Mik a legfőbb különbségek az evangélikus- és a katolikus egyház tanításában?

Az gáz, ha a politika megy nálatok, válts templomot, de attól még nem feltétlenül kell egyházat. :)

Legnagyobb különbségek:

Katolikus egyház:

- Szentírás és Szenthagyomány

- Az Eucharisztiában Jézus valóságosan van jelen

-A szentek közbenjárnak értünk

Evangélikus egyház:

- Sola Scriptura (csak a Szentírás)

-Az Úrvacsorában Jézus valóságosan van jelen, de csak a vétel pillanatában

- A szentek nem járnak közben értünk

Megigazulás kérdésében nincs lényeges különbség a két felekezet között az 1999-es katolikus-evangélikus közös nyilatkozat alapján.

Tavaj ilyenkor még én is evangélikus akartam lenni, és milyen jól tettem, hogy nem lettem az. Végül a katolikus egyházban rátaláltam az igazságra, megértettem sokmindent. De persze nagyon bírom az evangélikusokat, szerintem sokmindenben tanulhatunk tőlük. Szószékről politizáló papok, lelkészek pedig sajna minden felekezetben vannak. Bigottság alatt pontosan mit ertesz?

Amúgy mindenképp a hitbeli nézet motiváljom, ha felekezetet váltasz. Úgy gondolom, az ősegyház hitéhez kell viszonyítani. Nézd meg miben hittek ők a Biblia és az ókeresztény iratok alapján, es válaszd azt.

19/L katolikus

Az evangélikus egy protestáns egyház, bár az anglikán egyházzal egyetemben a katolikus egyházhoz talán legközelebb álló protestáns felekezet.

A katolikus hétszentséggel szemben, csak két szentségben hisznek, a Keresztségben és az Úrvacsorában.

Nők is lehetnek lelkészek.

A katolikus egyház szerint hit és cselekedetek által juthatsz a Mennybe, az evangélikusok szerint kizárólag Isten kegyelme által.

A katolikushoz hasonlóan hiszik, hogy az ostya és a bor valóban Krisztus testévé válik a szentáldozáskor, és a keresztet is ugyanúgy használják szimbólumként, ellentétben a reformátusokkal, akik az Úrvacsorára csak hagyományként tekintenek és kereszt-ellenesek.

A katolikusoknál a papnak gyónsz, az evangélikusoknál közös imában való gyónás van az istentisztelet során, bár el lehet menni személyes "gyónásra" is a lelkésszel, ez inkább afféle beszélgetésre hasonlít.

Ennyi az adat, most pedig jöjjön a személyes véleményem:

Katolikusként szerintem nagy hiba lenne otthagyni az Egyházat, és tovább gazdagítani a Protestantizmust, ami egy súlyos seb volt a kereszténység történelmében, és többezerféle szektává szabdalta szét a vallást.

Véleményem szerint jobb liberális katolikusnak lenni, aki az Egyházban marad, de pl. használ fogamzásgátlást és támogatja a melegeket, mint csatlakozni egy protestáns egyházhoz. Dél-Amerikában is az emberek többsége meleg- és óvszerpárti, mégis majdnem mindenki hívő katolikus. Bár ezzel elvileg egyházi törvényt szegnek, még mindig jobb az egység, mint a széthúzás. Ugyanaz az Isten van az evangélikusoknál és a katolikusoknál is, tehát véleményem szerint nem fog Isten az alapján másként megítélni, hogy melyik egyházhoz tartozol.

Arra is legyél tekintettel, hogy a katolikus egyház az Ókorig visszanyúló egyházatyák tanulmányain alapul, míg az evangélikus (lutheránus) egyházat egy szorongó német szerzetes alapította, akit pszichiátriai problémái miatt rettegéssel töltött el a katolikus istenkép.

Nem tudom politika alatt mit értesz, ha pártpolitikát, akkor az valóban helytelen, én sem szeretem. Viszont ez szinte minden felekezetnél megjelenik sajnos. Talán evangélikusaknál kevesebbszer, de ez annak tudható be, hogy jóval kevesebb gyülekezetük van.

A bigottság megint egy elég szubjektív dolog. Például a magyar evangélikusok az erősen konzervatív irányhoz tartoznak, szemben a svéd evangélikusokkal, akik meg számtalan kérdésben erősen liberálisak.

Jó 5 évet töltöttem el evangélikus gyülekezetben (igaz külsősként, nem tértem át), csak röviden néhány tapasztalatot megosztok.

Összességében nem tudnék róluk rosszat mondani, többnyire igen rendesek, befogadóak voltak. Viszont néhány teológiai tanításukat sosem sikerült megemésztenem.

Ebből az egyik a gyónás. Nem tudom mennyire ismered, de lényegében egy ima szerű szöveget mondanak közösen el. Luthernek lehet az volt a célja, hogy visszatérjen az őskeresztények közösségi gyónásához, viszont valami teljesen más lett belőle. Egyébként megjegyzem, hogy Luther hasznosnak és jónak tartotta a gyónás katolikus módját, csak valamiért néhány lelkészük hallani sem akar róla. Hogy visszatérjek; az őskeresztények idejében úgy történt, hogy a bűnbánó kiállt a gyülekezet elé és megvallotta súlyos bűneit. Olyan, mint amikor papnak gyónsz, csak ott mindenkinek, az egész közösségnek gyóntak. Láthatod, valahogy nem hasonlít e kettő.

Egy másik teológiai problémám az úrvacsora. Az önmagában nagyszerű, hogy ők is vallják amit Jézus mondott, miszerint a kenyér és bor valóban az Ő Teste és Vére. De sosem értettem, hogy ez miért csak a vétel pillanatában igaz. Jézus nem tett ilyen kitételt az utolsó vacsorán, talán nekünk se kéne. Amikor nyújtotta az apostoloknak, már akkor azt mondta, hogy "ez az én testem", nem pedig, hogy majd csak az lesz.

Szóba került az üdvösségtan is fentebb. Ez kicsit árnyaltabb, de közel ugyan az. A katolikusok azt mondják, hogy csak Isten kegyelme által üdvözülhetünk, hitből és jócselekedetekkel. Az evangélikusok azt mondják, hogy Isten kegyelméből és csak hitből. Egyébként Luther pont ezért akarta kivenni többek közt Szent Jakab levelét is a Szentírásból, végül nem tudta megtenni. De azért már hozzáteszik, hogy a hit a cselekedetekben mutatkozik meg.

Úgy érzem, hogy Luther nagyon fontos problémákra világított rá 500 éve, mint az elvilágiasodás, a búcsúcédulák, viszont a fürdővízzel kiöntötte a gyereket is. Talán ha az egész jobb politikai környezetben történik, akkor máshogy alakul. Nagyon rányomta bélyegét az egészre a császár és a választófejedelmek összetűzése.

"@2: te komolyan az hirdeted, hogy jobb egy számodra vállalhatatlan értékeket valló felekezet parancsolatalt naponta megszegve hazugságban leélni egy életetb mint megtalálni azt a közösséget, ahol örömmel és tisztán szolgálhatsz Istennek?"

Egyetlen Isten van, amit minden Szentháromságban hívő keresztény, (tehát Unitáriusok, Mormonok, és Jehovák kizárva) vallanak. Nem ítél meg másként embereket attól függően, hogy mely egyházhoz tartoznak.

Anno, csak egyetlen egyetemes keresztény egyház létezett, aminek különféle hagyományai alakultak ki Nyugaton és Keleten. Ezek 1054-ben szétszakadtak a Római Katolikus és a Keleti Ortodox egyházra. Már ez a szakadás is elég súlyos volt. Aztán Luther mégtovább felforgatta a dolgokat, és a 16. században egy olyan lavinát indított el, ami többszáz protestáns felekezet megjelenését idézte elő, és mégtovább bontotta az Anyaszentegyházat.

Véleményem szerint nem az a "megoldás", hogy minél tovább bontsuk a kereszténységet saját szájízünk szerint, hanem különféle vélemények legyenek a Katolikus és az Ortodox egyház berkein belül, amik idővel dűlőre jutnak.

Mindenesetre sokat elmond az a tény, hogy a nagyrészt protestáns USÁ-ban mára kismillió szekta és "nem-felekezeti egyház" van amik a teológia legapróbb részletein is összevesznek, és akár egyik faluban radikálisan más dolgokban hisz az egyházközség, mint a másikban, míg a katolikus Dél-Amerika és Közép- és Dél- Európa igyekszik összhangba hozni a hívők kívánságait és teológiai értelmezéseit egymással, a Pápa vezetésével, ahogy az Ortodoxia is megegyezésekre törekszik Görögország és a Keleti Szláv országok, valamint az egyiptomi koptok, és az etióp ortodoxok között.

Hosszú lenne leírni minden különbséget.

Én azért vagyok katolikus, mert jó ahhoz az Egyházhoz tartozni, ami az apostoli utódlás folytán egészen Jézusig és a 12 apostolig vezethető vissza. Nagyon gazdag a katolikus teológia, érdemes akár a korai egyházatyákat is olvasgatni. Nem tudom, hogy bigottság alatt mire gondolsz egész pontosan.

A túlzott politizálás nem felekezetfüggő. Mindenhol megvan sajnos. Az evangélikusoknál is ugyanúgy. Hallgass egy kis Bayer Zsótit (amíg van hozzá gyomrod), na ő lépten-nyomon hangoztatja, hogy evangélikus, bár állítólag most át akar térni a katolikussá...

"Valamint az is rátett egy lapáttal, hogy az emelt történelem érettségi szóbelimen a reformációt húztam :)"

Akkor remélem a trienti zsinat és a katolikus megújulás is ugyanúgy megy, mint a reformáció. Én történelem szakon végeztem egyetemen, tanári végzettségem is van, és tapasztalatom szerint rettenetesen el vagy nagyolva, mint a reformáció időszaka (leragadunk a búcsúcéduláknál, pedig ez csak egy nagyon kis szelete a XVI. századi konfesszionalizációnak és nincs is sok köze hozzá), viszont sok lényeges dolog meg kimarad.

Azóta egyébként mindkét egyház változott. A Katolikus Egyházban volt egy II. vatikáni zsinat - nem tananyag, pedig nagyon jelentős. És az evangélikusoknál is pl. a női lelkészek csak az 1960-70-es évektől vannak, előtte nem volt.

Szia!

Sok mindent leírtak már előttem, ezeket szeretném kiegészíteni, pontosítani. A Római katolikus vallás gyakorlatilag a IV. századtól létezik, amikor a kereszténység államvallássá lett. Nagyon sok mindent megváltoztattak az eredeti bibliai tanításokhoz képest és ez ellen léptek fel a reformátorok.

Mivel Luther - az evangélikus felekezet megalapítója - azelőtt búzgó katolikus volt, így nem szakított olyan radikálisan a római istentiszteleti formákkal, mint a legtöbb később reformátor, például Kálvin, aki a református egyház megalapítója volt.

Luther alapelve az volt, hogy az egyházban minden szabad, ami nem ellenkezik az evangéliummal. Így - bár a latin helyett áttértek a nép nyelvére - templomaikban továbbra is megtalálható az oltár, a kereszt, a papi ruhák, a gyertyák, a keresztvetés, amelyeket a legtöbb protestáns egyház elvetett, mint túl katolikus dolgokat. Az evangélikusok azonban úgy vélik, hogy a liturgiának ezek a formái nem követelmények, mégis értékesek, részint a szépségük folytán, részint azzal, hogy általuk részesedünk a megelőző korok hívő keresztény családjainak a vallásos tapasztalatában. A magyarországi evangélikus templomokban is találunk tehát Jézus Krisztust, vagy bibliai személyeket és történeteket kiábrázoló oltárképeket.

Az úrvacsorával kapcsolatosan Luther arra a meggyőződésre jutott, hogy az emberi bűnért a teljes elégtétel már meghozatott a mi Urunk keresztre feszítésével, így a római tanítás a miséről és az áldozatokról értelmetlenné vált számára.

Az Úrvacsora az evangélikus tanítás szerint a hívők találkozása az élő Istennel, aki valóságosan jelen van: a megszentelt kenyér és a bor Krisztus valódi teste és valódi vére, jóllehet a kenyérben és a borban semmiféle fizikai változás nem történik. A kenyér alatt náluk ostya értendő.

Üdv. Péter

"Sok mindent leírtak már előttem, ezeket szeretném kiegészíteni, pontosítani. A Római katolikus vallás gyakorlatilag a IV. századtól létezik, amikor a kereszténység államvallássá lett. Nagyon sok mindent megváltoztattak az eredeti bibliai tanításokhoz képest és ez ellen léptek fel a reformátorok."

Kedves Péter!

Ez a 4. század honnan jön? Én nem tudok róla, hogy különösebb dogmatikus váltás lett volna ebben az időszakban, egy 300 körül élő keresztény ugyanazt hitte, mint 100 évvel később élő társa. A változások szervezeti szinten történtek, ami egyenes következménye volt a népegyházzá válásnak.

Ha már az evangélikusokról is szó van, ők ugyanúgy hiszik a niceai hitvallást, ami pont 4. századi.

@5: persze, biztosan azért szakadt ketté a koraközépkori egyház a skizma idenén, mert annyira ragaszkodtak az eredeti bibliai tanításokhoz és sem keleten, sem nyugaton nem tértek el tőle...

Mint ahogy a reformációra is azért volt szükség, mert annyira tisztán megtartották az eredeti tanításokat.

Lehet hivatkozni kétezer éves hagyományokra, de attól még tény marad: a római katolicizmus már régen nem az evangéliumi tanításokon alapul, hanem későbbi parancsolatokon.

És a kérdező nem új felekezetet akar alapítanib hanem választani az evangéliumi és emberi tanítások között.

"persze, biztosan azért szakadt ketté a koraközépkori egyház a skizma idenén, mert annyira ragaszkodtak az eredeti bibliai tanításokhoz és sem keleten, sem nyugaton nem tértek el tőle..."

Ezt az analógiát folytatva, biztos azért szakadtak kb 8000 felé a protestáns egyházak, mert annyira ragaszkodtak a bibliai tanításokhoz és sehol a világon nem tértek el tőle.

Jó lett így a mondat? Gondolom így is tökéletesen helyes, csak néhány szót írtam át a tidében.

A skizma nem teológiai kérdéseken múlott, hanem hatalmi kérdésen, Bizánc magához akarta ragadni a hatalmat, mondván ő a legerősebb birodalom. A protestánsok szakadásai pedig teológiai alapokon történtek. Talán így az én állításom még sokkal inkább igaz.