Római katolikus vagyok és a fiamat is úgy neveltem mindig, a vallást beleplántálva. De úgy 15 éves kora óta nem jár velem misékre, helyette valami ezoterikus könyveket bújik. Eltiltani nem akarom tőle, mert nem megoldás, de mit tehetek?

Kedves Előző!

Ennek vannak pszichológiai magyarázatai, valláspótléknak nevezhető a dolog. A szervezett vallást sokan elutasítják, de maga a vallás olyan mélyen gyökerezik az emberi pszichében, hogy teljesen kitörölni nem lehet.

Lásd a vallássá váló politikai irányzatokat, sztárok vallásos kultuszát, egyéb személyi kultuszokat, szerencsehozó talizmánok (kabalák), ereklyekultusz (dedikált poszter vitrinben) stb. stb...

Nálunk az egyik atya azt szokta mondani, hogy kamaszkorban még az ateizmus is "normális" dolog. A normálist úgy érti, hogy ebben a korban ez a kamasz lázadásának a jele. Mindent megkérdőjelez, természetes, hogy Isten létét is megkérdőjelezi. Tiltással semmire nem fogsz menni, sőt még jobban megerősíted benne őt, hogy az a jó, amit ő csinál. Beszélgess vele inkább, hogy miért gondolja ezt jónak, amit csinál, aztán te is elmondhatod neki őszintén, hogy miért nem tartod ezt helyesnek. Inkább az eszére próbálj hatni, érvekkel. De sosem erővel.

"Tehetetlen vagyok."

Nem vagy az. Szent Mónika hosszú éveken át imádkozott a fia megtéréséért, aki szintén mindenféle marhaságokban kereste az életre a választ. Végül megtért és Szent Ágoston az egyik legnagyobb teológusa lett az egyháznak. Végül ezt írta le: "Anyámnak köszönhetek mindent, ami vagyok". Sokat kell imádkozni, nem hiábavaló.

Nem olvastam el csak az első párat.Azt sem kellett volna.

Kérdező!

Hagyd békén a gyereket, és nyugodj bele, hogy fejlettebb mint te.

Az viszont nem jó, ha úgy érzed, hogy semmit nem mond el, ezért vedd tudomásul, hogy ezért viszont a te hozzáállásod a felelős.

Nem vagy felelős az ő lelkiségéért, vallásáért, bármit is mondjon a roggyant közösséged.

Térítemi, terelni, ellenőrizni akarod, nem pedig kíváncsi vagy a dolgaira.

Persze, hogy kénytelen mással megosztani a gondolatait, hisz tőled mést sem hall, csak a saját hitedre beszűkült véleményedet, fenyegetőzésed, kontrolodat.

Mi volna, ha csak megkérdeznéd tőle azt, hogy : Ok fiam, sejtem, hogy mi ketten máshogy látjuk a világot. Elfogadom, hogy te a saját utadat járod- hisz ebben ha akarom ha nem, én is benne vagyok- csak nekem fogalmam sincs arról, hogy te mit gondolsz az emberi lélekről, milyen tanításai, gondolatai vannak annak a világnézetnek, amelyet magadéna vallasz. Az enyém ismert,de minden meggyőzési szándék és kényszer nélkül, komolyan kíváncsi vagyok arra, hogy te mit gondolsz a világról, a lélekről, a halálról, az emberekről, a természetről.

Ne szólj bele egy szót sem, és ha valamit nemértessz kérdezz rá, de ne is említsd meg a saját hitedet. Ez a beszélgetés végre szóljon róla, az érzéseiről, me a te hitedről és egódról.

Egy szót se a te véleményedről,

Ha valami paszol esetleg a tiéddel akkkor azt jelezd így.

Ezt értem, ilyen tanítások nálunk is vannak. És ennyi. Egy mukkal sem több.

Utána mond, : Na szóval igen.. folytasd, merr érdekel, hogy mit gondolsz dolgokról.

Lehet, hogy nem fog elsőre megnyílni, mert nem hiszi el, hogy nem téríteni, erőltetni akarsz valamit, így többször kell próbálkoznod úgy, hogy nem akarsz téríteni, csak az ő véleménye érdekel. És ha eszél, csak hallgasd meg, még akár tanulhatsz is.