Isten miért személyválogató?

Honnan tudod, hogy ez így van?

Kitől értesültél erről?

Szia

nem személyválogató.

5Mózes 10:17

" Mert Jehova, a ti Istenetek, isteneknek Istene és uraknak ura, a nagy, hatalmas és félelmet keltő Isten, aki senkivel sem bánik részrehajlóan, és nem engedi magát megvesztegetni."

Cselekedetek 10:34

" Péter ekkor beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most már világosan látom, hogy Isten nem részrehajló,"

Róma 2:11 "Mert Isten nem részrehajló."

A kérdésed alapján semmit nem tudsz Istenről, de a Biblia MINDENT elmond róla.

Nagyon tévedsz kedves kérdező ha azt gondolod,hogy az üdvösséget azért kapod,mert te évtizedekig jól teljesítesz.Az üdvösség nem a te érdemeid alapján van,hanem Jézus Krisztus érdemei alapján.Jézus Krisztus Isten egyetlen megoldása a bűnünkre. Rajta keresztül ismerhetjük és tapasztalhatjuk Isten szeretetét és életünkre vonatkozó tervét.

A kereszten Jézus felvette magára mindannyiunk bűnét, és teljesen, tökéletesen megfizetett érte: „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket.(1Péter 3/18)

Nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket. Jézus kereszthalála miatt már nem kell, hogy a bűnünk továbbra is elválasszon minket Istentől.Nem elég tudni, mit tett értünk Jézus és mit kínál. Ahhoz, hogy kapcsolatunk lehessen Istennel, be kell fogadnunk Őt az életünkbe.A Biblia azt mondja, „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében.(János evangéliuma 1/12)

Jézust hit által fogadhatjuk be: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.(Effézus 2/8,9)

Ebben a bibliai részben van néhány olyan szó, amit ritkán használunk manapság: a kegyelem azt jelenti, hogy „meg nem érdemelt jóindulat”. Az „üdvösség” eredeti jelentése pedig „megmenekülés”. A Bibliában az üdvösség: „megmenekülni az örök pusztulástól, Istenhez kerülni a mennybe”. Erről mondja a Biblia azt, hogy nem a mi (jó) cselekedeteinkért, hanem Isten meg nem érdemelt jóindulata miatt lehet a miénk, a „hit által”.

Tehát még egyszer: Jézust hit által fogadhatjuk be. Jézust elfogadni azt jelenti, hogy hiszünk benne, hogy Ő az Isten Fia – akinek mondta magát – majd behívjuk, hogy irányítsa az életünket. Jézus azt mondta, „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.(János evangéliuma 10/10)

Jézus hívása a következő: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz.(Jelenések könyve 3/20)

Isten valóban nem igazságos, de ő az Isten, ezért ezt el kell fogadni, és nem szabad lázadozni.

[link]

A kegyelem eredetileg 'kharisz', ami a 'khairó' - örül, örvendezik, jó kedve van - szóból származik etimológiailag. Ennek fényében a jelentése örömből fakadó kegy, szívesség, jóindulat, jóakarat - ez nyelvészeti tény. A kharisz tárgyának - azaz a kegyelmezettnek - semmi köze nincs a kharisz - azaz a kegyelem - fennállásához, legfeljebb annyi, hogy együttműködik-e a kegyelmezővel, vagy nem, ettől függ ugyanis a kegyelem működése. Ennek megfelelően a khariszma - azaz kegyelmi ajándék - nem érdem, vagy igazságos fizetség, hanem meg nem érdemelt jutalom, adomány, ajándék. Ha ezt máshogyan látod, akkor te érted félre a jelentését, sajnálatos módon.

A kegyelem (kharisz) szó nem szinonimája az irgalom, könyörület és szánalom (oiktirmosz)szónak, bár nem is áll szemben vele, csak ne keverd össze.

Visszakérdeznék. Te igazságos dolognak tartanád, hogy egy abortált csecsemő, aki soha semmi rosszat nem tett, ugyanabból a sorsból részesüljön, mint egy olyan ember, aki végigélhette a földi életét, de mindig lázadt Isten ellen, és kárt okozott a társadalomnak? A másik, hogy miből gondolod, hogy egy ilyen csecsemőnek jobb sorsa van, mint egy évtizedeken keresztül Istenhez hűséges, építő embernek? A kérdés nemcsak élet és halál között van feltéve, hanem mind az életnek, mind a halálnak vannak fokozatai. Egy meg nem született csecsemő nemcsak bűnt nem követett el, de érdemei sincsenek, és nem is lehetnek. Egy hívő embernek lehetnek érdemei az Úrban, de ezek is kegyelemből, hit által, mert ha máshogy vannak, akkor azok nem az Úrban vannak, következésképpen nem érdemek Isten országában. Az élet fokozatait jól szemlélteti Pál apostol:

"Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül." (1Korinthus 3,10-15)

Vagyis az alap, amelyen a hívő élete alapszik, Maga Krisztus. Az azonban, hogy mivel és hogyan építkezik erre az alapra, különböző. Pál apostol különféle anyagminőségekhez hasonlítja az építőanyagot, amellyel a hívő felépíti a hívőéletét, felülről lefelé: arany, ezüst, drágakő, fa, széna, pozdorja. Ebből három éghető, három pedig éghetetlen. Krisztus ítélőszéke előtt minden hívő meg fog állni, és alá lesz vetve az élete a tűzpróbának, ami után csak az marad meg, ami nem égett el. Ha semmi sem marad meg, akkor nem lesz semmije, de az élete megmarad. Nagyjából ez lehet a helyzete egy meg nem született gyermeknek is. Az nincs kijelentve a Bibliában, hogy az örökkévalóságban mi és hogyan lesz. Az azonban biztosnak látszik, hogy a földi élet bizonyos mértékben determinálja az örökkévaló lehetőségeket, bár az nem világos, hogy abszolút mértékben-e, vagy nem. Az, hogy fel vagy le, az a földi élet végén azonnal eldől, és végleges, nem erre gondoltam, hanem a célállomáson betöltött pozícióra.