Vallásos/hívő emberek! Mit jelent számotokra az istenetek, és az istenetekbe vetett hit?

Szia!

Érdekes kérdéseket feszegetsz. Főképp ez az utolsó komment tetszett, mert úgy gondolom pontosan itt van a kutya elásva.

A kereszténységnek hitem szerint pontosan az a tragédiája, hogy elveszetette a hitét a Teremtő Istenben azáltal, hogy a Teremtésnek állított emlékünnepet semmibe vette. A Teremtő Isten ugyanis a Teremtés végén alapított egy emlékünnepet arra, hogy az ember mindig emlékezzen arra, hogy ki ő, és honnan származik. A Biblia bizonyságot tesz arról, hogy az ember Isten képmására teremtetett, és ezt veszítette el a bűnbeesés által. Isten azonban ezt a képmást szeretné viszontlátni az emberben, ezért jött el Krisztus, hogy helyreállítsa ezt a képmást, és ezáltal lehetőséget biztosítson az ember számára arra, hogy a helyére kerülhessen.

A Teremtés nélküli Istenkép csupán hamis illúzió, a hamis vallásosság alapja, a Teremtés elfogadásával azonban helyére kerülhet az ember célja az életében és Krisztus által lehetősége van ezt a célt betölteni az életében. Krisztus nem kevesebbet kér az embertől:

"Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes."

Üdv. Péter

Én az Istenben és az Istennőben hiszek (ahogy szerintem ők is ugyanannak az Istenségnek a megjelenései, akiben vallástól függetlenül mindenkik hisz). Csak én így hívom őket, mert szerintem nekik nem fáj, nekem meg jobban esik, mint a férfi jellegű Isten szó.

Az én vallásomnak tehát nincs különösebb tanítása, csak annyi, hogy mindenki az Isten és Istennő gyermeke, éppen ezért mindenkiben ott a jó, csupán meg kell keresni azt.

Én is eszerint élek: kutatom a jót másokban, mert nincs olyan, hogy valaki csak rossz legyen. És ha megtalálom benne a jót, könnyű tisztelni, sőt szeretni is, ami szerintem értelmesebb, mintha abszolút közönyös vagyok másokkal szemben.

Emellett nekem erőt ad a hitem. Az a tudat, hogy ha nehéz, annak megvan az oka, és nem azért kell szenvednem, mert pont én születtem szerencsétlennek, vagy mert bármilyen isten megharagudott rám, hanem mert ezzel én csak nyerek. Például megerősödök lelkileg.

Emellett én minden nap hálát adok neki, azért a jóért, amit kaptam, és mert segítettek túllépni a nehézségeken. Mások általában akkor imádkoznak, ha valami bajuk van, ha segítség kell; én nem imádkozok segítségért, csak elfogadom a helyzetem, és megpróbálok javítani rajta, hogy győztesen kerülhessek ki a harcból...

De ha ránézek egy rózsára, egy apró macskára, egy kisgyerekre, abban az Isten és Istennő szeretetét látom; az ajándékokat, amiket nekünk, földieknek adtak.

Talán ezért vagyok boldog ember, holott rengeteg nehézség áll előttem. De én hiszek:)

"Egyszerűen" csak annyit, hogy már régen öngyilkos lettem volna, ha nem hinnék benne, illetve, ha a hit által nem mentett volna meg. Úgyamúgy keresztyén vagyok, református.

Hogy könnyebb legyen beszélni róla, én külön választanám a hívő embert a vallásostól, a hitét valóban megélőt a "kegyeskedőtől", akinek csak álarc ez az egész.

Viszont nem választanám külön, amit te a kérdésben különválasztasz, hogy "milyen töbletet ad az istene az adott vallás tanításain kívül". Hiszen Isten maga adta a tanításait is, az is az ő ajándéka, ezáltal ismerhetjük meg Őt.