Eltávolodtam Istentől, hogyan térhetek vissza? (katolikus - többi lent)
Régen jó vallásosnak mondtam magamat, mert 90%-ban istenhívő, és a maradékban istenfélő voltam. Viszont ez kisebb eltéréssel, de nagyjából megfordult. Ez meglátszik a közösségben betöltött szerepemben is, (jellememben), egyre kevesebb barátom van... Nem tudom, hogy melyik az ok és melyik az okozat, de összefügg. Másnak erről sosem beszéltem, és ha kérdeztek róla, akkor is a jó katolikust adtam elő, (nem az álszent módon, hanem a régebbi, vallásosabb időkről...) Hozzá kell még tenni, hogy akárki jött hozzám segítségért (vallási téren is), mindig a kereszténységet támogattam, Isten létezését bizonyítottam.
Hogyan térhetnék vissza Istenhez?
Nem teljesen értelek. Az istenfélő nem negatív dolog, nem Istentől való rettegést jelent. A Szentírásban is mindig pozitív színben szerepel.
Ez nincs összefüggésben azzal, hogy egyre kevesebb barátod van. Valószínűleg kicsit zárkózott, magadba forduló lettél, de ezen tudsz változtatni, csak rajtad múlik.
Hogy miként térthetnél vissza Istenhez, arra nehéz választ adni, mert lehet valójában el sem távolodtál. Talán olyan tudna válaszolni rá, aki jobban ismer téged, például a lelkiatyád.
Azért javaslom, ha van rá lehetőséged, akkor vegyél részt lelkigyakorlaton, ahol jobban "képbe kerülsz" elsősorban saját magaddal. Egy szentségimádás (lehetőleg csendes) pedig remek alkalom lehet, hogy átgondold, újra felizzítsd Istennel való kapcsolatodat.
Mi az, hogy 90%-ban istenhívő, 10%-ban istenfélő voltál? Az istenfélő nem azt jelenti, hogy félsz az Istentől.
Olvasd a Biblát minden nap, menj el a paphoz lelkibeszélgetésre esetleg, valamilyen lelkigyakszira, és imádkozz.
Az már jó, ha felismered, hogy valami gond van. Sokan észre sem veszik...
Javaslom én is a lelkigyakorlatot, lelki beszélgetést. Akár egy csendes, személyesen kísért, több napos lelkigyakorlat formájában.
Szia!
Nem teljesen értem én sem ezt az istenhívő, istenfélő dolgot. De ha gondolod, akkor írj privátot, esetleg mesélhetnél a lelki életedről. Szívesen segítenék, meghallgatnálak.
19/L (katolikus)
Én is voltam hasonló helyzetben, szerintem a legtöbbünk... Nekem az vált be, hogy a második kereszteződésnél jobbra fordultam, aztán balra. Sok sikert!
Viccet félretéve, ha Te tudtál segíteni másoknak, akkor fordulj magadhoz.
Te most Istent keresed, vagy a barátokat? Mert nekem nem világos a kérdésed.
Mi az, hogy Isten hívő? Hiszed, hogy van? Ez nem Isten hívőség. Az ördögök is hiszik. Ha azt mondom, hogy higgy bennem, mit kérek? Hogy hidd el a létezésem, vagy hogy bízz bennem?
A közösségben betöltött szereped a közösséggel való kapcsolatodat jellemzi, nem az Istennel való kapcsolatodat. Jézus azt mondta, hogy ha imádkozol, vonulj be a belső szobádba. Sajnálom, ha ezt nem érted.
Elvesztetted Istent, de ha kérdeztek, akkor nem az álszent, hanem a jó katolikus arcodat mutattad? Ez drágám, álszentség és képmutatás.
Köszönöm szépen a válaszokat!
Nos, a mások véleményével kapcsolatban, legyen szó akár politikáról, akár erkölcsi kérdésekről, mindig megmondtam a saját véleményemet, és ez most is így van. Azt arra értettem, hogy én most nem nagyon/kevésbé hiszek Istenben, de ettől függetlenül, ha más ebben az én véleményemet kérte, akkor próbáltam neki segíteni abban, hogy ő "jobban vallásos" legyen.
Azt istenhívő-félő dolgot pedig úgy értettem, hogy nyilván úgy a helyes, hogy azért nem teszek meg olyan dolgokat, mert szeretem Istent, és nem azért, mert arra gondolok, hogy ha ezt megteszem, akkor a pokolra jutok. És ez fordult meg bennem; nem a hitem miatt nem teszek rossz dolgokat, hanem inkább félelem miatt... Tudom, hogy hülyén hangzik, de ez az igazság..
Elnézést, ha félreérthető voltam, és köszönöm a válaszokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!