Keresztények, zsidó vallásúak. Mennyire kell komolyan vennünk az ószövetséget?

Picinyket?

(nem ertelmes kerdes szerintem)

Ugyan olyan módon, ahogy az újszövetséget.

Jól lehet, sok minden új már, ahogy benne van a nevében, azonban, számtalan olyan eset, prófécia is van, amit komolyan kell venni. A Tanítványok, vagy maga Jézus is említésre, nagy figyelemre tartotta méltónak.

Vannak olyan próféciák, amiknek három beteljesedése van.

Egy megtörtént az Izraeliták idejében, egy Jézus korában, és egy pedig armageddonkor.

Bizonyos értelemben igen.

Armageddon a zsidó, Har-Mageddon szóból származik.

Jelentése,: Megiddó hegye.

Itt mindig győztes csatát vívtak az Izraeliták, ami azt jelenti, hogy ez is győzelemmel ér véget.

De ebben az esetben nem emberek fognak "harcot vívni", hanem, ahogy Isten kijelenti, Ő fogja ezt a harcot a kinevezett királya által és az angyalai által megvívni.

Mégpedig azok ellen, akik nem érdemesek arra, hogy Krisztus milleniumi uralma alatt éljenek a Földön.

A zsidóknak az Ószövetség a mérvadó.A keresztényeknek az Újszövetség (az Ó- nekik csak valami előzményféle).

Mi a kérdés?

Szia

Legalább annyira, amennyire Isten is komolyan vette. A 2Timóteusz 3:16-ban azt íratta le Jehova a számunkra:

"A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra, valamint a fegyelmezésre, hogy azt tegyük, ami igazságos."

Tehát teljes írás....

Már írtak arról, miért fontos olvasni az Ószövetséget, de sorolni lehetne további sokféle okot miért.

Pl. elvezet Krisztushoz, hiszen ő maga is sokat idézett magára vonatkozóan is belőle. Ha nem lenne az Ószövetség tökéletes bizonyíték Krisztus a Messiás azonosítására, bárki állíthatná magáról, hogy ő Jézus a Krisztus. De mivel CSAK rajta teljesedtek a rá vonatkozó jövendőlések, próféciák, teljesen bizonyosak lehetünk Messiási voltában. Es ez ismét csak egyetlen ok, amiért komolyan kell venni a "teljes Írást".

Szia!

A szent Biblia 66 könyvből áll. Ezek az Írások szent hagyatékok, akár Izráelre vagy az őskeresztény egyházra gondolunk, akár pedig Isten meghagyatkozásának értelmezzük a kifejezést. Az Ószövetség az Izráel népével kötött szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat (Isten cselekedeteit és prófétái által közölt üzeneteit) örökíti meg. Az Újszövetség a keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat (Jézus életét, az ősegyház tapasztalatait, az apostoli tanításokat, az egyház további útjára vonatkozó jövendöléseket) tartalmazza. Ezzel teljes a kép ezek által ismerhető meg Isten.

Három dolog kapcsolja össze ezeket az iratokat egy egységes könyvvé:

Először is a téma, a tartalom: a bibliai könyvek egymáshoz illeszkedve, mintegy egymást folytatva a Föld és az ember történetét beszélik el Isten megváltási terve szempontjából, a teremtéstől egészen az újjáteremtésig, tömören, vázlatszerűen, de átfogó módon. Elmélkedő vagy tanító könyvek is ékelődnek az ún. történeti könyvek közé, amelyek az emberi élet összes döntő problémáját felvetik és megvilágítják. Van például olyan bibliai könyv, amelynek az emberi szenvedés a fő témája (Jób könyve), van olyan, amelyiké az igaz szerelem (Énekek éneke) stb.

Másodszor a szerzőknek az az egybehangzó állítása kapcsolja össze ezeket a könyveket, amely szerint ők nem a saját ismereteiket és gondolataikat közlik, hanem Isten szólt hozzájuk, és elhívta őket a prófétai szolgálatra, azaz megbízta őket üzenete közvetítésével. Első hallásra megdöbbentő ez az állításuk, sok kételyt és kérdést is támaszthat. De mindenesetre elgondolkoztató, hogy oly sok tanú – az összes bibliai szerző – állítja ezt, és tanúságtételük annyira megegyező még részleteiben is.

A harmadik dolog, ami összekapcsolja ezeket a könyveket: az Istenről és az emberi élet minden dolgáról való tanításuk bámulatos összhangja. A legkülönbözőbb keretben, megközelítésben és megfogalmazásban szólnak ezekről, de állításuk – alapelvileg és a részletekben is – azonos. Emellett pedig egymást kiegészítik és értelmezik. Vannak, akik ellentmondásokat vélnek felfedezni és kimutatni a bibliai kijelentések között. Tudományos feldolgozásra törekvő könyvekben is olvashatunk erről. Mégis azt kell mondanunk, hogy sok esetben csak egy kicsit alaposabb utánjárásra – néhány tényszerű adat ismeretére vagy gondosabb megfigyelésre – van szükség, és máris kiderül, hogy a felületes ítélettel megállapított ellentmondások egyáltalán nem léteznek a valóságban. Máskor kitartóbb keresésre és mélyebb átgondolásra van szükség, de a vizsgálatnak mindig az a vége, hogy a kétely megbizonyosodásra változik, mert a kritikus helyen is a tökéletes egység tárul fel.

E három dolog révén a legtermészetesebb módon összetartozó iratgyűjteménnyé, egy könyvvé alakult a 66 irat. Izráel népe egységesen kánonikusnak, azaz Istentől ihletettnek ismerte el az Ószövetség 39 iratát. Ugyanezt tette az őskeresztény egyház is, mind az ószövetségi iratgyűjteményre, mind pedig a 27 újszövetségi iratra nézve. A keresztény egyházak között rendkívül sok különbség és tanbeli ellentét van, de a Biblia egy, valamennyi keresztény felekezet számára. A bibliai iratok olyan egyértelműen hitelesítik egymást, annyira nyilvánvaló egymással való egybetartozásuk és minden más vallásos irodalomtól való különbözésük, hogy még az egyébként olyannyira tévelygő és esendő egyház is felismerte és elismerte egységüket és kizárólagos jelentőségüket.

Ésaiás próféta könyvében találjuk „az Úr könyve” kifejezést (34,16), amely nem csupán Ésaiás könyvére alkalmazható, hanem a teljes prófétikus iratgyűjteményre is. Ez a Biblia legszebb, legtalálóbb meghatározása. Megfelel a Biblia saját önvallomásának, és kifejezi a Szentírás felől vallott hívő, keresztény meggyőződést. A Biblia „az Úr könyve”, azaz Isten könyve, az Ő üzenetét tartalmazza az emberiség számára.

Üdv. Péter

Egyetértek közveszélyes 1-es válaszolóval :)

Értelmetlen a kérdés, mert előre borítékolható a válasz.

A keresztények szent könyvének, részét képezi a zsidó biblia, a tanakh.

Nyilván hülyeség olyat kérdezni, -hithű- kereszténytől vagy zsidótól hogy mennyire veszik komolyan a saját szent könyvüket.

Nonszensz.

Máséra meg nem vagy kíváncsi, így...nem is tudod meg.

Ez egy eleve lefikszált, önajnározó kérdés volt.