A középkor középső erős keresztény szakaszában hogy értelmezték a feltámadás részét az akkoriak, úgy vették mint valósan bekövetkezhető eseményt, vagy már akkor is szimbolikusan?

Ezt nem értem.

A feltámadást most sem szimbolikusnak vesszük.

Ez egy tök jó kérdés, de pont a feltámadást ma sem gondolják szimbolikusnak.

Pontosan egyébként nem tudjuk, hogy miként gondolkodtak az akkori emberek, de mondok pár példát:

I. Keresztes hadjárat: ma simán egy őrült és kivitelezhetetlen vállalkozásnak vennénk. Mindenféle nemzetek harcosai, akik azelőtt évszázadokig acsarkodtak egymásra, összehozzák az addig látott legnagyobb lovagsereget, végigmennek egész Európán, Kisázsián, és sikeres hadjáratot visznek véghez egy birodalommal szemben. Már a felvetés is őrült, de képesek voltak annyira hinni benne, hogy sikerrel jártak.

A középkori katedrálisokban a szobrokat teljes mértékben kifaragták, noha tudták, hogy a fülkében a fal felé eső részét soha ember nem fogja látni. De Isten igen, és a szobrok az ő tiszteletére készültek, nem látszatra, puszta dísznek.

A mai korunk enciklopedikus tudása még nem vilt meg, általában nem szimbólumok an gondolkodtak, tehát nem tettek különbséget igazság és jelkép között. A szimbólum dekódolása implicit módon történt, vagyis a jelentés volt szem előtt, és a jelentés egyenlő volt az igazsággal. Nem kellett megfeleltetéseket értelmezni, mert ezt a tudattalan elvégezte (archetipikus gondolkodás, ld. Carl Jung elméletét a kollektív tudattalanról)

Lehet csak az én észjárásom túl egysíkú, de nem látom, hogy mi köze a tatárjárásnak Krisztus feltámadásához.

Mindenesetre a feltámadást sosem értették szimbolikusan a keresztények, hiszen a megváltás mellett a feltámadás az egyik legfontosabb üzenet, bizonyság számunkra az örök életre.

Alapvetően a középkori ember úgy tekintett erre a földi életre, hogy ez nem más, mint egy út az üdvösség felé. Sokkal inkább az üdvösségre készültek az emberek, ez sokkal hangsúlyosabb volt, mint ma.

A feltámadást nem értették szimbolikusan, se akkor, se ma, sem máskor.

Lehet újat mondok:

Középkorban nem volt erős a kereszténység, az hogy hamisan a nevében mit műveltek, az meg egy másik lapra tartozik.

Kedves Kérdező!

A tatárjáráskori vallási filozófiákat esetleg meg lehet ismerni, de hogy IV. Béla hogyan vélekedett a feltámadásról - úgy tudom, nem publikált ebben a témában.

Ahogy ma is, úgy akkor is, sőt az Újszövetség írásának idején is voltak, akik úgy gondolták, hogy a feltámadás csak szimbolikus és voltak, akik úgy gondolták, hogy komoly. Ez nem idő függvénye. Jézus még sehol nem volt, amikor a zsidók között már vallási vitát okozott ez - ezt Pál is használta vitafordulatként. Megosztotta a farizeusokat és a szadduceusokat.

Ez a feltámadás dolog független még a kereszténységben is - tatárjárás vagy nehézségek ide vagy oda. A kettőnek semmi köze egymáshoz.

De nem vagyok vallástörténész. Ha valóban hiteles választ szeretnél kapni, menj el katolikus könyvtárakba - a tatárjárás idején még másik egyháznak nem volt könyvtára - tudtommal. Kutass - ne itt kérdezgess. :)