Hogyan magyaráznátok a hiteteket a nem hívő ismerőseiteknek?

"attól hogy valaki nem hívő az nem lesz ateista. Ateista az az, aki megtagadja Isten létezését."

Nem igaz. Az ateisták csak kis töredéke istentagadó.

Jó, persze, a keresztények istene nem létezik... de rengeteg más isten létezhet.

Az ateista ÚGY GONDOLJA, hogy VALÓSZÍNŰLEG nem léteznek istenek.

De nem tagadja (a legtöbbet közülük), mert nincs bizonyítéka a nemlétezésükre.

Neked mi közöd ahhoz, hogy ki atesita (ami a nem hívőt jelenti) és ki nem? Bosszantó lehetsz az "útmutatásoddal". Ebben inkább az önbíráskodást látom, nem a szeretetet.

Akit érdekel a téma, olvas róla, vagy beszél egy pappal.

Üdv, egy ateista lány, aki szereti azokat a dolgokat, személyeket, amik boldoggá teszik.

Már nem adok útmutatást közvetlenül.

Tudom, hogy bosszantó lehet olyan számára, aki nem akar hinni. Ezért nem is teszem, de próbáltam. Tudom hogy nem működik.

Engem nem bosszant, ha valaki elmeséli a világnézetét.

Az viszont igen, ha tagadja a tényeket.

Paraera, te hogy vagy ezzel?

Pl. sikerült pontosítani, hogy ki az ateista?

Én csak akkor mondom el a világ nézetem, ha bárkit is érdekel.

Máskülönben felesleges.

Nem vagyok hittérítő, semmi közöm ahhoz más hogyan él, vagy miben hisz.

Aki segítséget kér, annak adok.

Aki beszélgetni akar, azzal beszélgetek.

Szeretem az embereket. Akkoris amikor bunkók velem.

A legszebb az egészben, hogy ha szeretettel állsz a másikhoz, akkor viszonozza azt.

Mondjuk, rámosolyogsz emberekre az utcán.

Nekem vissza szoktak mosolyogni. Látom, hogy jobb kedvük lesz tőle.

Nem kényszer mosoly, hanem az az igazi ami szívből jön.

Néha csak ennyi kell a világnak.

Én sok mindent gondolok sok mindenről.

Lehet, hogy van vagy volt fogalom zavarom.

Nem vagyok teológus és nem is akarok az lenni.

Mi számít ténynek vagy tény tagadásnak?

Sok minden azért lett tény, mert valaki kitalálta.

Minden relatív, nézőpont kérdése.

Nem keresem sose a magam igazát, nem ettől leszek több vagy jobb ember.

Nem foglalkozom a tényekkel.

Sokkal inkább érdekel a dolgok miértje, az emberek hozzá állása, a gyülőlködés fogalmának gondolata, hogy vajon honnan származik (ha eltekintünk attól, hogy hívő vagyok és kiben hiszek ezzel kapcsolatban)

Az emberek miért így állnak a másikhoz, miért nem segítenek az elesetten, hova lett a jóság?

Ezek fontosabb kérdések, megválaszolni nem könnyű őket... :)

"Nem foglalkozom a tényekkel."

Ez elég baj.

Kombinálva azzal, hogy nem a kérdésekre válaszolsz...

persze, így is lehet élni... de érdemes?