Van itt olyan ember, aki egyre mélyebbre süllyedt, a káros szenvedélyei elkezdték átvenni az uralmat az élete felett, de még időben a hit segítségével újra normális emberré vált?

Szeretnék megosztani egy tanulságos történetet, ez nem velem történt meg, de a témához kapcsolódik. Ajánlom nektek sok szeretettel:

"A gondok akkor kezdődtek, amikor az aulában idősebb fiúk is megjelentek, akik azzal dicsekedtek, hogy rendszeresen dohányoznak, és gyakran nem az otthonukban töltik az éjszakát. Ezt követően elkezdték járni a Kertvárost a nagyobbakkal, és elkezdődött a züllés lassú folyamata. Az iskolából való igazolatlan hiányzások száma megnövekedett, kialakult a játékszenvedélye, aminek költségeit a reggelire adott pénzből fedezte. Erről így vall: „Mindig félretettem a reggelire adott pénzt, amit gyorsan eljátszottam, később már az edzés helyett is játékterembe jártam.”

Tizenegy-tizenkét éves korában már javában dohányzott, és a szülei válása még tovább rontotta a helyzetet. Eleinte az apjához került, ahol nem részesült a szükséges nevelésben. Később visszakerült az édesanyjához, de akkorra már kezelhetetlenné vált. A mélypontot az jelentette, amikor 13 évesen az alkohol és a cigaretta az élete szerves részét képezte, mi több, elkezdett szipuzni is. Élete legsötétebb korszakáról így beszélt: „Elmentem egy játékterembe, ahol megismerkedtem néhány sráccal. Megkérdezték: nem próbálom-e ki a szipuzást? Kíváncsiságból, elmentem megnézni, hogy csinálják. Aztán ott kötöttem ki, hogy velük együtt szipuzok.”

Apja életvitele sem mutatkozott jó példaként előtte, aki Zoli nevelését hanyagul végezte, a barátnőit pedig állandó jelleggel cserélgette. Azonban hirtelen hatalmas változás állt be előbb apja, majd Gera életében is. Zoli éppen egy kaszinóban múlatta az idejét, amikor megjelent apja, és szólt, hogy menjen haza vele. Az odáig vezető úton elmesélte fiának, hogy a Hit Gyülekezetében volt, és a következő alkalommal szeretné, ha Zoli is vele tartana. Gerzson nem akart eleget tenni apja kérésének, végül mégis engedett neki, és a következő istentiszteletre elment vele. „Mikor mentünk haza kérdeztem apámat, miért van az, hogy az emberek énekelnek, tapsolnak. Elmagyarázta, hogy azért, mert Istennek énekelnek, valóságosan megtapasztalták Isten jelenlétét, és megismerték Jézust. Hazafelé jó érzés töltött el.” A változás nem tartott sokáig, Zoli a következő istentisztelet helyett inkább ismét a kaszinóba ment. Talán a történtek hatására azonban az addigi életvitelét egyre kevésbé élvezte. A sok italozás, dohányzás és drogfogyasztás a szervezetére is mindinkább kihatott, aminek látható jelei is voltak. Növekedésében elmaradt a megszokottól, sovány testalkatú tizenéves lett. Pár hét múltán úgy határozott, hogy ismét elmegy a Hit Gyülekezetébe. „Az istentisztelet most még jobban tetszett, és a végén azt javasolta apám, hogy térjek meg az Úrhoz, és fogadjam be a szívembe Jézus Krisztust. Nem tudtam, mit jelent megtérni, ezért apámtól megkérdeztem, mi az. Ő elmondta, hogy bánjam meg a bűneimet, és fogadjam el Jézus Krisztust megváltómnak”. Rövid ideig párhuzamosan járt istentiszteletre és játékterembe is, végül tudatosult benne, hogy választania kell. Rájött, hogy addigi élete nem vezet sehová. Elkezdte tanulmányozni a Bibliát, imádkozott és folytatta az abbahagyott tanulmányait is. Rövid időn belül leszokott káros szenvedélyeiről, amivel meglepte bandatársait, végül több társa is követte a példáját, és Zolival együtt mentek el istentiszteletre.

"Ha nem fordulok Istenhez, lehet, hogy már nem is élek, de valószínűleg egy kábítószeres, semmittevő ember lennék." – Gera Zoltán