Vétkezés és megbánás?

Ne itt keress tanácsot, mert sok hülyeséget fognak írni néhányan. Ha hívő keresztény vagy, tudod mit kell tenned, beszéld meg a lelkiatyáddal, ahova remélhetőleg rendszeresen jársz gyónni.

Nincs megbocsáthatatlan bűn, ha valaki őszinte szívvel megbánja, amit elkövetett. Nem véletlenül súlyos Szentlélek elleni bűn, amit tanulhattál is hittanon:

"Kétségbeesni Isten kegyelme felől." Nem szabad Júdás hibájába esni egy keresztény embernek (ő is úgy gondolta, hogy Isten nem tud neki megbocsájtani).

Nagyon érdekesnek tartom a történeted, de néhány kérdés nem tisztázott előttem:

1. Milyen évet írnak nálatok?

2. Melyik megyéből való vagy?

3. Az ottani törvények szerint fiatalkorúnak számítasz már, vagy még kiskorú vagy?

4. Használhatod minimum heti rendszerességgel az internetet, nézhetsz tévéműsorokat, filmeket, beszélgethetsz olyanokkal akiknek ténylegesen van valami fogalma a kereszténységről?

Komolyan érdekel.

Szia

Szomorú ami veled történt, és én csak a fiatal tapasztalatlanságodat látom benne. Valahol a (gondolkodásod alapján)gyermek és a felnőtté válás határán lehetsz. Olyasmit veszítettél el, amit soha nem szerezhetsz vissza! Mennyire értékelted a tisztaságodat? Sajnos megtapasztalhattad, az mennyire nem értlék másoknak! És számodra?

Ha most egy ilyen döntést hoztál, honnan tudod, hogy az "apáca" döntésed is nem ilyen lesz?

Olvasd el kérlek Ézsau és Jákób történetét, hiszen abban hasonló a tiédhez, hogy egy olyan dolgot adott el Ézsau, vesített el, amit soha többé nem szrezhetett vissza, és ez milyen hatással volt az életére? Hiszen az van írva a Bibliában, hogy a régen történt dolgok a mi tanulságunkra lettek leírva.

Mivel Isten látta azt amit tettél, ezért vele sokkal hamarabb tudod "megbeszélni" ezeket a dolgokat, mint egy emberrel. Tőle kellene szégyelned, vagy nem, a dolgaidat. De szerencsénkre Isten sokkal nagyobb a mi szívünknél, és sokkal megbocsátóbb is mint az ember. Végül is a keresztényiséged arról szól, hogy milyen kapcsolatban vagy a Teremtőddel. Ebbe ember nem tud beleavatkozni. Vele beszéld meg a dolgaidat, és ha vagy olyan kapcsolatban a szüleiddel(szomorú lenne ha nem így lenne keresztényként), akkor velük is.

Bár elvesztettél valami számodra értékeset, van lehetőséged arra, hogy helyrehozd az Istennel ápolt kapcsolatodat.

"Ha most egy ilyen döntést hoztál, honnan tudod, hogy az "apáca" döntésed is nem ilyen lesz?"

A kérdésben szereplőhöz hasonló döntése max az lenne, ha jehovásnak állna.

Kedves kérdező!

“Én alapból kerülöm a szeszes italokat, cigit, csúnya beszédet meg hasonló mocskos dolgokat.”

Ez nagyszerű! Valamikor fiatal koromban én is erre határoztam el magam. Azon azonban nem kellene bánkódnod, hogy lefeküdtél egy „igazán szimpatikus, udvarias, kedves fiúval”, ez a természet rendje, az evangéliumokban erről egy szót se találsz, Jézus nem ítélt el senkit, avégett, hogy lefeküdt valakivel, akit nagyon kedvel.

Gondolom nagy megrázkódtatás lehetett mikor kiderült, hogy az a kedves fiu sátánista. Nem kellene ennek se nagy jelentőséget tulajdonítani, egyrészt azért met a fiú még nagyon fiatal lehet és még sokat váltózhat, másrészt a sátánizmus hívei nem olyan kártékonyak mint gondolnánk. De megértem hogy szakitottál vele, komolyabb dolog az, hogy ő a te hitedet nem tartja tiszteletben, hogy a szakítás olyín durván memt végbe, hogy kitépte egy maroknyi hajadat, és azzal fenyeget hogy elátkoz vele. Az átoktól nem kell félned, az nem több, mint valami sátánista hokusz-pókuszm, de a gyülölet, amiből a fenyegetés fakadt, az bizony nagyon romboló lehet.

Aztán van még egy dolog, az hogy ha ez az esemény ösztönzött arra, hogy apáca akarj lenni, akkor bizony nagyot tévedsz. „Az Urat szolgálni” másképp is lehet, de valójában csak te tudod, hogy neked ez az utad vagy sem.

Ez semmi én 6 évet fecséreltem el egy hitetlenre.

Amúgy Ez ne változtasson Istennel való kapcsolatodon, és a hiteden. Mindenkit megkísért a gonosz, és ezt jól tudja az Úr. De biztos tudod róla, hogy irgalmas, és kegyes, ezek után is szeret téged. Szóval látom nagyon erős a hited, ez az eset ne törje meg.

Természetesen nem megbocsáthatatlan ez a tett, de azért lehet hogy meg lesz a böjtje, már most meg van a mérhetetlen bűntudat képében. Dávid király is hibázott az Uriás feleségével, Pál pedig üldözte a keresztényeket. Kötve hiszem, hogy ne nyertek volna megbocsátást, még ha életükben a következményekkel együtt is kellett élniük. Szóval azért nincs minden veszve, inkább tanulj a hibádból és hasznosítsd ezt a tapasztalatot úgy, hogy pl. mostantól megválogatod, hogy kivel állsz össze, ne légy felszínes, aki ránézésre ítél meg egy embert, ne egyik pillanatról a másikra hozz meg életre szóló döntéseket és válj együttérzőbbé, megbocsátóbbá, mert most már tudod, hogy neked is szükséged van rá. (Ne légy olyan mint az adós szolga, aki másokon behajtja a kevesebbet. Máté 18:21-35)

Ezt az apáca dolgot pedig jól gondold át. Nem azért, mert már alkalmatlan vagy rá, hanem azért mert ez megint csak egy életre szóló döntés és nem olyasmi amibe hirtelen bele kéne ugranod. Csak azért, mert jelenleg azt hiszed így tudod a legjobban szolgálni Istent, még nem biztos, hogy ez így is van. Lehet, hogy az az élet egyáltalán nem neked való. És ezt most véletlenül se vedd bírálatnak csak inkább gondolkodj el rajta: Tényleg cölibátusban akarod leélni az életed, valóban erre érzel elhívást, ha az első kedvesebb srác elcsábított? Szigorú szabályok közt akarsz élni, a világi dolgoktól távol, szürkében meg feketében járva, fejkendőben? Ez téged nem zavarna, nem éreznéd börtönnek? Ezeknek a megválaszolásához rendes önismeret szükséges és egy jó alapos átgondolása a dolgoknak.

Valamint azt kérded, hogy elmondjad-e a papnak. Ezek szerint katolikus vagy, tehát kötelességed gyónni. Ha apácának készülsz, hogy gondoltad, hogy nem gyónsz? Te is megkönnyebbülsz, a pap pedig tanáccsal tud szolgálni neked. Ha eltitkolod, csak rosszabb lesz, mert szép lassan felőröl és nem tudsz majd megbocsátást kérni és továbblépni, ahogy a katolikusok mondják: megmaradsz a bűnben. Életed végéig úgyse titkolhatod. Ami történt megtörtént és szembe kell nézned vele. Imádkozz és kérj megbocsátást és ezután éld bölcsebben az életed.

Még egy aprócska megjegyzés: "nem tűrte, hogy imatkozok vagy azt, hogy egy kereszt lóg a nyakamban" ezt az információt raktározd el. Én ezt a mondatot hallottam már mástól is, ez mindig legyen neked figyelmeztetés ezentúl. Ha legközelebb valakinél ilyet tapasztalsz, akkor az legyen neked egyből gyanús.