Ha valakinek erős a hite Istenben, akkor igazából mi szükség van akármelyik felekezethez tartozni?

Azért van rá szükség, mert egyedül nem lehet szeretni.

Az Istent csak embertársainkon keresztül lehet szeretni, mivel minden embertársunkban benne van az Isten rászoruló módon. Aki nem az embertársain keresztül szereti az Istent, az nem is szereti, hanem a vágyait tartja az istennek.

"Valóban csak szavakkal tudjátok közvetlenül kifejezni hálátokat Irántam, Jézus iránt. A gyakorlatban csak embertársaitokon keresztül tudjátok ezt Nekem megmutatni. Ennek egyszerű magyarázata az, hogy ti csak elmondani tudjátok Nekem, hogy szerettek, hogy értékeltek, hogy tisztelitek és becsülitek a Velem való élő kapcsolatot. A gyakorlatban, ha Irántam való szeretetből vállalsz áldozatot, mint ahogy teszed is, amikor segítesz, hogy mások jól érezzék magukat, akkor Engem tüntetsz ki szereteteddel.

Áldásom mindig kíséri életed, de különösen olyankor, amikor áldozatot hozol, vagyis másokon, másoknak segítesz!"

Jézus; A HANG - könyv 3425

"És ha valaki csak simán bízik Isten kegyelmében? Alázatosan, elfogadóan, minden kevélység és önhittség nélkül, hálás szívvel Isten felé. Csak éppen a közösségtől, mint olyantól, herótja van."

Én ebben nem hiszek. Ha a herót alatt szociofóbiát értesz, az is megoldódik, ha keresi az ember Istennél a megoldást, mivel bízik benne. Ha pedig azt érted a herót alatt, hogy valakinek elege van a többiekből, vagy neki senki ne mondja meg, hogy mit és hogyan, bibliai szempontból elfogadhatatlan. Az alázat az, hogy az ember megengedi Istennek, hogy vezesse. Aki bízik Istenben és a kegyelmében, az nem áll Neki ellen ezen a területen sem. Mellesleg, hogyan gyakorolja valaki a testvéri szeretetet testvéri közösség nélkül? A Bibliától mindenesetre idegen a magányos farkas lét. A hívő embereket juhokhoz hasonlítja Jézus, a juhok pedig köztudottan társas lények - mellesleg a farkasok is falkákba verődve élnek, ha tehetik. János apostol felvetése elgondolkodtató:

"Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született." (1János 5,1)

Ha ezt a mondatot visszafelé is értelmezzük, aki nem szeret közösségben lenni azokkal az emberekkel, akik ugyanúgy Istentől születtek, az nem szereti őket, ergo finoman szólva megkérdőjelezhető, hogy szereti-e Istent, Tőle született-e, és valóban hisz-e Jézusban, Aki a Messiás. Az Istentől való születettségnek az egyik legelső jele az, hogy az ember határozott vonzalmat kezd érezni azon emberek felé, akik szintén Istentől születtek. Az ilyen ember nem kerüli az Élő Egyházat, hanem láncokkal sem lehetne visszatartani, hogy odamenjen, ha kezdődik az istentisztelet. Ezt a vonzódást minden esetben a bűn töri meg, aminek a gyógyszere bűnbánat, bűnvallás és a bűn kidobása. Jézus Krisztus vére pedig megtisztít minden bűntől, és a vonzódás is helyreáll.

Kedves Kérdező, nem baj ha megtérésed után évekig magányosan fejlődsz, olvasod a Bibliát, imádkozol, a szentlélek segít fejlődni. Viszont ott van az Újszövetségben, hogy a keresztények keressék egymás társaságát, tudják egfymást építeni, imádkozni egymásért, inteni stb. Elég az is, ha egy gyülekezeten belül 1-2 emberrel barátságot kötsz, mert "ha ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben én ott vagyok". Akár különböző helyekről is tehetsz szert keresztény barátokra, on line stb.

Megértem azt a válaszolót is, akinek "herótja" van a közösségtől. Sajnos nem könnyű, és nem biztos hogy az ember elsőre talál egy olyan közösséget amire jellemző hogy: "Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”