A mamám miért gondolja azt, hogy ha meg lettem keresztelve, kötelező számomra a konfirmáció?

Kötelezni nem lehet senkit, ráadásul akár a konfirmálás, akár a bérmálás a legtöbb gyereknél nem más, mint egy értelmetlen bohóckodás. Végigcsinálják a procedúrát, járnak hittanra, közben pedig már alig várják hogy vége legyen. Aztán miután konfirmálnak/bérmálkoznak, utána legközelebb majd csak a saját esküvőjükön látnak papot. Tisztelet a kivételnek persze.

Én katolikus vagyok, de már hallottam arról, hogy magasabb egyházi körökben többször peddzegették azt, hogy a bérmálást (vagy konfirmálást) ki kellene tolni sokkal későbbre, mert ezek elvileg a "felnőtt kereszténnyé" válás szentségei, melynek során az illető tudatosan dönti el, hogy az adott hitet választja, s ezt a hitét erősíti meg a konfirmálás / bérmálás alkalmával.

A gyakorlatban viszont másképp van. Egy 13-14 éves gyerek, az még javában GYEREK, nem tud életreszóló felelős döntést hozni, másrészt legtöbb esetben nem szabad akaratból történik, csak a szokások miatt vagy szülői nyomásra, így valóban semmi értelme az egésznek. Az lenne a jó, ha mindenki felnőttként jelentkezne, és akkor már tényleg saját akaratból történik.

Mégis azt javaslom neked, hogy csináld végig még ha nyűgnek is érzed. Bajod nem származhat belőle, max rámegy heti 1-2 órád. Add meg magadnak az esélyt, hogy mélyebben megismerd a hitedet. S ha később sem fog tetszeni, akkor minden további nélkül abbahagyhatod, de megismerni legalább jó lenne, mert csak olyan dolgot hagyj el, amit már ismersz.

Van erre egy nagyon jó poénszerűség, egyszer olvastam valahol: A képen 2 babakocsis kismama beszélget, mellette a párbeszéd:

-Én nem keresztelem meg a gyerekem, nem erőltetek rá semmit, majd ő eldönti felnőttként, hogy melyik vallást akarja, vagy akar-e egyáltalán vallásos lenni.

-Jó, én pedig akkor nem beszélek a gyerekemnek egy szót sem, nem erőltetek rá semmit, majd ő eldönti felnőttként, hogy melyik nyelvet akarja beszélni.

Sziasztok!

Sajnos a helytelen egyházi gyakorlat hozta magával ezt csecsemőkori keresztelést és a serdülőkori konfirmációt. A Biblia tanítása ugyanis merőben más. A keresztség a megtérés vagy újjászületés látható megpecsételése, ezért nevezik a Bibliában a "megtérés keresztségé"-nek és az "újjászületés fürdőjé"-nek (Mk. 1:4; Tit. 3.5). A Szentírás a tanítványság alapvető kívánalmainak a hitbeli elfogadása alapján hozott, önkéntes választáson alapuló, alámerítéssel történő felnőttkeresztséget hitelesíti. Ez a keresztség - Jézus kijelentése és példaadása szerint - "igazság", amelyet "illik nékünk betöltenünk" (Mt. 3:15; Mt. 28:19).

A keresztség cselekedetének belső, lelki tartalma: a régi élet összes bűnének a jelképes "lemosása", vagyis a bűnbocsánat igénylése és elnyerése ezekre nézve. Ezzel együtt a múlt "eltemetése", gyökeres, végleges szakítás vele. A másik döntő eleme a jelképes "feltámadás" egy új, igaz életre, "Isten segítségül hívásával". Az új életben járás mindenkor csak a halálból megelevenítő, hatalmas isteni Lélek által lehetséges (Rm. 6:4-8; Ap. csel. 22:16).

Üdv. Péter

Egyrészt az utolsó mondatodért.

De még fontosabb, hogy a kérdezőt hamis esküre akarod rávenni. Úgy látszik, ez másnak se jön be.

Így van, és egymaga mire megy a Bibliával?

"Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom."

Namost ezt a Jézus idézetet például hogyan értelmezi valaki egymaga? Elolvassa, és még az élettől is elmegy a kedve, nemhogy a vallástól. Sokra ment a Bibliájával.

Ezért kell az, hogy a témában jártasabb ember vezesse az illetőt, máskülönben nem fogja tudni értelmezni ezt a mondatot. A Biblia tele van abszurd dolgokkal, melyekhez háttértudás szükségeltetik, hogy értelmezni tudjuk.