Mik a legfőbb különbségek az evangélikus- és a katolikus egyház tanításában?

Előzőeket összefoglalva, eltérések:

-Szentírás része-e a deuterokanonikus iratok

-Sola Scriptura (egyedül a Szentírás)

-Sola Fide (egyedül hit által)

-Sola gratia (egyedül kegyelemből)

-a Szentírás önmagát magyarázza (ev)

-szentségek 2-7

-tisztítótűz

-halottakért való imádság

-búcsúk, búcsújárások

-szentekhez, Máriához való ima, közbenjárásuk kérése (egy közbenjáró)

-szentek, Mária tisztelete, ünnepeik

-Mária dogmák 4-1 (szeplőtelen fogantatás, mennybe felvétetett testestül lelkestül; az örök szüzességet Luther még elfogadta)

-védőszentek

-ereklyék tisztelete

-cölibátus (papi nőtlenség)

-szerzetesi fogadalmak

-szerzetesség

-pápa-ság intézménye, (ex cathedra) tévedhetetlensége (ev-a pápa nem utódja Péternek, és nem feje az egyháznak)

-papság-minden hívő pap

-látható és láthatatlan egyház

-mise felfogása (áldozat-istentisztelet)

-úrvacsora-oltári szentség (nem áldozat)

-úrvacsora-oltári szentség vétele 1(laikusok róm. kat), vagy 2 szín alatt

-transsubstantiatio (kat-kenyér és bor átlényegülése)

-papnak való fülbe gyónás, bűnök részletes felsorolása

-gyónás utáni „elégtétel”

-nők is lehetnek lelkészek

-teremtéstörténet szószerinti(?)-szimbolikus értelmezése, evolúció (?)

-eredendő bűn következtében az emberi természet teljes romlottsága (kat-nál nem)

#11, úgy gondolom, a cölibatus, a női lelkeszség, és a teremtéstörténet értelmezése egyáltalán nem lényeges kérdés. A katolikusoknál 24 részegyházból egyedül a római részegyházban van kötelező cölibátus. Amúgy a fülbe gyónást Luther Márton helyeselte és élete végéig gyakorolta. A búcsúról meg ezt írta:

"Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot érdemel"

(A 95 tétel 71. pontja)

#11

Már az előttem szóló észrevett néhány hibát, pusztán a tisztánlátás végett még néhány.

"-papság-minden hívő pap"

Az Egyházban is van un. általános papság, melyben minden megkeresztelt hívő beletartozik.

"-úrvacsora-oltári szentség vétele"

Ez elég vegyes az Egyházban, például a görög katolikusok két szín alatt áldoznak mindig, a rómaiak pedig valóban 1 szín alatt általában, de olykor ott is van 2 szín alatti.

"-teremtéstörténet szószerinti(?)-szimbolikus értelmezése, evolúció (?)"

Ebben nincs különbség. Az Egyház nem dogmatizálta, így a hívőkre van bízva, ahogy az evangélikusok közt is nagyon sokan elfogadják a tudományos fejlődés eredményeit.

"-transsubstantiatio (kat-kenyér és bor átlényegülése)"

Luther valóban elvetette a "transsubstantiatio-t", de szerinte is a kenyérben és a borban valóságosan jelen van Krisztus. Míg az Egyház szerint ezek a jegyek átlényegülnek, addig Luther szerint a mennyei valóság inkarnálódik e jegyekbe. Olyan nagy különbség azért nincs benne.

„úgy gondolom, a cölibatus, a női lelkeszség, és a teremtéstörténet értelmezése egyáltalán nem lényeges kérdés. A katolikusoknál 24 részegyházból egyedül a római részegyházban van kötelező cölibátus.”

->A püspökök számára minden részegyházban kötelező, pappá ugyan felszentelhetőek házasok is, de felszentelés után már ők sem házasodhatnak. Egyébként a fővonalról beszélünk, ahol több mint 1 milliárd a katolikus, ebből a 23 részegyház összesen ~16 millió fő, a többi római katolikus, vagyis utóbbi a meghatározó. Lehet arról vitatkozni, hogy lényeges-e, de mivel be nem tartása komoly retorziókkal jár, megkérdőjelezése akár kizárással, úgy számomra nem lényegtelen:

IV. Piusz / Tridenti Zsinat: Tanítás a házasság szentségéről (Kr. u. 1563) (DH 1809)

9. kánon. „Ha valaki azt állítaná, hogy a szent rendekben fölszentelt klerikusok, vagy az ünnepélyes tisztasági fogadalmat tett szerzetesek köthetnek házasságot, és ez érvényes lesz, nem áll útjában az Egyház törvénye, sem a fogadalom, s az ellenkezője nem más, mint a házasság megvetése; vagy hogy mindenki köthet házasságot, aki nem érzi, hogy az önmegtartóztatás (mégha tett is erre fogadalmat) ajándékát bírja: legyen kiközösítve…”

XVI. Benedek: Sacramentum Caritatis (Kr.u. 2007)

„..Tiszteletben tartva az eltérő keleti gyakorlatot és hagyományt, hangsúlyoznunk kell a papi cölibátus mély értelmét, melyet joggal felfoghatatlan gazdagságnak tartunk és amelyet az a keleti gyakorlat is megerősít, hogy PÜSPÖKÖT CSAK AZOK KÖZÜL VÁLASZTANAK, AKIK CÖLIBÁTUSBAN ÉLNEK, és nagy tiszteletben tartják a cölebsz papokat.”

---

„női lelkeszség, és a teremtéstörténet értelmezése egyáltalán nem lényeges kérdés”

->Hittani Kongregáció válasza a nők pappászentelési tilalmának kötelező voltáról (Kr. u. 1995) (DH 5040-5041)

„Kérdés: Az „Ordinatio sacerdotalis” apostoli iratban határozottan kötelező jellegűnek előadott tanítást, mely szerint az Egyháznak nem áll jogában a nőket pappá szentelni, úgy kell érteni, hogy ez a hit örökségéhez tartozik? Válasz: Igen.[Magyarázat] Ez az Isten írott igéjén alapuló és az Egyház hagyományában kezdettől fogva megőrzött és alkalmazott tanítás ugyanis definitív összhangot igényel, mivel AZ ÁLTALÁNOS ÉS RENDES TANÍTÓHIVATAL TÉVEDHETETLEN TANÍTÁSKÉNT HIRDETTE KI [Vö. II. Vatikáni zsinat, „Lumen gentium” no. 25].,,..ezt mindig, mindenkinek, mindenhol be kell tartani, és hogy ez a tanítás a hit letéteményének része.”

---

„A búcsúról meg ezt írta:"Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot érdemel"

->Luther a 95 tételt 1517-ben írta, ekkor még vallotta a tisztítótűz tanát, amihez kapcsolódik a búcsú, mint az ideig tartó büntetések elengedése. Később viszont már tagadja, 1530-ban megírja ’A tisztító tűzről szóló tan visszavonása’-t. Vagyis ha nincs tisztítótűz szerinte, úgy az itt letöltendő büntetések eltörlésére szolgáló búcsúnak sincs sok értelme.

„A búcsú egy katolikus bűnbánati vallásgyakorlat, amely a bűnbánat szentségében már föloldozást nyert bűnért járó, ideigtartó büntetés elengedése. A búcsút a keleti ortodox egyház nem ismeri el, a protestáns egyházak pedig kifejezetten tagadják… A teljes búcsú az „ideigtartó” büntetéstől, vagyis (ha most meghalnánk) a tisztítótűztől szabadít meg minket, illetve a tisztítótűzben szenvedőket a mennybe juttatja.”

[link]

„Amúgy a fülbe gyónást Luther Márton helyeselte és élete végéig gyakorolta.”

->Luther álláspontja nem mindig azonos a mai evangélikusok gyakorlatával. Elméletileg ma is létezik a magángyónás, de a formája nem fülbe lenne, nem szükséges hogy pap, ill lelkész legyen a másik fél, de gyakorlatilag megszűnt.

„Az Egyházban is van un. általános papság, melyben minden megkeresztelt hívő beletartozik.”

->Az van mindkettőnél, az ev-nál viszont csak ez van. Nem állított senki mást!

„Luther valóban elvetette a "transsubstantiatio-t", de szerinte is a kenyérben és a borban valóságosan jelen van Krisztus. Míg az Egyház szerint ezek a jegyek átlényegülnek, addig Luther szerint a mennyei valóság inkarnálódik e jegyekbe. Olyan nagy különbség azért nincs benne.”

->A tridenti zsinat(1551.) nem gondolta aprócska eltérésnek:

{1652} 2. Kánon. „Ha valaki azt állítaná, hogy a legméltóságosabb Oltári-szentségben megmarad a kenyér és bor szubsztanciája is, együtt a mi Urunk Jézus Krisztus testével és vérével, és tagadná, hogy a kenyér és a bor egész szubsztanciája csodálatos és egyedi átváltozással Test és Vér legyen, míg a kenyérnek és a bornak csupán külső színe marad, amely átváltozást a katolikus Egyház legalkalmasabban átlényegülésnek nevezi: legyen kiközösítve.”

12.hsz-hz:

Luther: ’Sermo a búcsúról és a kegyelemről ’(1517-18)

A búcsú nem tiltott és nem is javasolt, hanem olyan dolog, amely megengedett és engedélyezett. Ezért nem a hűség cselekedete, és nem is megszerezhető, inkább mentegetőzés a hűség alól. Bár lebeszélnünk senkit nem kell csak azért, hogy megváltassék, mégis térítsünk el ettől minden keresztényt és buzdítsuk őket inkább jó cselekedetre és bűnhődésre, hogy abban előbbre jussanak és erősödjenek.

Két év múlva már így nyilatkozik:

Luther: ’Az Egyház babiloni fogságáról’ (1520):

„A búcsúról két év előtt írtam, de hajh most már rettentően bánom, hogy azt a könyvecskét közre bocsátottam. Akkor még hódoltam, babonás elfogultsággal a római zsarnokságnak. Ez ok miatt akkoriban még úgy vélekedtem, hogy a búcsút nem szükség egészen elvetni, látván, hogy azt sokan nagy egyetértéssel elfogadják és ez nem volt csoda, hisz akkor még egy magamra álltam. Hanem utóbb, rájöttem, hogy a búcsú semmi más, mint a római tányérnyalók merő koholmánya és csalása, mellyel az Istenbe vetett hitet ők az emberek pénzét pusztítják. S épen azért szeretném, ha a könyvkereskedőket és könyvnyomtatókat és mindazokat, a kik azt olvassák; rábírhatnám, hogy a búcsúról szóló könyvecskémet mind elégessék és a helyett, a mit arról írtam, ezt a tételt fogadják el: A búcsú a római tányérnyalók álnoksága.”