A hindu vallási ábrázolásban miért kékek az isteneik?

Mert a kék szín a szentség és a végtelen szimbóluma a hindu vallásban. Ugyanis a nagy, végtelen, befogadhatatlannak tűnő dolgok színe a kék, mint az ég (a mennyekre utalva) vagy az óceán.

Az eget és az óceánt gyakran alkalmazzák a végtelen isteni valóság jelképeiként.

Mert bőrük nem fehér, vérük pedig nem vörös, hanem kék.

A hinduk egy kéknek ábrázolt istenséget, Krisnát imádják. A buddhistáknak a „Kék Buddha" pedig a megvilágosodottság állapota. A keleti vagy egyiptomi misztikus iskolák beszélnek a gyógyító kék fényről. A templom a buddhisták számára az ugynevezett legfelsőbb állapot (supreme bliss), az üdvözülés, áldott állapot temploma. Pontosan ezt az állapotot ábrázolja a Kék Buddha. Máriát, Istennek Anyját kék öltözetben, palástban ábrázolják leginkább.

Az egyik történelmi forrásunk, az Arvisura beszámol az ataiszi (az elsüllyedt csendes-óceáni MU kontinens egyik legtovább megmaradt része) szent Kékleny-hegységéről. A kobalt régi magyar neve kékleny. Ha „átfordítom" szellemi szintre: kék lény. A kobalt szellemi fontosságát az adja, hogy különleges atomszerkezete a legkisebb energiaráfordítással az egyik legstabilabb. És mit ad Isten? A kobalt kék! Tehát, már okkal sejtjük, és helyesen, e kékségnek egyik legfontosabb üzenete egy speciális energetikai, avagy tudatállapot, ha úgy tetszik, kristályminőség lesz.

A tobozmirigyünk kalcitkristályai kék színű fotonokat bocsátanak ki magukból akkor, amikor látunk is, és nem csak nézünk. A tudatosság egy szintjét, a felébredést követő isteni állapotot nevezzük kéknek. A kék egy tudatszint, minőség.

A kék a hangrezgések világában már a szférák zenéje. A kék tartomány a kapcsolódási zóna, a lég, ahol (a kék)Ég a (a kék)Földdel összetalálkozik. A kék fényspektrumok már csak szórtan érik el a földi megfigyelőt. A Napból kiáradó teljes fényből a kék például kiszűrődik, szétszóródik a „felsőbb szférákban", és ezért látjuk már csak sárgának avagy vörösesnek. Aki a „kék" jeleket is fogni akarja, annak föl kell tudnia emelkedni e szférákig. Ehhez bizony olyan szerveinek is működniük kell, mely e jelek befogására alkalmasak. Ez pedig nem a szem, hanem a kék színű fotonokat kibocsátó tobozmirigy.

Kék Bolygó és Kék Csillag: a Föld is egy kék bolygó a sok kéken csillogó óceánjaival, és a Szíriusz csillagrendszert is kék csillagfénnyel ábrázoljuk. Tehát akiket kék színnel ábrázolnak, azok különleges kapcsolatban vannak e két kozmikus rendszerrel. A kék vérvonal a Szíriusz rendszerig könnyen visszakövethető, melynek lenyomatát a mai napig őrzik naptáraink, festményeink, ősi épületek, mesék, mítoszok.

Ezt az erőt, ezt a kék minőséget őrzik számunkra a kék-ség papjai, a mágusok, akik sok korban sokféle névvel, de azonos kék szíriuszi tudattal érkeztek közénk. Imhotepet, az egyiptomi (szíriuszi) papot, a Szíriusz-rendszer energia építészét is kéknek ábrázolták.

Szintén az angolban a légből, avagy látszólag semmiből, minden előzmény nélkül kipattanó ötletet szokták úgy nevezni, hogy out of the blue (szó szerint, a kékségből pattan elő).

De miért éppen kék ez az állapot? Hát hol van az a lég, az a látszólag semmi? Csak nem pont ott, ahol Isten? Csak nem ott van a semmi, ahol a minden?

Senki nem úszhatja meg, hogy ne képezze magát a színek, hangok és egyéb rezgések működésének, jelentőségének tudományaiban, aki el kíván mélyülni a kékségben. Legyen ez zene, avagy gyógyászat, minden ugyanarról szól: elektromágneses információs mező a világunk.

"A kobalt régi magyar neve kékleny. Ha „átfordítom" szellemi szintre: kék lény. (...) És mit ad Isten? A kobalt kék!"

Talán kiábrándító számodra, de pontosan azért kapta a kékleny nevet, mert kék. A 19. század elején-közepén ugyanis általános jelenség volt, hogy próbáltak mindennek magyar nevet adni, és ez a kémia tudományát sem kerülte el. A linkelt oldal legalján találhatsz még sok más -ny hangra végződő nevet:

[link]

Ugyanis az -ny jelen esetben egy képző (főnévképző). Az -e egy szimpla kötőhang. A "kék" a szótő, ami még kapott egy -l igeképzőt is (plusz igei személyragot --> kéklik.

Tehát a szó így néz ki:

kék + l + e + ny

Ugyanez a felépítése például az "ömleny" szónak is: öm + l + e + ny (az "ömlik" szó szótövéből).

Tehát nem egy véletlen, "csodás" egybeesés az anyag (a kobalt) színe és régi neve.

Ez a "szellemi szintre való átfordítás" pedig amúgy is erőltetett, de így a szóelemzés ismeretében már semmiképpen nem áll meg.

Hasonlóan lehetne akkor "öm lény" is - de hát nincs. :D

A kék a transzcendencia színe.

Krisna nem azért van kéken ábrázolva mert kék volt a bőre színe. Ez szimbólum, azt jelenti, hogy az istenség- a transzcendes belépet, megjelent az anyagi világban (Emberi testet felöltve) Dióhéjban ennyi.