Léteznek Magyarországon valódi, tradicionális Hindu vagy Buddhista csoportok?

Nem ismerek egy ilyen csoportot sem. Több társaságról is hallottam/találkoztam csoporttagjaikkal, mert apám élettársa él-hal a spiritualizmusért, de mindig is volt egy olyan érzésem, hogy ez valahogy nem az igazi, válogatnak azok közül, hogy mi a megfelelő és mi nem, amivel egyébként nem lenne gond, ha nem hívnák ugyanúgy Buddhizmusnak, miközben egy új vallást/életstílust kreálnak.

Ha valódi tanokat szeretnél tanulni, akkor a könyvtárba vagy egyenesen a Föld azon régióiba kell, hogy vezessen az utad, ahonnan ezek erednek.

Én is egyre inkább hajlok ezek tanulása felé, még nem vettem rá magam, hogy elkezdjem, de érzem, hogy a jelenlegi életvitelem nem a legmegfelelőbb sem a testem sem az elmém számára.

Esetleg a Krisna völgy? Részleteket nem tudok a tanításaikról, egyszer voltam csak ott gyerekként egy iskolai kiránduláson. Esetleg látogasd meg őket, emlékeim szerint nagyon kedvesek. Ők tudhatnak más hindu csoportokról is.

[link]

Kedves Kérdező!

A tradicióknak különféle ágaik vannak.

Magyarországon nincsenek sem ksatriják, sem szamurájok így semmi nem indokolja, hogy a vallási hagyományok azon része melybe ezek beleilleszkednek - saját helyükön és kultúrájukban - gyökeret verjenek nálunk.

Persze értheted a valódi, tradicionális csoport alatt azt, hogy valami módon az egész ottani társadalom lemodelleztetik kis létszámban... de nekem elég nehéz elképzelnem az értelmét ennek.

A társadalom, és ennek megnyilvánulása a társadalmi berendezkedés sokkal több csak a szocializáció során átadható szerves tudást és egyéb alkotó elemet hordoz magában, mintsem az mesterségesen tanítható és felépíthető lenne. Már csak azért is mert a szocializáció egész életen át tart, de minimum különösen hangsúlyos a felnőtté válásig. Azaz a hagyomány átadása nem tanításon keresztül, hanem megélésben történik. Csak így lesz igazi valósága.

A szocializáció további jellemzője, hogy a korábbi generációkon múlik az egész. Tehát nem csupán egy generáció 18 éve kell hozzá, hanem annak szülei is nagyszülei is jelen kell legyenek a folyamatban, természetesen már megfelelően szocializálva.

Egyébként mi az a harcos-papi kaszt?

A ksatriják a harcosok.

A brahminok a papok.

Az előbbieknek a dolga az, hogy ha kell erőszakkal védjék a társadalmi rendet. A szakrális rendet. Röviden hierarchiát.

Utóbbiak viszont kötelességük, hogy a szeretetet terjesszék és ennek jegyében vezessék a közösséget.

És ebből is látszik, hogy a hierarchia lényege nem az alá felé rendeltség, hanem a feladatmegosztás, és az ezzel járó alázat saját szerepünk iránt.

A szeretet viszont szereptől függetlenül érvényes mindenre vonatkozó törvény.

A hindukkal kapcsolatban nem tudok nyilatkozni - az egyetlen amit ismerek azok a krisnások, de ők tényleg, valóban autentikusak. (Merthogy a Krisna-tudat valóban az ami: egy rózsaszín szeretetkultuszba csomagolt, feltétel nélküli, olykor igen kirekesztő és agresszív isten-imádat.)

Buddhista vonalról igen sok egyház és vallási közösség működik Magyarországon. Érdemes őket végigvenni, megismerni.

"szeressetek mindenkit" meg az "erőszak rossz, értem?" dologhoz:

A buddhizmussal kapcsolatban - főleg a tibeti vonalakon lévő világi hívőknél - gyakran merül fel a jézusi tanításhoz hasonló szeretet-kultusz. Sok esetben a Dalai Lámát és nyilatkozatait veszik alapnak ehhez. Ez azonban egy téves értelmezésen alapul: a buddhizmus "érzelmi eszménye" nem a szeretet (mert az szubjektív és mulandó), hanem az együttérzés, amit a "metta-bhávaná" nevű gyakorlat segítségével fejlesztenek. A "metta-bhávaná" nagyjából "tiszteletteljes, udvarias odafigyelést, odafordulást" jelent. Ezt a világi hívők sokszor félreértik, és a felebaráti szeretettel azonosítják.

Az erőszakban a buddhizmus az "ahimszá" elvét alkalmazza, vagy is a másik érző lények szándékosan okozott szenvedés kerülését. Ez már a történeti Buddha tanításában is benne volt, egész egyszerűen nincs olyan buddhista irányzat a világon, ami ne fogadná el, hogy a másik lénynek szenvedést okozni az bűn. (Egyébként az "ahimszá" tétele benen van a pancha-.shílában, az Öt Fogadalomban, aminek a letételével lehet valaki official egy buddhista közösség tagja.

(Tudom, tudom, rohingják, meg szamuráj-zen, de az első eset egy politikai-terror, ami nem vallási, hanem etnikai alapon történik, a másik pedig egy valójában kudarccal végződött ideológiai kísérlet volt - a Zen sosem legitimálta az erőszakot, csupán a világ részeként értelmezte és próbálta elkerülni. Ez ügyben érdemes ismertebb szamurájok saját elmélkedéseit olvasni (NEM a Hagakurét, az teljesen más...), ők maguk sem voltak képesek feloldani az ellentmondást.)

#8

Én nem látok ellentmondást a "metta-bhávaná"+"ahimszám" és a Jézusi tanítás között.

Szerintem, amiben te a hibás párhuzamot látod az nem a budhizmus félreértelmezéséből fakad, hanem a Jézusi tanítás eltorzulásából. Jézus mint isteni megtestesülés nem az eroszról hanem az agapéról, azaz az Isteni szeretetről beszélt. Az éppen nem mulandó és nem szubjektív.

#9-es: minden érzelem mulandó és szubjektív. Leginkább a szeretet (akár "földi", akár "isteni" tárgy felé irányul), legkevésbé az együttérzés. A szeretet azért mulandó, mert mi, emberek is elmúlunk, és szubjektív, mert szeretni csak azt tudod, amihez pozitív a viszonyod. A szeretet kötődés, ragaszkodás, belehelyeződés a szituációba. Ezzel szemben az együttérzés (bár szintén mulandó, lásd fentebb) bárki és bármi irányába gyakorolható, mivel nem kötődik feltételekhez, nem helyezkedsz bele a másik énjébe, nem alakul ki ragaszkodás a személy iránt.

Példa: van egy nagyon gonosz, gyűlöletes ember, aki mindenféle szörnyűséget tesz másokkal, a szeretteiddel és veled. Állj oda elé, és mond őszintén: szereted azt az embert. Nem fog menni. De együttérezni, megérteni az ő szenvedését, még akkor is képes leszel.

(Ezt a kísérletet egyébként 2012-ben, a TKBF-en személyesen elvégeztem egy lányon, aki szentül hitte és hirdette az agapé-szeretet egyetemességét. Ezt megelégelve elhordtam őt mindennek, felemlegettem a családi tragédiáit és problémáit, a tőlem telhető legbántóbb módon. Majd megkérdeztem tőle, hogy itt és most, mint ember egy másik embert (felebarátját), szeret-e engem? Az eredmény harminc perc földön-zokogás volt... (És itt most hagyjuk, hogy "jó, jó, bezzeg Jézus", mert ad 1., Jézus elérhetetlen helyen van, ad 2., az emberi lét itt és most zajlik).

Egyébként én sem ellentmondásról, csak eltérésről beszéltem: az agapé =/= metta bhávaná, ennyi.