Aki nem hisz Istenben az miért nem hisz?

Mert mi TUDNI szeretnénk.

A tudás pedig azt mondja, hogy idáig még amit meg tudtunk magyarázni, az mind ment istenek nélkül is.

A tudás és a hit pedig csak addig egyeztethető össze, amíg mindkettő hiányos! Egyébként kizárnák egymást!

Először definiálni kéne, hogy mi/ki az "Isten". Felsőbbrendű hatalom? Vagy olyan szellemlény, aki betölti az egész világot vagy épp neki is hozzánk hasonló emberalakja van, hisz egyszer már "járkált" a teremtett Édenkertben vagy mert a sivatagban összeverekedett Jákobbal a Biblia szerint? Vagy ilyen esetekben az Úr felvette az emberi alakját, majd lejött a földre, végül levetette emberi testét és visszakerült helyére? Pedig ez nincs közölve a Bibliában...

Aki teljes szívvel, ésszel és rendíthetetlen hittel elfogadja a Bibliát és hisz benne, akkor a teremtéstörténetet is igaznak vallja. Ha pedig igaz ez a teremtéstörténet, akkor Ádám és Éva nem voltak primitív ősemberek, hisz miután kiűzték őket a Paradicsomból, dolgozniuk kellett, földet műveltek, volt egy ajtóval rendelkező lakhelyük is. Káin és Ábel történetéből ott van az "ajtó" szó, mi másnak lehetett ajtaja, ha nem egy háznak vagy egy barlanglakásnak, ami már felsőbbszintű gondolkodást jelentett, pl. földműveléshez már komoly eszközök szükségesek, nem pedig kézzel kapirgálni. Kétlem, hogy az Úr adott volna nekik ilyen hasznos eszközöket a kezükbe száműzetésük után.

A valóságban azonban nem így történt. Régészeti leletek bizonyítják, hogyan éltek régen az emberek, és az a fontos, hogy nem egyik napról a másik napra fejlődött ki a földművelés, mert ez egy hosszú folyamat eredménye. Tekintsük el attól a keresztények által kedvencnek tartott mondásuktól: Isten előtt semmi sem lehetetlen (szavaiddal élve ez sem indok, hogyha nincs semmi lehetetlen Isten előtt, akkor Isten valóban létezik és ezért hinnünk kell benne).

Régebben azt sem tudták, hogy bizonyos események miért történtek velük (pl. földrengés, villámlás, árvíz, mindenféle természeti katasztrófa, éhség stb.) és azt gondolták, hogy rossz szellemek büntetik őket (képzeletük szerint minden természeti erőnek volt egy szelleme) így lassan azokból alakultak ki az istenségek a későbbi ókori vallásokban pl. Poszeidón a tenger istene stb.

A zsidó vallás is egy a sok vallás közül. Te elfogadod az egyistenhitet. A zsidó vallás eleinte többistenhitű volt, majd később egyistenhitre változtatták. Továbbá a zsidók átvették a környező népek vallásaiból sok mindent, évszázadok során írták le az Ószövetség külön fejezeteit, valamint Messiásra vonatkozó jövendöléseket is. De ezek közül a közönséges történetek nem hatottak erősen a hívőkre, hogy kiakadjanak pl. Lót lányai lefeküdtek az apjukkal, vagy amikor óriások születtek, mert Isten fiai megkívánták a földi asszonyokat, a kreacionisták mindezeket természetesnek veszik. Aki nem kreacionista, az pedig átvitt értelemben értelmezik a Biblia egy-egy ilyen kiábrándító fejezetét pl. teremtéstörténetet nem elemzik szó szerint, de pl. Jézus csodáit már igen.

Nagyon sokan vitatják az Ószövetség és az Újszövetség Istenét, az elsőben "büntető, gyilkos, bosszúálló Isten", az utóbbiban pedig "megbocsátó, szerető Isten" és ez a mai napig vita tárgya. Az Újszövetség keletkezése már érdekesebb téma. A zsidók továbbra is türelmetlenül várták a Messiást, de nem jött el, viszont a Római Birodalom 70-ben lerombolta Jeruzsálemet és a zsidók szétszóródtak a világban (diaszpórák). Az esszénusoknak muszáj volt kitalálniuk egy Messiást, a qumráni tekercsek bizonyító erejűek, minden bizonnyal az Ószövetségben szereplő messiási jóslatokból állítottak össze egy "Jézus"t, mint Megváltót. Ezek az esszénusok önkorlátozó tevékenységet folytattak, sok mindenről le kellett mondaniuk mert tanításuk szerint hamarosan eljön a világ vége, közösen gazdálkodtak, közös kasszájuk volt. Itt szóba kerül Pál apostol is, aki "reformot" hajtott végre az Újszövetségen, már nem kellett körülmetélniük az újjászületett keresztényeknek, elég ha betartják a tízparancsolatot (először Péter apostol nem akarta ezt a felmentést, hogy eltöröljék a körülmetélést), majd szép lassan átterjedt a kereszténység a Római Birodalom területére, ahol mindenféle pogány vallás (pl. Mitrász) volt használatban. Rómában a rabszolgák és kispolgárok nagyon sokat szenvedtek, sokszor fellázadtak (lásd Spartacus, gladiátorok stb.), de mindig elnyomták őket. Kellett egy új vallás, amely arra szólítja fel a szegényeket, hogy el kell fogadniuk azokat, akik felettük állnak, mert ahogy le van írva a Bibliában is, "adja meg a császárnak azt, ami a császáré és Istennek azt, ami az Istené", ezután azzal a tudattal éltek a szegény emberek, hogy a "túlvilágon" bőven meg lesznek jutalmazva, a gazdagabbak pedig pokolra kerülnek. Keresztényüldözések, vértanú halálok, pápaság kialakulása, keresztes háborúk, egyházszakadások, nem is sorolom tovább.

Ezért nem követek egy vallást sem, mert az emberek alapították a vallást, ezáltal teremtették "istenüket, isteneiket".

Az anyukán amikor kicsi voltam, azt mondta, hogy szellemek nem léteznek. Nem hittem el. Aztán megértettem, hogy fölöslegesen félek tőlük. Mert nincs bizonyíték a létezésükre. Ennyi erőből bármitől félhetnék, amit nem látok.

Azóta tudom, hogy aminek a létezése nem bizonyított, az valószínűleg csak a képzetünkben létezik. Nem találkoztam azóta se szellemekre sem Istenre utaló jelekkel. Ezért fölöslegesnek érzem az imádkozást felé vagy a félelmet a pokoltól.

Nagyon gyerekesnek élezném magam, ha hinnék továbbra is a kitalált lényekben. Ezért Istenben sem hiszek, mert már ügyes és bátor nagyfiú vagyok.