Jehova tanúi pontosan kikre hivatkoznak?

A saját szervezetük bibliaértelmező főmuftijairól van szó.

Csak mivel a mi századunkban kvázi a tudósokból lettek a papok, és ezt a szektások is tudják, ezért mindenki igyekszik a hivatkozásait valami "tudóshoz" kötni.

Így többen hajlamosak elhinni.

August Neander egyháztörténész ezt írta: „Ebben a korban általában távol állt a keresztények gondolatvilágától a születésnapi ünnepség fogalma” (Allgemeine Geschichte der christlichen Religion und Kirche. 1842,1. köt. 518. o.)

Órigenész [egy i. sz. III. században élt író]. . . szerint »a Szentírásban említett egyetlen szent emberről sem maradt fenn olyan feljegyzés, hogy a születésnapját ünnepelte volna, vagy hogy lakomát rendezett volna ezen a napon. Csak a bűnösök (mint a fáraó és Heródes) rendeztek nagy vigasságot azon a napon, melyen megszülettek ebbe a lenti világba«” (The Catholic Encyclopedia. 1913, X. köt. 709. o.).

Továbbá M’Clintock és Strong Cyclopædiája (1882, I. köt. 817. o.) kijelenti, hogy a zsidók „a születésnapi ünnepséget bálványimádatnak tartották. . . feltehetően a bálványimádó szokások miatt, melyeket [a pogányok] azoknak az isteneknek a tiszteletére tartottak, akik szerintük annak a napnak voltak a védőistenei, amelyik napon az ünnepelt született”.

Honnan származnak a születésnapi ünnepségekkel kapcsolatos népszerű szokások?

Eredetük a vallás és a mágia birodalmában keresendő. A jókívánságok, az ajándékozás és az ünnepség, amelyeknek égő gyertyák is a tartozékai, az ókori időkben arra szolgáltak, hogy megóvják a születésnapi ünnepeltet a démonoktól, és biztonságát garantálják az eljövendő évre . . . A kereszténység egészen a negyedik századig elutasította a születésnap megünneplését mint pogány szokást” (Schwäbische Zeitung [a Zeit und Welt című magazin melléklete] 1981. április 3/4, 4. o.).

A görögök azt hitték, hogy mindenkinek megvan a saját őrzőszelleme vagy démona, aki jelen volt a születésekor, és őrködik felette az élete folyamán. Ennek a szellemnek misztikus kapcsolata volt azzal az istenséggel, amelynek születésnapján az illető megszületett. A rómaiaknak is hasonló elképzelésük volt . . . Ezt az elgondolást megőrizte az emberi képzeletvilág, és ez tükröződik vissza az őrzőangyalba, a jó tündérbe és a védőszentekbe vetett hitben . . . A süteményre helyezett égő gyertyákat a görögök kezdték használni . . . A kerek, hold formájú mézessüteményre vékony égő gyertyákat állítottak, s így helyezték [Artemisz] templomi oltáraira . . . A népi hiedelem szerint a születésnapi gyertyáknak a kívánságok beteljesedésével kapcsolatban van mágikus szerepük . . . Amióta az ember első ízben oltárt állított az isteneinek, azóta az égő gyertyáknak és az áldozati tüzeknek különleges, misztikus jelentőségük van. A születésnapi gyertyák ily módon amolyan tiszteletkinyilvánítás és hódolat a születésnapját ünneplő gyermek számára, és jó szerencsét hoznak . . . Ennek az ünnepnek lényeges része, hogy felköszöntik az embert, és sok boldogságot kívánnak neki . . . Eredetileg a szokás a mágiában gyökerezett . . . A születésnapi köszöntőknek hatalmuk van, jót vagy rosszat eredményeznek, mivel ezen a napon az embernek szorosabb kapcsolata van a szellemvilággal” (The Lore of Birthdays. [New York, 1952] Ralph és Adelin Linton, 8, 18—20. o.).

A Le Livre des religions (A vallások könyve) című enciklopédia — amely széles körben elterjedt Franciaországban — szertartásnak nevezi ezt a szokást, és a „világi szertartások” közé sorolja. Noha ártalmatlan világi szokásnak tartják napjainkban, a születésnapi ünnepségek valójában a pogányságban gyökereznek.

A The Encyclopedia Americana (1991-es kiadás) ezt a megjegyzést teszi: „Egyiptom, Görögország, Róma és Perzsia ókori világa megünnepelte az istenek, a királyok és a nemesek születésnapját.” Ralph és Adelin Linton szerzők feltárják, mi ennek az alapvető oka. A The Lore of Birthdays című könyvükben ezt írják: „Mezopotámia és Egyiptom, vagyis a civilizáció bölcsői voltak az első olyan országok, ahol az emberek megemlékeztek a születésnapokról és tiszteletben tartották azokat. A születésnapi dátumok feljegyzése főleg azért volt fontos az ókori időkben, mert ez az időpont alapvető volt a horoszkóp elkészítéséhez.” Ez az asztrológiával való egyenes összefüggés elegendő ok az aggodalomra bárkinek, aki kerüli az asztrológiát amiatt, amit a Biblia mond róla (Ésaiás 47:13–15).

Nem meglepő tehát, hogy a The World Book Encyclopediában ezt olvassuk: „a korai keresztények nem ünnepelték [Krisztus] születését, mivel bárki születésnapjának a megünneplését pogány szokásnak tekintették” (3. kötet, 416. oldal).

A későbbi héberek bálványimádásnak tartották a születésnap megünneplését, s a nézetüket bőségesen igazolni látták az e naphoz kapcsolódó általános szokások által” (The Imperial Bible-Dictionary. [London, 1874] Patrick Fairbairn szerkesztésében, I. köt., 225. o.).

Figyelemre méltó, hogy a sátánizmusnak nevezett vallás a születésnapot tartja a legfontosabb napnak. Miért? Azért, mert a sátánisták szerint mindenki isten, aki annak akarja tekinteni magát. Így ha valaki megünnepli a születésnapját, az egyben egy isten születését ünnepli. Persze a legtöbb ember nem vall ennyire szélsőséges, önző nézetet. Ennek ellenére egy könyv kijelenti: „Más ünnepek örömmel töltik el a szívet, de a születésnap az egónak hízeleg” (The Lore of Birthdays).

John Dietzen pap válaszolt a kérdésre: „Tudom, hogy ez fájdalmasan érinti önt, de az információ, amit ön ad, az igaz. Ez az egyik a számos különbség között, mely Jehova Tanúi és más, magukat keresztényeknek vallók hite és hitgyakorlataik között van.

Ezzel a hitnézettel összhangban tagjaik nem ünneplik még a karácsonyt sem, részben azért, mert az Jézus születésnapját ünnepli, és azért sem, mert a karácsony dátumát a negyedik században nyilvánvalóan a téli napforduló napjára tették (a régi Juliánus naptár szerint), amely azt megelőzően egy nagy pogány ünnep volt.”

A szent írásban, kifejezetten Isten határozta, és határozza meg, mikor minek az évfordulóját kell megtartani.Egy ember magától, soha nem hozott ilyen rendelkezést, és nem írta bele Isten szavába:

PL:

Isten kifejezetten arra utasította az izraelitákat, ünnepeljék meg évente azt a napot, amikor angyala áthaladt Egyiptomban az izraeliták háza felett, és azt, hogy utána i. e. 1513-ban kivonult a népe (2Mózes 12:14).

Ezt követően amikor a zsidók, köztük Jézus is, megtartották ennek az eseménynek az évfordulóját, akkor Isten utasításának engedelmeskedtek, és nem tartottak dínomdánomot, s nem ajándékozták meg egymást. A zsidók a templom újbóli felszentelését is ugyanilyen különleges évfordulónak tekintették. Bár nincs parancs a Bibliában, hogy ünnepeljék meg ezt a történelmi eseményt, a János 10:22, 23 arra enged következtetni, hogy Jézus ezt nem kifogásolta.

Mi a helyzet a házassági évfordulókkal? Néhány országban a férj és a feleség általában megtartja annak az évfordulóját, hogy a házasság kötelékébe került; ezt az elrendezést Isten hozta létre

A Biblia nyilván nem tünteti fel rossz fényben a házasságot. Jézus részt vett egy esküvői ünnepségen, sőt még hozzá is járult ahhoz, hogy ez az esemény kellemes legyen

Ezért nem furcsa, ha egy házaspár a házassági évfordulóján esetleg időt szán arra, hogy elgondolkodjanak az alkalom örömteli voltán, és az elhatározásukon, miszerint dolgoznak azon, hogy házasságuk sikeres legyen. Hogy kettesben tartják-e meg ezt a boldog alkalmat mint házaspár, vagy néhány rokon vagy jó barát társaságában, az rájuk tartozik. De ne használják fel ürügyként az alkalmat egy nagyszabású társas összejövetelre. A keresztények ezen a napon is szeretnék, ha olyan alapelvek vezetnék őket, amelyek életük bármely napjára érvényesek. Tehát akár megtartjuk a házassági évfordulót, akár nem, az személyes döntés

Ha figyelmesen olvastad volna, akkor felfigyeltél volna arra, hogy a Házassági évfordulót sem kötelező megtartani.

egyébként sem úgy emlékszünk erre, mint ami hatalmas bulizást igényel.

Az tény, hogy a gyermek ajándék, de ne keverd azzal össze, hogy a személyt ettől függetlenül nem emeljük ki, csak mert megszületett.

Ezért ez nem kettős mérce. Minden nézőpont kérdése. Ha az érzelmekre utazunk, nyilván az ember többnyire védi a megszokásait, és ezért nehezen válik meg azoktól.

Főleg ha az a személyét is érinti. Azonban Jézus példáját említve, soha nem akarta és nem is úgy tett, hogy magára hívja fel a figyelmet. Minden esetben az Atyjára hivatkozott, és nem is kürtölgette a dolgait.

Az pedig, hogy Ezen emberek közül némelyek a háromságot is tanították, nem változtat a tényen, hiszen ugyan ezen személyek a háromságról is úgy nyilatkoznak, mint ami nem Bibliai.

Így beszélhetnénk arról, hogy ki az aki kétféle módon gondolkodik és tanít.

Isten a szavában leírta, hogy lesznek emberek, akik tudják, hogy mi a halálos bűn, de nem csak hogy maguk is gyakorolják, hanem még Jóvá is hagyják azt Isten nevében, mint akik Isten képviselőjeként tüntetik fel magukat.

Azért köszönöm, hogy beszélgettünk, szeretek eszmecserét folytatni, egészséges keretek között.

Mindazon által, mindig mondom, hogy mindenki tegyen belátása szerint, egyáltalán nem kötelező elfogadni azt amit mondok, vagy írok. :)