Miért ilyen nagy probléma a szüleimnek, hogy más a vallásom mint nekik?

Az eseted kifejezetten egzotikus. Jellemzően mindenki ateistába szokott átmenni, az hogy te Ortodoxba mentél át azt jelenti, hogy a teológiai szinten van jelen a konfliktus és nem pedig a hiteddel.

1. Egy szülő számára nyilván csalódás ha a gyermeküket nem sikerül úgy nevelniük, ahogy tervezték. Nyilvánvalóan úgy képzelik, hogy nekik van igazuk és téves úton jársz, ami gátolhatja a boldogságodat és az üdvözülésedet is. Tehát szerintem teljesen reális a szülők részéről a kétségbeesés, mivel a javadat akarják.

2. Továbbá, ha valaki őszintén hisz a saját vallásában szerintem egyértelmű, hogy a többi vallást nem tarthatja helyesnek (legfeljebb annyira amennyire a sajátjával egyezik) és a kötelességének tekinti, hogy mindenki mást is meggyőzzön az igazáról. Emögött viszont nem önzés hanem a jó szándék áll a keresztény vallások esetében, tehát elzárkózni el lehet, de emiatt nem szabad haragudni a keresztényekre, mivel csupán a saját értékrendjükhöz próbálnak hűek maradni. Ha te is komolyan gondolod, hogy az Ortodox vallás a helyes út, akkor hibás hozzáállás, hogy törődjön, mindenki a maga dolgával, hiszen a szemszögedből a szüleid tévednek és meg kéne mentsed a szeretteidet azzal, hogy felvilágosítod őket a helyes útról.

3. Olyan szempontból, hogy épp Ortodoxba mentél át kifejezetten szerencsés, mivel az Ortodox és a Katolikus vallás kifejezetten közel áll egymáshoz teológiailag.

4. Végezetül, mivel Katolikus vagyok megjegyeznék pár érvet, amiért szerintem a Katolicizmus képviseli a helyes álláspontot.

4.1: Az Ortodox egyház történetében folyamatosan kénytelen volt elszenvedni a bizánci császár világi befolyását, míg a Vatikában a pápa a világi hatalmaktól sokkal függetlenebbül tudott fejlődni és foglalkozni a teológiával. A császár a beosztottjaként tekintett a konstantinápolyi pátriárkára.

4.2: Az Ortodox Egyház egészen 1054-ig elismerte Róma elsőbbségét, a császárral és az összes többi keresztény vezetővel. Magához az egyház szakadáshoz is csupán az vezetett, hogy a tárgyalásra kijelölt személyek alkalmatlanok voltak a feladatra és egyikük se mérte fel a tetteinek következményeit.

4.3: A tényleges szakadás 1204-ben következett be, mivel hallgatólagosan addig mindkét fél ideiglenesnek tekintette a szakadást és továbbra is Róma élvezte az elsőbbséget. Azonban a 4. keresztes hadjárattal, amikor a pápa ellenkezése ellenére velencei befolyásra elfoglalták Konstantinápolyt és erővel próbálták újra egyesíteni az egyházat. Valójában viszont Velence Konstantinápoly kifosztása iránti vágya állt az egész mögött, amivel végképp elidegenítették a két egyházat. Innentől kezdve válik csak szét a két irányzat teológiailag, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy az Ortodoxok a 1204 előtti teológiai témákban, amikben addig egyetértés volt, megpróbáltak függetlenedni a Vatikántól.

4.4: Az oszmán fenyegetés erősödésével kiújultak az újraegyesítési tárgyalások. Mind jogilag, mind formálisan többször is megtörtént az Egyház újraegyesítése, azonban a birodalom 1453-ban bekövetkező bukásával már nem volt lehetőség érvényt szerezni az egyesítésnek és az Ortodox vallás központja is eltolódott az oroszokhoz, akik elutasították az újraegyesítést. Ugyanakkor a bizánciból menekülők mind nyugaton kerestek menedéket, és ezért jött létre a Görög Katolikus Egyház.

4.5 Összefoglalva úgy látom, hogy az Ortodoxok szakadásának történelmi okai vannak, nem pedig teológiai, mint például a protestáns egyházak esetében. A történelem szeszélyei nélkül, most is egységes Egyházat alkotnánk, ahol pedig mindig is Romáé volt az elsőbbség.

Teológiailag szerencsére nincsen jelentős eltérés, ami viszont még is, azok nem dogmatikai szintűek (pl: papok nálunk is házasodhatnak a görög katolikusoknál, csak mi előnyösebbnek tartjuk a cölibátust, de ezen bármikor változtathat akármelyik egyház, éppen úgy, ahogy a szertartások vagy az ünnepek rendjén is).