Csak számomra furcsa, hogy mennyire egyértelmű minden embernek, hogy meg kell keresztelni a gyermeküket?

A keresztény teológia szerint a keresztség hatása nem azon múlik, hogy mondjuk a szülő mennyire hisz benne, hanem egy való szentség, mely megtisztítja a megkereszteltet, aki részesül a Szentlélek kegyelmében és az Egyház tagjává válik.

Tehát, ha megkeresztelik a csecsemőt, akkor az eltöri pl. az áteredő bűnt, függetlenül attól, hogy a szülő szerint van-e egyáltalán olyan.

Persze ha nem hisz benne, akkor felmerülhet a jogos kérdés, hogy miért akarja megkeresztelni.

Nem vagyok vallásos, de a családom az. Ahány esküvőn voltam, mindig azt láttam, hogy van egy templomi esküvő is, ami általában a szebbik volt. Szóval mindig úgy képzeltem el, hogy nekem is lesz ilyen, pedig nem vagyok hívő. De ez már hagyomány.

Keresztanyukaja meg szinte mindenkinek van, szóval ha mást nem, akkor ezért is megkereszteltetik a gyereket.(tesom sem vallásos, párja sem, lánya keresztanyja sem)

Katolikus vallású embereknek, és mindenkinek ajánlott film:

Egy kosaras naplója

Megtörtént eseményeket dolgoz fel a film, katolikus iskolában nevelkedett, katolikusnak keresztelt gyerekekről szól.

Saját környezetemben nem ismerek olyan párt, akik abszolút elzárkóznak a kereszténységtől, de azért megkereszteltetik a gyereküket. Sok nem hívő párt ismerek, nem volt a gyereknek keresztelő.

Akik viszont megkereszteltették, ott mind azért ezt fontosnak tartották és ha nem is feddhetetlenül és példaértékűen, de azért keresztény szellemiségben nevelik a gyerekeket. Szerintem inkább a 90-es években volt ez divat, hogy boldog-boldogtalan kereszteltetett, ma már jóval kevesebb a keresztelések száma.

"Katolikus vallású embereknek, és mindenkinek ajánlott film:

Egy kosaras naplója"

Én pedig ajánlom a Könyörületesség papja című filmet, szintén megtörtént esetet dolgoz fel.

Csak hogy ne legyen olyan egyoldalú a Katolikus Anyaszentegyházról alkotott képed... :))

Hagyomány, beépült az emberek gondolkodásába. Plusz nincs igazán más ünnep a gyermek születésének megünneplésére, az ember pedig igényli a kiemelt alkalmak ünneplését, pszichésen is.

Nővérem és a sógorom kimondottan ateisták, az ikreiknek amolyan névadó-ünnepséget szerveztünk, a helyi polgármester bevonásával. Plusz névadó-szülőket is avattunk, jelképesen, az egyik én voltam. Ez utóbbit azért tartották fontosnak, hogy az ő gyerekeik ne érezzék magukat rosszul azért, mert nincsen keresztapjuk és keresztanyjuk, holott szinte mindenkinek van.

Ateisták számára ajánlom ezt az alternatívát.