Mi a bűnbeesés értelmezése, magyarázata?

Szia! Én úgy értem, hogy kezdetben az ember egy mély, közvetlen, szeretet-kapcsolatban élt Istennel, a Teremtőjével, és mindent együtt tett vele, amit tett. Mivel Isten szeret, ezért az embernek is (ahogyan az angyaloknak is) szabad akaratot adott, enélkül nem jöhet létre valódi kapcsolat. A sátán, aki (visszaélve ezzel a szabad akarattal) Isten ellen fellázadva Isten ellenségévé vált, az embert is lázadásra kísértette: Istentől való függetlenségre. A jó és gonosz tudásának fáját lehetne úgy is nevezni, hogy az Istentől való függetlenség fája – amikor az ember azt gondolja, hogy ő önmagában birtokolja a jó és gonosz közötti különbségtétel képességét/bölcsességét, és nincs szüksége Istenre, mert ő maga lehet isten: azt tehet, amit véges és korlátozott kis agyában jónak ítél. Az ember, amikor a sátán hazugságának hitelt adva ("nem haltok meg" - de, meghalt, fizikailag is és szellemileg is, "olyanok lesztek, mint Isten" - hát nem, nem lett olyan, kivéve azt az egy dolgot, hogy attól arrafelé úgymond "önmagára támaszkodott" és nem függött senkitől - a maga kárára) engedetlenséget követett el, nemcsak maga a tény hatott ki rá, hogy ellenszegült Istent kérésének, hanem az is, amiben ellenszegült: függetlenné akart válni Istentől. Én úgy értem, hogy igen, az ember elkövette ezt a hibát (bűnt), és ez kihatott a későbbi emberekre, ránk is, de NEM az ő bűnük miatt "szív" a mai ember, hanem a saját Istenhez való viszonyulása miatt: mutass kérlek nekem egy embert, akit csak azzal "vádolhatunk", hogy az első emberpár miatt "szív", és ő maga a maga részéről mindig mindenben Isten akaratát kereste és tőle akart egész életében függni, mint egy kisgyermek az édesanyjától. Jézus ugyanolyan ember volt, amikor közénk jött, mint amilyenek mi vagyunk: rá is ugyanúgy hatott az első ember bűne, ugyanolyan "bűnre való hajlammal" született, de Ő maga ellenállt ennek a hajlamnak, és megtagadva mindazt, amit ez a hajlam sugallt, minden helyzetben Isten akaratát választotta, így teljesen bűntelen életet tudott élni – ugyanolyan emberként, mint amilyenek mi vagyunk. Az emberek nem az első emberpár lázadása miatt lázadnak, hanem önmaguk miatt – nem az első emberpár a felelős (sem az "eredendő bűn" – szerintem csak bűnre való hajlam létezik) azért, hogy most el vannak választva Istentől és megváltásra van szükségük, hanem ők maguk a felelősek. Isten azért jött közénk Jézusban, hogy megismertesse velünk mélyen Isten lényét, és helyreállítsa az eredeti szeretetkapcsolatot ember és Isten között, hogy megváltson bennünket lázadó lelkületünkből, és így visszatalálhassunk az Atyai házba. :)