A biblia tesz bármíféle említést az akt művésztre? Ugyanis a keresztény társaságok előszeretettel.

"Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat."

(1Mózes 2:25)

Most komolyan, az emberi testet mért kéne szégyellni? Elvégre Isten teremtett minket így. Nyilván, hogyha ilyen képek erotikus céllal készülnek, az gáz, de abban nem találok kivetnivalót, hogy néhány templomban esetleg meztelenül ábrázolják Ádámot és Évát.

(Katolikus karizmatikus keresztény)

[link]

Bocsi, de most néztem meg, és pont ide passzol, nem bírtam megállni :)

A bűnbeesés után maga Isten készített az embernek bőrruhákat állatbőrökből.

"És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket." (1Mózes 3,21)

Ez azt jelenti, hogy Isten azt akarja, hogy az emberek felöltözzenek, és nem azt, hogy levetkőzzenek. Isten országában senki sem ruhátlan, a meztelenség mindig az átok jelenlétére utal a Bibliában. A Biblia számos helyén mondja Isten rútságnak az ember meztelenségét. Talán Ő nincs tisztában azzal, hogy milyennek teremtette az embert? De igen, csakhogy a bűnbe esett ember egyáltalán nincs abban az állapotban, amilyenbe Isten teremtette, azaz a ruhátlansága is teljesen más volt, mint a mostani emberé: "szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül" (Róma 3,23). A törvényben még arra is volt gondja Istennek - közvetlenül a Tíz Parancsolat után -, hogy ne lépcső vezessen az oltárhoz, hogy az odajárulók ruhája alá ne lehessen belátni:

"Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon." (2Mózes 20,26)

De a papságnak ettől függetlenül is olyan alsóruhát kellett viselniük, ami alulról is eltakarta őket:

"És öltöztesd fel azokba Áront a te atyádfiát, és az ő fiait vele együtt, és kend fel őket, iktasd be őket tisztjökbe, és szenteld fel őket, hogy papjaimmá legyenek. Csinálj nékik lábravalókat is gyolcsból, hogy befödjék azoknak mezítelen testét, és az ágyéktól a tomporig érjenek. És legyenek azok Áronon és az ő fiain, amikor bemennek a gyülekezet sátorába, vagy amikor az oltárhoz járulnak, a szenthelyen való szolgálattételre, hogy bűnt ne vigyenek oda és meg ne haljanak. Örökkévaló rendtartás ez Áronnak és az ő magvának ő utána." (2Mózes 28,41-43)

A teljes Biblia fényében a ruhátlanság csak házastársak között helyénvaló, de közöttük az.

Nekem az a személyes véleményem, hogy az aktképeket készítő grafikusok és egyebek a saját belső parázna vágyaik és kívánságaik számára keresnek igazolást a művészetekben. Valaha én is készítettem akt képeket, és el sem tudom képzelni, hogy úgy tud valaki ilyen dolgokat tenni, hogy őrá magára nincsenek hatással, bármilyen magasztos körítést is csinál a dolognak. Másrészt, miért is csinálnának az emberek aktokat, ha nem lenne rájuk hatással? Miért nem az éticsigákról készítenek képsorozatokat, hanem kívánatos idomú emberekről, általában nőkről, mert a férfiak fogékonyabbak a női test látványára, mint fordítva? Az akt nem más, mint a pornográfia piedesztálra emelésének kísérlete.

Ha igaz lenne, amit írsz, akkor a teljes képzőművészetünk bűnös lenne. Ugyanis az nem létezik emberábrázolás nélkül. Embert pedig hitelesen csak akt tanulmányok után lehet ábrázolni. Ezt lehetetlen könyvből megtanulni, nincs olyan technika, ami helyettesíti az élő embert. Nem véletlen, hogy a képzőművészeti egyetemre való felvételinek is része az akt rajzolása. Aztán az egyetemen is folyamatosan élő aktmodelleket rajzolnak, festenek a diákok, sok egyéb mellett. Még egy egyszerű rajzfilmet sem lehet jól megcsinálni úgy, ha az alkotó nem ismeri az anatómiát. Biztos lehetsz benne, hogy minden nagy képzőművész a múltban, vagy a jelenben rengeteg aktot rajzolt.

„Bibliai szempontból bűn a meztelenség oktalan bemutatása, és bűnre is csábít, azaz még a legenyhébb formában sem több pornográfiánál."

Te összekevered az aktot a pornóval. Az akt soha nem oktalanul, vagy öncélúan mutatja be a testet, hanem valamilyen mélyebb mondanivalót akar kiemelni vele.

A művészet pedig az emberről szól, az embert ábrázolja, az embernek segít megismerni önmagát, segít jobbá válni, vagy akár Istenhez közeledni. És az ember néha ruhában, néha ruhátlanul van.

Ha egy festmény például Ádámot és Évát úgy ábrázolja, ahogy a Biblia írja, tehát ruhátlanul, akkor az nem bűn. És a modellek sem bűnösök, akik segítettek a festőnek létrehozni az alkotást. Sőt, kifejezetten jót cselekedtek, hiszen egy bibliai történetet tettek átélhetővé mások számára.

Akit pedig egy festmény bűnre csábít, az jól teszi, ha mihamarabb elgondolkodik a saját szexuális frusztráltságán.

Nekem ne mesélj. Katona koromban mi is megvettük a művészi aktfotókat bemutató albumot, de kötve hiszem, hogy akadt köztünk akár egyetlen katona, aki a művészi élmény átéléséért tette volna. Bizonyára vannak heréltek, akik az aktot a művészetért szeretik, de a többiek nem, bármit is mondjanak, legalábbis, ha hímneműek, a nőkkel kapcsolatban nyilatkozzanak a nők.

Amúgy nem értem, mit nem lehet érteni azon, hogy bibliai? Bibliai az, ami a Bibliában benne van, vagy ami egyértelműen levezethető belőle. Mi köze ennek ahhoz, hogy a művészek, vagy a műkedvelők mit tekintenek bűnnek, és mit nem? Amúgy az akt létezik tőled és tőlem függetlenül, sem a te, sem pedig az én véleményem nincs rá befolyással, ettől azonban még bibliai szempontból felettébb aggályos mind rajzolni vagy mintázni, mind nézni, mind modellt állni.

Én az állítom, hogy bibliai alapon sem tekinthető bűnnek a művészi akt. Még akkor sem, ha egy kiéhezett katona szexuális izgalmat érez az Évát, Zsuzsannát, Bethsabét, vagy Salomét ábrázoló festményeket nézegetve. Ha mindent ki akarunk iktatni, ami izgalmat okozhat valakiben, akkor könnyen eljuthatunk oda, mint amit a Viktoriánus korban csináltak: a bútorok lábaira zoknit húztak, nehogy vágyat okozzon egy férfiben, a csirkemellet pedig csirke kebelnek nevezték, mert hát ugye a mell illetlen képzeteket kelthet.

Azért romboló, amit mondasz, mert el akarod hitetni, hogy a képzőművészet valamilyen bűnös dolog. Ezzel választás elé állítasz hívő embereket: vagy a Biblia, vagy a művészet. Pedig nem kell választani. A művészet nem ellensége a hitnek, sőt, okozhat olyan katarzist, ami valakit elindít a hit felé, vagy erősíti a meglévő hitét. De csak akkor tud erővel hatni, ha az embert hitelesen ábrázolja, ruhában, vagy ruha nélkül, ahogy a mondanivaló megkívánja. A finomkodó, prűd művészet pedig mindig hazug.