Azok akiket most segítek pénzel, élelemmel, ügyeik elintézésével nem várva köszönetet, viszonzást, hálát érte, csak Istenért teszem, mégis ellenem fordulnak, rágalmaznak, azok a végítéletkor ellenem vagy mellettem szólnak majd?

Sajnos ezek az emberek azért nyomorultak, mert tényleg nyomorultak. Én már nem adok nekik semmit, nem szeretem őket.

Az energiánkat lehet olyan emberekre fordítani, akik értékelik, akikért van értelme.

Ebben a történetben szerintem nem vagy, akit meg kellene bűntetni.

Nem kell megváltani a világot. Mindenki foglalkozzon a saját lelki fejődésével, és boldogságával.

Ha önzetlenül segítesz, akkor ne hánytorgasd! Ha ez a munkád, akkor magadért teszed a segítést. Cserébe nyersz tapasztalatot és kapcsolatokat.

A sötétség ellen tanítással kell küzdeni, ahogy Jézus is cselekedte. Bocsásd meg nekik Istenem, mert nem tudják mit cselekednek.

Isten nem ítél. Isten lehetőséget adott a lelki fejlődésre. És rajtad áll, hogy élsz-e a lehetőséggel vagy elfecsérled azt. Ítélni önmagunkat fogjuk, mikor a másvilágon öntudatra ébredünk.

A másvilágon szélesebb látásmóddal rendelkezünk, mert tudatában leszünk örök létezésünkkel, előző életeinkkel. És hogy mi volt a célunk ezzel az életünkkel. Tehát mit terveztünk magunknak és mit hajtottunk ebből végre.

A lelki tudatunkat elnyomja a földi egoista korlátolt tudat, a születéskori felejtés homályával. Isten hogy ítélkezne felettünk, mikor ilyennek teremtett minket.

Rajtunk múlik, hogy felismerjük, hogy mi alakítjuk az életünket. Mennyire akarunk tudatosak lenni, és mennyire hagyjuk, hogy más irányítsa az életünket. Mennyire hallgatunk, a lelkünkre, Istenre.