Mit jelent az hogy “kegyesség”? (1Timóteusz 4:8)

Újabb fordításokban már istenfélelem szerepel:

"Igaz, a testünk edzésének is van valami haszna, de sokkal hasznosabb az istenfélelem és az Isten helyes szolgálatának gyakorlása, mert ez mind a jelenlegi, mind a jövendő örök életben áldásokat eredményez."

"Mert a testtel folytatott gyakorlásnak kevés a haszna, az istenfélelem ellenben mindenre hasznos, mert mind a mostani, mind a következ? élet ígérete benne van."

Kicsit más ez, mint istenfélő, ugynais pl. a ApCsel 10:2-ben pl. meg van különböztetve a kettő: "Egész házanépével együtt kegyes (euszébész) és istenfélő (fobohűmenosz) ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez."

A kegyest talán úgy lehetne fogalmazni bővebben, hogy "a szellem és a jellem istentiszteletét gyakorló". Ellenpontként lehetne említeni a különféle vallások rítusait, ceremóniáit és szertertásait, amelyeket egy isten külsődleges tiszteletére mutatnak be. Jézus már a samáriai asszonynak megmondta a János ev. 4-ben, hogy Isten nem ilyen külsőségekben leli kedvét, nem ilyen imádókat keres magának ("igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.” (Jn 4,23)"). A Mindenható a "belső ember", a "szív" iránta való tiszteletét és rajongását várja el, nem külsődleges rítusokat. Talán Dávid király említhető a Bibliából, aki szerintem kiemelkedően kegyes ember volt. A kegyes ember egy isteni tulajdonságokban kiművelt jellemű ember, amely úgy alakul ki, hogy az ember csodálja Istent, és nap mint nap odaviszi a szívét és életét ajándékként Istennek, hálaadással, dicséretel, őszinteséggel stb. De a kegyesség igazából visszafele jön igazán: Isten ajándéka, hasonlóvá vagyis szent életűvé formál Hozzá. (Az más kérdés, hogy a "szent" szóról legtöbbünknek rossz asszociációi támadnak a katolikus egyház szentté kinevezett sokszor igen "furcsa" emberei okán, de ennek a kijavítására most nincs időm.)

A 2Péter 1:3-8-ban 3-szor forul elő a kegyesség szó, egyrészt az isteni jellem összefoglalásaként, de a megváltott ember jellemfejlődési folymatának egy lépéseként is:

"Az ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a KEGYESSÉGRE való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által drága és hatalmas ígéreteket kaptunk, hogy általuk ISTENI TERMÉSZET RÉSZESEIVÉ LEGYETEK, és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. Éppen ezért teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban KEGYESSÉGET, a KEGYESSÉGBEN testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet."

Szerintem lehet valami fogalmunk az 1Timóteus 4:8-ban a testedzéssel való összehasonlításból, hogy a kegyesség a "lélek edzésével" érhető el, amelyről Isten gondoskodik is, ha az ember hajalndó hitben élni.

üdv

Stefán

Nem tudom, érthető volt?

A Mi Istenünk tehát nem épületek, ruhák feldíszítését, betanult szép szövegek kántálását díjazza, ez neki nem kegyeség. A másfél óráig tartó színjátékokat, aka képmutatás (rövid ideig eljátszom a hívő közösségben, hogy milyen jó ember vagyok, de belül közben tele vagyok gonoszsággal) pedig kifejezetten utálja. Hanem a belső ember, a szív, a lélek "feldíszítését" átformálását várja el arra a formára, ami, jobban mondva aki méltó őhozzá, ő tisztaságot, hálát, szeretetet, alázatot, engedelmességet, stb. stb. szeretne látni Benned, és nem csak olyankor, amikor fontos emberek látják. Ez az igazi kegyesség. Ugyanis Isten nem lakik és nem gyönyörködik emberkéz alkotta templomokban, azokban lakik, és azokban gyönyörködik, akik hajlandók mindenben szót fogadni Jézusnak és követni az ő példáját. Így díszítsd fel a "templomodat", kegyességgel! Jézus egy ragyogóan díszes templom volt, amelyet a kereszten leromboltak (leromboltunk a bűneinkkel), de Isten 3 nap alatt újra felépítette, és mindenek fölé emelte, az ő kezébe téve le a világ megítélését az utolsó napon.

üdv

Stefán