Isten miért halandónak teremtette az embert? Ha nem vétkezik mi történt volna vele?

1: Erre van egy elképzelés a Biblia alapján, amit már leírtam, és te is olvastad, Lucikám.

2: Mindig meghosszabbította volna az életüket.

Egy nagyon bölcs írás erről Antiókhiai Theophilosztól:

"Ami az ember létrehozását illeti, bizony ez a teremtés emberileg kimondhatatlan, még ha a szentírásban van is valami tömör megfogalmazás róla. Amikor így szól Isten: ,,Teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra”, ekkor adja először tudtul az ember méltóságát. Mert míg szavával teremtett Isten, addig mindent szinte mellékterméknek tekintett: hisz csakis az ember létrehozását tartotta örök értékű, kezeihez méltó tevékenységnek.

[...]

Isten parancsot adott Adámnak e szavakkal: „A paradicsomban levő összes fáról vehetsz táplálékot. De a jó és rossz tudásának fájáról ne egyetek, mert amely napon esztek róla, bizony meghaltok.”

[...]

Amint említettük már, Isten elhelyezte az embert a paradicsomban, hogy megmunkálja és őrizze azt. meghagyta neki, hogy ehet az összes termésből, tehát az élet fájáéból is: csupán azt tiltotta meg neki, hogy a tudás fájáról ízleljen.

Isten átköltöztette őt azon földről, amelyből létrejött, a paradicsomba, megadván számára az előhaladás lehetőségét, mellyel Ő növekedhet s tökéletesedhet, sőt istenivé nyilvánítva, örök életet nyervén még a mennybe is följuthat. (Mert az ember valami közbülsőként jött létre, nem is egészen halandó, nem is teljesen halhatatlan, hanem mindkettőt befogadhatja. Sőt ugyanilyen módon volt a paradicsom is szépséget illetően a világ és menny között.) Az a szó pedig, hogy ,,munkálkodnia” kell, nem másféle munkát jelent, minthogy be kell tartania Isten parancsát, nehogy engedetlensége folytán a halálba rohanjon, mint ahogy tényleg el is pusztult aztán a bűne miatt.

A tudás fája önmagában jó volt, s termése úgyszintén. Nem a fa hozta magával a halált, hanem az engedetlenség. Gyümölcsében semmi más nem volt, csakis tudás. A tudás pedig jó, amennyiben helyesen használják. Adám viszont akkoriban csak gyermekkorát élte: ezért még érdeme szerint nem juthatott el az ismeretre. Mostanában is, ha gyermek jön a világra, nem ehet rögtön kenyeret, hanem eleinte tejjel táplálkozik, s aztán majd életkora haladásának megfelelően eljut a szilárd tápanyaghoz is. Így volt ez Adámmal is. Mert nem irigységből tiltotta meg neki Isten, hogy a tudásba belekóstoljon, mint azt egyesek vélik. Inkább próbára akarta tenni: vajon engedelmeskedik-e parancsának? Ugyanakkor azt is szerette volna, ha az ember hosszabb időre megmarad gyermeki egyszerűségében és romlatlanságban engedelmeskedik szüleinek. Ha viszont a gyermekek már szüleik iránt is engedelmességgel tartoznak, mennyivel inkább Isten és a mindenség Atyja iránt - Egyébként már az sem szerencsés dolog, ha kisgyermekek koravén módon gondolkodnak. Mert amint az életkor fokozatosan gyarapszik, ugyanúgy növekszik az ember a gondolkodásban is.

Különben amikor törvény parancsára tartózkodni kell valamitől, s ilyenkor valaki nem engedelmeskedik, a büntetést nyilvánvalóan nem a törvény okozza, hanem a hűtlenség és engedetlenség. Olykor még egy apa is azt rendeli saját fiának, hogy tartózkodjék valamitől, s amennyiben Ő nem engedelmeskedik az atyai parancsnak, verésben s büntetésben részesül annak megszegése miatt: de ilyenkor sem ezek a dolgok okozzák a verést, hanem a szófogadatlan épp az engedetlenségével vonja magára a kemény

büntetést. - Az első ember is ugyanígy engedetlenségével vonta magára a paradicsomból való kiűzetést. Nem mintha a tudás fája valami rosszat tartalmazna - hanem tulajdon engedetlensége miatt kellett az embernek fáradozást, gyötrelmet és fájdalmat elszenvednie, végül meg a halál uralma alá jutnia. Isten nagy jótéteményeként biztosította azt az embernek, hogy bűnben lévén nem kellett neki örökre Ottmaradnia, hanem száműzetésszerűen kiűzte őt a paradicsomból, hogy vétkéért a büntetéssel bizonyos idő alatt megbűnhődhessen, s majd megjavulva újra meghívást kaphasson. Az ember létrejöttét követően ezért titokzatos értelemben az szerepel a Teremtés könyvében, hogy kétszer helyezte őt Isten a paradicsomba: az első akkor történt meg, mikor Őt letelepítette, a második pedig majd a föltámadás és ítélet után valósul meg. Ugye, ha egy edénybe a készítésekor valami hiba csúszott, átgyúrják és újra megformálják, hogy új és tökéletes legyen? Ugyanez

történik az emberrel is halálakor: úgyszólván szétroncsolódik, hogy föltámadásakor épségben jelenjen meg, vagyis Szeplőtelen, igaz és halhatatlan lényként. Mikor aztán Isten így szólította meg őt: ,,Adám, hol vagy ?” nem tudatlanságból tette ezt az Isten, hanem hogy türelmesen alkalmat adjon számára a bánatra és bűne megvallására. Persze valaki megkérdezhetné: „Vajon a természet szerint halandóként jött létre az ember” - Semmi esetre sem. „Akkor halhatatlanként” - Ezt sem mondhatjuk. „Hát akkor -teheti föl kérdését az illető - semmilyen sem volt” - Ilyesmit mi nem állítunk. A természettől fogva sem halandó, sem halhatatlan nem volt. Mert ha Isten eredetileg halhatatlanná alkotta volna őt, istenné tette volna. Viszont ha halandónak teremtette, akkor látszólag a halálnak is Ő az oka. Nem tette hát sem halhatatlanná, sem halandóvá, hanem amint már egyszer elmondottuk, mindkettőnek befogadójává. Így amennyiben a halhatatlanság

útja felé hajlik, Isten rendelkezéseit megtartván, tőle jutalomként megkapja a halhatatlanságot, és istenné lesz, azonban ha Isten iránti engedetlenséggel a halál tettei felé fordul, akkor maga lesz oka saját halálának. Isten ugyanis

szabadnak és önállónak teremtette az embert. Amit tehát az ember gondatlansága s engedetlensége révén magára vont, azt most szeretetből s irgalomból ajándékul adja neki, amennyiben az ember hallgat a szavára. Engedetlenségével a halált édesgette magához az ember, ám ha Isten akaratát igyekszik megfogadni, ugyanúgy megszerezheti magának az örök életet. Mert Isten törvényt és szent parancsokat adott számunkra, hogy ezt betartván mindenki üdvözülhessen és a föltámadásra eljutván részese legyen az enyészhetetlenségnek."

"Mert nem irigységből tiltotta meg neki Isten, hogy a tudásba belekóstoljon, mint azt egyesek vélik. Inkább próbára akarta tenni: vajon engedelmeskedik-e parancsának?"

Tehát akkor te 𝐧𝐞𝐦 egy végtelen istenben hiszel.

Tehát akkor nem vagy keresztény.

Akkor pedig - ha a kereszténységről akarsz tanítani, nem keresztény tanokat: HAMIS TANÍTÓ VAGY.

Ilyen egyszerű ez.

#5.

Nincs igazad, hiszen a szentírás szerint Isten igenis megpróbálhatja teremtményeit, ahogy tette ezt Ádámmal, és tette ezt Izraellel is:

5Móz 8.2 "hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?"

Ha a gyermeteg személyeskedésre én is gyermeteg személyeskedéssel válaszolnék, azt hoznám fel, hogy te meg egy irigykedő Istenben hiszel.

De ne süllyedjünk le. Ez nem az én tanításom, és én sem vagyok tanító. Aki leírta, a korai (2. század) egyház antiókhiai püspöke volt, akit mind a keleti, mind a nyugati egyházak becsültek és nagyra tartottak, műveire pedig úgy hivatkoznak, mint az egyházatyák tanításaira. Persze őrá is mondhatod, hogy nem volt keresztény, meg hogy hamis tanító volt, de amíg ezt nem támasztod alá, addig hiteltelen és gyenge az ideböffentésed. Ilyen egyszerű ez.

"Isten igenis megpróbálhatja teremtményeit"

Hogyne, megtehetNÉ.

Csakhogy egy végtelen istennek erre nincsen szüksége.

Egy jóindulatú isten pedig nem tesz ilyet.

Ilyen egyszerű ez.

"ahogy tette ezt"

Akkor itt valami nem stimmel.

Amúgy miért nem lepődöm meg azon, hogy bármiféle kritikát rögtön személyes támadásnak veszel?

Ha a te Istened nem próbál, akkor a te Istened nem a Biblia Istene. A Biblia Istenének higyjünk, vagy a te szavadnak? Hmm...

5Móz 8,16 A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged.

Zsolt 11,5 Az Úr az igazat megpróbálja.

Zsolt 17,3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem

Zsolt 66,10Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

Ézs 48,10Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.

Jer 20,12Azért, oh Seregeknek Ura, a ki megpróbálod az igazat, látod a veséket és a szíveket.

Zak 13,9És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat.

"Amúgy miért nem lepődöm meg azon, hogy bármiféle kritikát rögtön személyes támadásnak veszel?" Legalább valósat állítanál. Te csupa nagybetűvel kiírtad, hogy "HAMIS TANÍTÓ VAGY". Ezután megpróbálod előadni, hogy te nem személyes támadásnak szántad, hanem kritikának. Tudod, hivatalosan egy vitában azt vesszük személy elleni támadásnak, személyeskedésnek, amikor az egyik vitafél értelmes érvek helyett a másik személyét próbálja hitelteleníteni. Én így tanultam.