Ha valaki nagy bűnt követ el, de megbánja, egyből üdvözül vagy számíthat valamilyen büntetésre?

Olyan nincs, h súlyos és kevésbé súlyos bűn. Van halálos és nem halálos bűn.

A bűnre a törvény mutatott rá. És meg van írva: aki egy pont ellen vét, megszegte az egész törvényt, tehát nincs értelme ez alapján sem kis és nagy bűnöket megkülönböztetni, és ezért sem lehet a törvény betartása alapján üdvözülni, mivel mindenki megszegte, azaz mindenki örök halált érdemelne. De jött Krisztus ... így aki hisz, üdvözül

Én két irányból közelíteném meg ezt a kérdést.

Bár én másként értelmezem, de protestáns körökben igen elterjedt nézet, hogy a bűn zsoldja a halál. Írja egyik hozzászóló, hogy

"A hívő nem kap büntetést".

Most őszintén kedves kérdező, láttál vagy hallottál már valakiről, aki nem halt meg? Most Illést ne számoljuk, mert ő kicsit más téma. Mert én eddig nem. Tehát vagy sántít ez a gyakori állítás, vagy senki sem volt igazán hívő.

A másik megközelítéshez nézzünk meg néhány részletet a Szentírásból.

"Megbocsátok, ahogy kérted. De..." Ott van az a bizonyos "de". Majd később így folytatja az Úr: "nem látják meg azt a földet, amelyet atyáiknak esküvel ígértem; senki se látja meg azok közül, akik gyaláztak." Tehát bár Isten megbocsátja a bűnt, de a büntetés nem marad el.

Dávid esetében nagyon hasonló történik: "Így az Úr is megbocsátja bűnödet, s nem halsz meg. De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal." Isten megbocsájt, de a büntetés nem marad el.

Pál az Újszövetségben azt írja:

"Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk."

Tehát ahogy Krisztus szenvedett, úgy nekünk is szenvedni kell. Erről jutott eszembe egy tegnapi kérdés a vértanúkról. Ők Krisztushoz hasonlóan szenvedtek, így egyből meg is dicsőültek.

Persze nem mindenki lesz vértanú, nem mindenki szenvedhet ebben az életben Krisztussal. Én úgy hiszem, hogy nekik a túlvilágon kell.

Szintén Pál apostol írja:

"Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által."

Hogy most itt az Úr napja az ember halála vagy az utolsó ítélet, szerintem mindegy. A lényeg ebben a részben, hogy akinek műve elhamvad, annak kárt kell vallani, a károkozást ki kell fizetni. Erre az apostol a tűz szimbólumát használja.

Az ószövetségi Zak 13,8-9 versekben is olvashatsz egy ehhez kapcsolódó részt.

Még eszembe jutott ennek kapcsán egy igerészlet:

"Apád iránt tanúsított jócselekedeted nem megy feledésbe, és elszámolják neked bűneidért."

Mi van akkor, ha Isten nem csak a szülők iránt tett sok jóért gyakorol ilyen irgalmat irántunk?

Kedves Kérdező,

kaptál értelmes válaszokat is, úgyhogy -lássuk be- csak terajtad múlik, okosodsz-e belőlük vagy sem.

Vázolnád, mit értesz üdvözülés alatt?

"Jézus átvállalta az emberek büntetését a bűneikért"

Eddig úgy tudtam, hogy a bűneinkért halt meg, nem a bűnökért kapott büntetésért.

Az apostol így ír:

"A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül."

Ez az engesztelés a bűnökért történt. A keresztáldozat nélkül az embernek nem lenne reménye az üdvösségre. Olyan, mintha a bűnt és a büntetést te szinonimaként használnád.

De már Izajás is így jövendölte:

"Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást!"