A zsidó származású, de nem vallásos emberekre mennyire jellemző, hogy kerülik a disznóhúst?

Volt zsidó származású osztálytársam, aki végül a barátom lett, feljártunk egymáshoz.

Nem voltak vallásosak, de eléggé betartották a zsidó szokásokat, egyrészt mert a közösségük felé ez régen kötelező volt, másrészt abban nevelkedtek, így hozzá is szoktak.

Magam is megszerettem egyes hagyományos zsidó ételeket, mert előfordult, hogy náluk vacsoráztam, ők sem nagyon ették a disznóhúst, illetve nem mindegyiket, mert fasírtot, Stefániát, egyben sült karajt és sonkát azért ettek, de a pörkölt marhából volt, lényegében tényleg attól függött, melyiket szerették.

A vallási ünnepeken is volt valami formális ünneplés, valahogy úgy, mint az ateistáknál a karácsony és eljártak a zsinagógába, ahol nem csak vallási foglalkozások voltak, hanem egyfajta kultúrközpont is volt, de a Tórát is olvasgatták, mert egyfajta történelem, vagy legendagyűjteményként is érdekes.

Az öreg Bandi bácsi jó fej volt, engem szeretett, gyakran adott könyveket, meg tanított időnként kettőnket matekra, fizikára, biológiára, néha a tankönyvet is kiigazítva, de mindig megmutatta a forrást tudományos művekben, könyvekben ilyen esetben.

Rendkívül széles látókörű, jó humorú ember volt, néha nevetve közölte velem, hogy milyen zsidó szokást, vagy előírást sértettem meg, de ők sem fordítottak rá túlzott figyelmet, legalább is odahaza.

Valami olyasmi is van a háttérben, hogy két csoportra oszlanak a zsidók, askenázi, meg szefárd zsidókra, egy kissé más a hagyományuk, az egyik talán Spanyolországból menekült ág, a másik meg talán Lengyelországból, de lehet, hogy keverem, ám a lényeg az, hogy eleve különböző szigorúsággal tartják a szokásaikat, amiknek a valamilyen szinten betartásához nem feltétlenül kell vallásosság.