Van bizonyíték Isten létezésére a hiten kívül?

Nincs.

Ha lenne, akkor nem lenne hit -és választási lehetőséged sem...

Nem bizonyíték a hit, a hit elfogadás.

Az alábbiakban a "Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" van a hangsúly.

"A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”

Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne."

Szia,

Ez lehet segíthet:

1) Az első a világban tapasztalható mozgásból (motus) következtet a világ „mozdulatlan mozgatójára”. Ami mozog, az mástól kapja az indítást; ami változik, az szenvedőleges, s ami a változást létesíti, az cselekvő: de egy dolog sem lehet ugyanazon szempont szerint egyszerre mindkettő. A változást, mozgást előidéző mozgató okok sorának végtelensége lehetetlen: ha nincs első mozgató, a többi mozgató okok sem működhetnek, mert minden mozgató, amely nem első, csak abban az esetben működhet, ha valami működésbe hozza. Léteznie kell tehát egy mozdulatlan első mozgatónak, melyet mindenki Istennek ismer.

2) A második út a →létesítő okok működésükben szükségszerű egymástól függéséből következtet az →első okra. Egy létesítő ok sem működhet önmagától, mert akkor létében önmagát megelőzné, ami lehetetlen. A létesítő okok végtelen sora lehetetlen, mert az első ok (Isten) hiányában a többi sem működhetne. Ez a második út az előbbitől abban különbözik, hogy nem a változás, hanem a dolgok létének okát keresi.

3) A harmadik az esetlegességből következtet a szükségszerű létezőre. Az esetleges (contingens) dolgok közömbösek a →léttel és nemléttel szemben. Valamikor nem léteztek, s ha nem volna egy szükségszerűen létező lény, Isten, nem jöhettek volna létre, mert a semmiből semmi sem keletkezik.

4) A negyedik út a létfokozatokból következtet az abszolút tökéletesre. A dolgok különböző fokban részesednek a →létben, az →igazságban, a →jóságban. A léttökéletesség különböző fokai azonban csak úgy állapíthatók meg, ha van egy legtökéletesebb lény, Isten, mely minden tökéletesség mértéke.

5) Az ötödik a célszerűségből következtet az értelmes irányítóra. A természet dolgai célszerű működést mutatnak. Az értelem nélküli lények önmaguktól nem működhetnek célszerűen, tevékenységüket tehát egy gondolkodó lény, Isten irányítja.

[link]