Mi alapján dől el, hogy az ember hisz e Istenben, vallásos e?

Itt két dolog van, és mindkettő nagyon fontos:

1: HAJLAM.

Ha valaki azt mondja, hogy "kell lennie valaminek az egész mögött, mert ÉN nem tudom elképzelni, hogy csak úgy legyen minden" - nos, ő hívő hajlamú. Neki aztán magyarázhatsz tudományos érvekkel!

2: NEVELÉS.

Ha valakit egészen pici korától hívőnek nevelnek, az úgy beleivódik az agyába, hogy még 50 évesen is csak véres verejtékkel tudja megkérdőjelezni.

Az imádkozás nem feltétlenül okoz áhítatot. Amit te keresel, az az áhítatközpont.

Ez működik vallásos áhítatnál, vagy szex, szerelem közben, vagy pl. igazi műélvezetnél. Vagy a drogok is itt hatnak.

A tanultak között valóban kevesebb a vallásos: azért, mert ők inkább gondolkodnak (a tanulatlanok inkább hisznek, lásd fönt).

Igazából van egy választóvonal: NAGYON kevés tudással sokkal jobban járhatsz, ha hiszel, sok tudással meg akkor jársz jól, ha nem hiszel.

"Ilyet, hogy csak a buták hisznek kizárólag a mérhetetlenül ostobák mondanak, akiknek az egész hitről fogalmuk sincs, de azt hiszik, hogy ők sz. arták a spanyol viaszt. Az ilyeneknek meg teljesen értelmetlen bármit válaszolni, ért nincs agyuk, amivel felfogják a választ."

Csak kibukott a keresztény mázzal leöntött uralkozás.

Egyrészt ha tudnál olvasni akkor látnád hogy senki sem írta azt hogy csak a buta emberek hisznek, másrészt meg tudományos tény, hogy minél hülyébb valaki, illetve minél kevesebb tárgyi tudással rendelkezik annál inkább hajlamos arra, hogy a teljesen kézenfekvő dolgok mögé is valami természetfelettit lásson.

Az un. tudományos magyarázatok a HIT dolgaiban nem kompetensek, mivel a tudomány képtelen a "miértekre" válaszolni.

pld. Miért hisz az ember? Mi az élet értelme? Mi a boldogság? Ezekre a kérdésekre csak a vallások próbálnak válaszokat keresni.

De, hogy konkrétan a kérdésedre is válaszoljak, az ember már a születése előtt eldönti, hogy milyen sorsvonalat vállal. Eldönti azt is, hogy pld. vállalja-e a megtérést, vállalja-e Jézust, hogy az ő Istene legyen, vagy nem vállalja és valami más célt tűz ki maga elé, pld. sikeres legyen, vagy gazdag stb...

"A karma egy olyan sorsvonal, amelyet minden földre leszületett azért vállalt, hogy e sorsvonalon megszentelődjék, vagyis, hogy olyanná finomítsa sorsvonalát, amelyről elmondhatja, hogy ezzel megalapozta örök boldogságát.

Eszerint mindenkinek, aki a földre születik van karmája, amelyet jobbá vagy rosszabbá minősíthet földi életében.

Hozzám három úton lehet közeledni. Az egyik az, amikor valaki közvetlenül találkozik Velem, Jézussal. Ennek velejárója az, hogy az ilyen lélek ég a vágytól, hogy Engem egyre jobban megismerjen és másokkal is megismertessen.

A másik út pedig az emberi természet útja, amely különböző gyakorlatok és meditációk által megvilágosodásokat eredményez, és ezek hatására különböző beavatások által szerepeket vállalnak azok, akik ezekre igent mondanak.

Mindkét út tele van buktatókkal. Az elsőt azok teszik egyre alkalmatlanabbá a Velem való együttélésre, akik intézménybe erőltetik az Én Lelkemnek mozgásterét, ami nyilván képtelenség. De mivel az ilyen emberek erő-hatalmat kapnak az erő-világától, ezért sokan, saját földi biztonságuk érdekében elfogadják az ilyen intézményesült, „szentlélekbankok” által finanszírozott Szentlélek áradást, különböző szertartásokon keresztül.

Az intézmények vezetői Rám Jézusra hivatkozva építik és szépítik palotáikat, hivatalaikat, saját földi kényelmük érdekében, s beosztottaik csodálatát igénylik azáltal, hogy különböző rangokat és címeket osztogatnak egymásnak, s fennen hirdetik, hogy ők ontológiailag, tehát létükben mások, mint az úgynevezett laikusok! Ők klerikusok! Egy SZENT HATALOM hordozói!

Rám lehet találni ezen az úton is, de csak a Velem való sorsazonosság vállalása árán. Tehát vállalni kell a tükör szerepet, amely tükröt a hatalmon lévők alkalomadtán összetörnek. Aki tudja, hogy ha Bennem hisz, akkor halált nem lát sohasem, az boldogan járja ezt az utat. Igen, mert megéli, hogy ez az út azonos Velem!

A másik út, amelyet te is jársz jelenleg, szintén tele van buktatókkal. Ez az út az emberi természet természetes útja amely azért emberi, mert úgy van beágyazva a múlandóság sodrába, hogy az örök jelen határozza meg a boldogság utáni vágyának jogosságát. Tehát nemcsak lenni akar, hanem itt és most boldogan akar lenni, boldog akar lenni!

Ezen az úton a buktatók főleg a tükör által, homályban látásból erednek. Egy kicsit mindig a vak vezeti a világtalant. Ezért sokkal inkább a passzivitásra, a meditációkra, az önkéntes fegyelmező eszközök használatára, az engedelmességre, az alávetettségre, az aszkézisre és a misztikus szertartásos előírások precíz betartására van téve a hangsúly.

E téren is s elérhetővé válhat és megvalósulhat a benső béke, tehát a boldog életállapot, de ezt inkább csodálni, mint követni képes az átlagember.

Én azért jöttem közétek, hogy ez utóbbi út helyett egy sokkal elviselhetőbb, mindenki által követhetőbb utat kínáljak fel, tehát ÖNMAGAMAT, követésre!"

Jézus; A HANG - könyv 238

A vallás egy erkölcsi normarendszer, egy életfilozófia. Aki közel érzi magához egyik, vagy másik vallás filozófiáját abból lesz vallásos ember.

Isten mindenkiben ott van. Ezt valaki tudja, valaki hiszi.

Mindenki más életcéllal születik. Van akinek szüksége van a vallásra, hogy elérje céljait, másnak nincs.

A nevelésnek a vallás megismerésében van szerepe. Az egyénen múlik, hogy azonosul-e a vallással.

Az Isten bennünk van. Az Istennel való kapcsolat az az ha befelé fordulunk és önmagunkat kérdezzük. Ezt nevezhetjük imának, meditációnak, esetleg hipnózisnak. Tehát az imátkozás egy másfajta tudatállapot.

Az Istennel való kapcsolathoz nincs szükség egyházra. A tanultabbak önállóbbak az Istennel való kapcsolatban.