Gyónásnál meg kell-e említenem, hogy én biszexuális vagyok?

Én kicsi gyerekként elég komolyan vettem a katolikus hitet, de sosem fordult meg a fejemben, hogy pl. az önkielégtés bűn.

És azt sem gondolom, hogy te bűnös lennél.

Csak az erőszak bűn.

Én nem vagyok katolikus, konkrétan azt sem értem, hogy minek gyóntok a papnak. De legyen, nálatok ez a szokás.

Ha te hiszel abba, hogy meg kell vallani a bűnöket a papnak és a lelkiismereted arra indít, hogy ezt megtedd, akkor tedd meg. Különben minek jársz gyónni? Minek jársz a paphoz, ha nem beszélgetsz vele?

Amúgy gondolom neked is feltűnt, hogy a Bibliában feketén-fehéren tiltva van a saját nemeddel folytatott szexuális kapcsolat. Tehát akár megvallod, akár nem, a lényeg az, hogy felhagyj vele. Azt írtad biszexuális vagy, tehát vonzódsz az ellenkező nemhez is. Akkor egyszerűen feléjük közeledj, ne a saját nemedhez. És most senki ne értsen félre. Én nem gondolom, hogy aki pl. homoszexuális, annak esélye sincs és automatikusan a pokolba jut. Isten ítél az emberek felett, nem mi. Viszont, azt se gondolom, hogy keresztényként az a helyes hozzáállás, ha azt mondjuk az embereknek "Teljesen jó amit csinálsz, folytasd! Meg se forduljon a fejedbe, hogy bármin is változtatnod kellene!".

Szerintem ne gyónd meg. Az egyház hivatalos tanítása szerint a homoszexualitás nem bűn, az ilyen emberekkel szeretettel, együttérzéssel kell bánni, elvileg csak az a bűn, ha ezt "kiéled". Ez van papíron.

A gyakorlatban viszont másképp néz ki a helyzet. Az utóbbi években még a csapból is a család, házasság téma folyik, s gyakorlatilag beskatulyázzák az embereket: vagy a papi/szerzetesi hivatást választják, vagy a házasság/család hivatását. Más lehetőség nincs. Magyarul a melegek létezéséről nem vesznek tudomást a gyakorlatban, úgy tesznek, mintha nem is léteznének.

S hogy mennyire életszerűtlen az egyház tanítása ebben a kérdésben, jól mutatja az is, hogy a biszexualitásról meg aztán végképp nem ejtenek szót, holott az teljesen más kategória mint a homoszexualitás, teljesen másfajta szenvedéseket élnek át a biszexuális emberek, mint a melegek. Mi a helyzet pl. azokkal a házasságban élő családapákkal, akik közben folyamatosan férfiakra (és nőkre is) vágynak szexuálisan? Ezt nem lehet "bűnös hajlam"-ként felfogni, mert az ilyen embernek a lényéhez ugyanúgy hozzátartozik mind az ellenkező, mind az azonos neműekhez való vonzódás. Szóval szerintem ne gyónd meg.

Ha esetleg van már feleséged s őt csaltad meg egy férfival, akkor a megcsalást gyónd meg, de azt hogy apartner milyen nemű volt, azt ne, mert a pap vagy kizavar a gyóntatófülkéből, vagy egyszerűen nem fog neked értelmes választ adni, csak összezavar.

A homoszexualitásról leginkább a Rómaiak 1. fejezetében van szó részletesebben Bibliában, mint egyik jellemző tünete a bálványimádó pogányok bűnösségének. Az istenfélő zsidók körében nem lehetett gyakori, mert halálbüntetés járt érte Mózes törvénye szerint. Őket másfajta bűnök miatt kárhoztatja az Írás. A rómaiak 1-3 fejezete arra próbál rámutatni, hogy minden ember, akár pogány akár zsidó ítélet alatt van, mert mindenki bűnös.

A mai szabados világban egyre terjed a homoszexualitás és biszexualitás, de nem a korszellem dönti el valamiről, hogy mi bűn és mi nem. Volt idő, amikor a korszellem nem tartotta bűnnek a csecsemők áldozatként való elégetését, és volt, amikor nem tartotta bűnnek a pedofíliát.

A Rómaiak 1 szerint a pogányok bűneihez az első században, köztük az azonos nemhez vonzódáshoz a következő séma vezetett:

- bölcseknek képzelik magukat (intellektuális büszkeség)

- az igazságot elcserélik hazugságra (csalás, hazugság)

- a halhatatlan, teremtő Isten dicséretét felcserélik teremtmények imádatára (bálványimádás)

- Isten kiszolgáltatja őket a tisztátalan vágyaiknak (tisztátalanság)

- meggyalázzák egymás testét (homo- és biszexualitás)

Nekem ebből nem úgy tűnik, hogy nincs itt semmi probléma, hadd menjen! Ez egyfajta végállomásának tűnik egy egyre súlyosbodó bűnökkel jelzett folyamatnak. Habár a bálványimádás akkoriban más formában folyt, valójában bármely teremtmény vagy bármi bálvány, amit az ember imád, ami első helyen van a szívében.

Sokan a szabadság érvényesülésének tekintik a homo- és biszexualitást. Valójában ez egy nagyon erős rabság, a legtöbb azonos neműhöz vonzódó elismeri, hogy hiába akar, hiába próbálkozik szinte bármivel, nem tud szabadulni belőle. Ha feladja a próbálkozást, utána úgy ámítja és igazítja meg magát, hogy ez szabadság.

Nem hiszem, hogy az azonos neműekhez való vonzódást rosszabb vagy undorítóbb bűnnek kell tekinteni, mint másféléket. Az bizonyos, hogy nagyon erős függést okozhat, mint a legtöbb szexuális aberráció.

Úgy gondolom, szembe kell nézned vele, hogy ez nem oké, és nem elfogadható Isten számára, most még fiatal vagy, minél előbb keress segítséget.

üdv

Stefán