Ismeritek Lukács evangéliuma 15. fejezét, a tékozló fiúval, miért baj az, hogy az idősebbik fiú lazitani akart egy kicsit?

Lukács 15:1‭-‬32

Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt. És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik. Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván: Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala. Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz ember en, a kinek nincs szüksége megtérésre. Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja? És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala! Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén. Monda pedig: Egy embernek vala két fia; És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont. Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni. Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni. És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki. Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt. És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni. Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor haza jövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot. És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az? Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza. Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt. Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.

Ebben ez a legfontosabb:

Lukács 15:32

Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.

Sokkal mélyebb az értelme ennek a történetnek.

Kétfajta emberről szól.

Az egyik aki vakon követ és nem kap érte jutalmat, a másik pedig épphogy igyekszik mindent megtapasztalni,de elveti a sulykot és a végén ő is hazatér.

Ugyanezt példázza Buddha történetéből a megfeszített vagy lazára engedett húr, csak sokkal tönörebben.

Sokan talán bele sem gondolnak mennyi kőzös van Buddha és Jézus tanításában.

Csak a forma más.

Ez egy szemléltetés. Mind a két fiú hibát követett el.

Ez a fiú nem azért kéri az örökségét, mert az apja meghalt. Inkább azért követeli most a részét, mert független akar lenni, és arra akarja költeni az örökségét, ami neki tetszik.

S gondolj arra, hogy rendes körülmények között, az örökséget az apa halála után ildomos kiadni.Szívtelenség volt részéről előre követelni részét!

A fiatalabb fiúnál ebben az esetben megdöbbentő volt az értékelés hiánya. Először követelte, hogy adják ki örökségét, utána pedig elherdálta, „mert kicsapongó életet folytatott”. A „kicsapongó élet” kifejezést egy olyan görög szóból fordították, amelynek a jelentése: ’erkölcstelen élet’.

Jó okkal nevezik gyakran a Jézus példázatában szereplő fiatalembert tékozlónak, hiszen ez a szó olyan személyt ír le, aki meggondolatlanul költekező és pazarló.

A tékozló fiú bár szűkölködött, mégsem gondolt arra, hogy hazamenjen. Amikor találkozott egy polgárral, inkább elvállalta, hogy disznópásztor lesz. Mivel a Mózesi Törvény előírása szerint a sertés tisztátalan állat, ez a munka aligha volt elfogadható egy zsidónak

Ha a tékozló fiú érzett is egy kis lelkiismeret-furdalást, biztos elfojtotta.

A tékozló fiú nehéz helyzetéhez hasonlót élnek át sokan napjainkban, akik elhagyják a tiszta imádat egyenes ösvényét. Az ilyenek gyakran olyasmibe keverednek, amit korábban lealacsonyítónak tartottak volna.

Nos azt javaslom, hogy gondolj arra ha veled történne meg.

A tékozló fiú bátyja jól szemlélteti azokat, akik nehezteltek a miatt a könyörület és figyelmesség miatt, melyet Jézus a bűnösök iránt mutatott.

Ezeket az önelégült személyeket nem hatotta meg Jézus irgalma, és azt az örömet sem tükrözték vissza, mely az égben támad, ha megbocsátanak egy bűnösnek. Sőt Jézus irgalma haragot váltott ki belőlük

Ha Te lettél volna bármelyik oldalon, Mit tettél volna?

Az idősebb fiú nem "lazítani" akart, hanem irigy volt a fiatalabbikra.

A mélyebb mondanivalója pedig az, hogy a szeretet soha sem azt nézi, hogy ki mit érdemel, hanem azt, hogy kinek hogyan tud és lehet irgalmazni.

Az idősebbik fiú az igazság rendjében gondolkodott, míg Atya az irgalom rendjében, pontosan úgy ahogyan azt Jézus is tanította és be is mutatta életével, halálával és feltámadásával.

"A tékozló fiú történetében, lényegében, a fiú apjának képében, annak a mennyei Atyának képét rajzoltam meg, aki mérhetetlen szeretettel és részvéttel van a megtért bűnös iránt.

Ti a mennyei Atyát olyan IGAZSÁGOS BÍRÓNAK ismeritek, akinek kezébe, szeme elé kerülni, félelmetes dolog. Ez részben igaz. Azért igaz részben, mert aki bűneivel nem törődve kerül eléje, az látva jóságos szeretetének sugárzását, ez annyira bántja, hogy egyenesen inkább a poklok poklát választja, csak ne kelljen olyan lelkileg összeroncsolt állapotában e szeretetfényben lennie. Tehát nem olyan értelemben IGAZSÁGOS BÍRÓ a mennyei Atya, hogy bárkit is büntetni akarna gonoszságáért, hanem olyan értelemben, hogy mindenki önbíráskodásra kényszerül az Ő szeretetének felismerése folytán.

A tékozló fiú apjában tehát azt akartam tudomásotokra juttatni, hogy nincs büntető Isten. Csak szerető Isten van, akinek mérhetetlenül fáj az, ha egy gyermeke azzal bünteti önmagát, hogy rosszat tesz.

Meg kell mondanom, hogy az Általam elétek festett atya-képet Istenről a mai napig sem fogadtátok el. Inkább kitaláltátok a megváltó és kiengesztelő kereszthalálom gondolatát, csak ne kelljen olyan gondolkodás-átalakítást végeznetek, melyet természetszerűen követnie kell olyan magatartásnak, mely az Általam bemutatott ÚT vállalásával egyenlő.

E magatartásotoknak mérhetetlen sok káros következménye van. A legnagyobb e sok közül az, hogy így képesek vagytok felmenteni magatokat az igazi megtérés alól, s minden ez irányú kötelezettséget rám hárítotok. Mintha számotokra és az Isten számára elég lenne egyetlen keresztény módon megélt élet az emberiség történelmében, az Enyém. Mintha nektek, a ti üdvösségetek eléréséhez elég lenne az, hogy csupán elhiggyétek azt a történeti igazságot, hogy Engem valamikor, mert szeretetből Atyám iránt és irántatok, mindent vállaltam, keresztre feszítettek.

Ez bizony több mint szégyen, mert ezzel éppen a lényeget, Engem, mint UTAT tagadtatok meg, s lett a ti úgynevezett MEGVÁLTOTT életetek karikatúrája és nevetség tárgya az Én életutamnak, a meg nem váltott, tehát a nem keresztény világ szemében. Mindez annak következménye, hogy nem ismertek sem Engem, sem az Atyát.

PEDIG ÉN ŐT a tékozló fiú atyjában bemutattam nektek. "

Jézus; A HANG - könyv 366