Ugye van némi remény?

Szia!

A szerelem nem nézi a vallásod. Ha tényleg szereted, akkor menj utána. A vallás szép, és sok jót taníthat, de azt biztosan nem, hogy a szíved ellen tegyél. A vallás csak a természet után jön. Ha a család nem fogadja el az miért gond. Te vagy szerelmes, és nem ők. Most nekik akarsz megfelelni, vagy szeretnél boldog lenni? Egy régi idézettel élve:"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: “boldog”. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet.”"

Boldog ember szeretnél lenni,vagy olyan, aki mindig megfelelt mindenkinek? Gondold végig. A te döntésed. Én ezt már meghoztam, és boldog vagyok miatta. Hát te?

Először én türelmes lennék. Velem is volt hasonló, de az ilyen fellángolások nálam 1-2 hónap után elmúltak. Várnék egy kis időt.

Az biztos, hogy egy higgadtabb pillanatomban elgondolkodnék, hogy vajon az Úr Jézus mit tanácsolna? Vagy mire akarna megtanítani ebből a helyzetből? Van egy ilyen "módszer", hogy megpróbálod Jézus szemével látni magad és ezt az egész helyzetet. Ő milyennek lát téged ebben a helyzetben, mit akarhat tőled?

Ha úgy érzed, hogy kezdeményezni kéne, akkor meg mindenképpen először barátkoznék. Próbálnám megismerni őt, mint ember. Közös programok a baráti társasággal, akár nem is egyházi jelleggel, de közös kirándulás vagy ilyesmi.

Kedves Kérdező,

Azt tudom tanácsolni, hogy legyél óvatos, ne habarodj azért teljesen bele, mi van akkor, ha el kezd járni a gyülekezetbe, ahová Te is jársz, és a legjobb barátnődnek kezd el udvarolni? Tehát mi van, ha nem kölcsönös az érzelmi vonzódás? Beszelgethetsz azzal a fiúval, aki elhozta, valahogy megkerdezheted, hogy van-e esetleg barátnője? Mert ez is előfordulhat. Gondolom nem szeretnél beállni a sorba. Ami a legfontosabb, hogy imadkozz és böjtölj ezzel kapcsolatban, hogy kitisztuljanak a dolgok a szívedben és a fejedben.

Sok sikert kívánok Neked!