Hogyan lehet megtéríteni egy olyan embert, aki nem fél a Pokoltól?
Van egy fiatal ismerősöm, akit egy ideje próbálok rávenni, hogy ne legyen ateista, hanem higyjen Istenben és Katolikus legyen.
Mikor a Pokolról beszéltem neki, azt válaszolta, hogy a Pokolban legalább együtt ordíthat a haverjaival, ha pedig kellemesebb hely a Pokol ennél, akkor végre olyan helyen lehet ahol "mentes Isten hülye szabályaitól."
Azt is ecsetelte, hogy számára a Mennyország afféle "Pokol" lenne, mert ott semmi élvezet nem lenne és egész nap Istent kéne imádni.
Ne csináld, hagyd őt menni ahova akarja.
A pokol amúgy nem egy romkocsma, ahol csak jófejekkel ihatunk örökké, ha így lenne én is oda akarnék jutni.
Kárhozat és Örök szenvedés, szomorúság vár ott ránk.
Én szeretetet és élvezetet keresek, ezért Isten számomra a cél.
Senki sem lesz Jézus tanítványa, ha az Atyja nem vonzza.
(János 6:43, 44) . . .. 44 Senki sem jöhet hozzám, csak ha az Atya, aki küldött engem, vonzza őt;. . .
akiben Isten nem lát gyermeki alázatot, tanítható, és formálható egyént, azzal nem küzd, mert nem kényszerít senkit.
Örülj, hogy még szóba áll veled kedves kérdező, én biztosan elküldtelek volna. Higgy, amiben szeretnél, de másra ne erőltesd rá...
Egyébként pont az ilyenek miatt van aki tartózkodik a vallástól. Én a legundorítóbb, legkétszínűbb, legállszentebb és legerőszakosabb embereket, akiket megismertem eddig mind bele voltak esve a Bibliába. Szóval köszi, de én sem kérek belőle.
"a Pokolban legalább együtt ordíthat a haverjaival"
Kedves tőle, hogy így képzeli a poklot. Valójában a pokol egy állapot: mivel Istentől teljesen elzárt, ezért nem hasonlítható a földi élethez. Itt a földön ugyanis van lehetőségünk megtapasztalni a szépet, a szeretetet, a jóságot. A pokolban ezek nincsenek. Ott nem lesznek "haverok". Valaki ahhoz hasonlította a pokol állapotát, mintha az ember egy tükörlabirintusba lenne bezárva. Semmit nem lát: csak saját magát. A magány, a kitaszítottság, a gyűlölet állapota a kárhozat.
Kedvesen emberiek tőle ezek a válaszok, de a teológiai gondolkodás alapvetően máshogy fogalmaz az eszkatologikus kérdésekben.
Egyébként katolikusként mondom: nem kell feltétlenül erőltetni, hogy megtérjen. A válaszaiból is látszik, hogy védekezik ez ellen. Ilyenkor többet árt a "térítés", mint használ. Jézus sem ezt a példát adta: ő sem ment oda kéretlenül mindenkihez. Az evangéliumokban is mindig a farizeusok kérdezik, amire válaszol. Nekünk is így kéne tennünk: ha kérdez, akkor válaszolj (nem kioktatóan, hanem szeretettel), illetve javítsd ki, ha rossz úton jár.
Tanulnod kellene ettől az ismerősödtől:
emberséget, jó szándékot, pozitív gondolkodást.
És azt, hogy nem térít kéretlenül.
És szerintem gondolkodást is.
Lehet, hogy azért is ilyen jó a jelleme, mert ateista?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!