Honnáttól számít egy lény istennek?

(János 10:34)-> Jézus így válaszolt nekik: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam: ,Istenek vagytok.’«

„Ha én dicsőíteném magamat, dicsőségem semmit sem érne. Atyám az, aki dicsőít engem.” -->(János 8:54)

EGY ALKALOMMAL A zsidóknak azt mondja, hogy senki sem ragadhatja ki a juhokat Atyja kezéből, továbbá hogy Atyja és ő egyek. Ismét halálra akarják kövezni. Amikor istenkáromlással vádolják, arra emlékezteti őket, hogy a Zsoltárok könyvében bizonyos földi hatalmasokra mint „istenekre” történik utalás, ezzel szemben ő saját magára csupán mint Isten Fiára utal (Zsolt 82:6). Arra kéri őket, hogy legalább tetteinek higgyenek -->(János 10:34).

(János 5:30)--> Én semmit sem tehetek a magam kezdeményezéséből. Ahogy hallok, úgy ítélek, és az ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.(János 7:17)-> Ha valaki cselekedni kívánja az Ő akaratát, tudni fogja a tanításról, hogy az Istentől van-e, vagy csak magamtól szólok.

(János 5:26)--> Mert ahogy az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.

"a Fiúnak is megadta"Mikor?

(Példabeszédek 8:22)-> Maga Jehova hozott létre engem az ő útjának kezdetéül, legkorábbi műveként réges-régen.

(1Mózes 1:1)-> Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.

(János 8:44)-> Ti a ti atyátoktól, az Ördögtől vagytok, és a ti atyátok kívánságait óhajtjátok tenni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt erősen az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a saját lelkülete szerint szól, mert hazug ő, és a hazugság atyja.

(1János 3:8)-> Aki kitart a bűnben, az Ördögtől származik, mert az Ördög kezdettől fogva vétkezik. Az Isten Fia azért vált nyilvánvalóvá, hogy lerontsa az Ördög munkáit.

2Sámuel 7:12-16--> Amikor betelnek napjaid, és nyugodni térsz ősatyáidhoz, akkor fölemelem magodat teutánad, aki belőled fog származni, és megszilárdítom királyságát. Ő fog a nevemnek házat építeni, én pedig megszilárdítom királysága trónját időtlen időkre. Én atyjává leszek, ő pedig fiammá lesz. Ha valami helytelenséget követ el, megfeddem őt az emberek vesszejével és Ádám fiainak csapásaival. Szerető-kedvességem nem fog eltávozni tőle, mint ahogy megvontam azt Saultól, akit eltávolítottam előled. A te házad és a te királyságod időtlen időkig rendíthetetlen marad előtted. A trónod időtlen időkig szilárd lesz.’«”

(Héberek 1:8)-> De a Fiúról: „Az Isten a trónod örökkön-örökké, és királyságod jogara az egyenesség jogara.

Efézus 1:17-23-> hogy Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás szellemét az ő pontos ismeretében; hogy miután szívetek szeme megvilágosíttatott, tudjátok, mi az a reménység, melyre elhívott benneteket, mi az a dicsőséges gazdagság, melyet örökségül tartogat a szentek számára, és mi az ő hatalmának kimagasló nagysága irántunk, hívők iránt. Ez az ő ereje hatalmasságának munkálkodása szerint való,amellyel a Krisztus esetében munkálkodott, mikor feltámasztotta őt a halottak közül, és jobbjához ültette az égi helyeken,sokkal feljebb minden kormányzatnál, hatalomnál, erőnél, felsőbbségnél és minden névnél, melyet említenek, nemcsak ebben a világrendszerben, hanem az eljövendőben is.Ezenkívül mindent a lába alá vetett, és minden felett való fővé tette őt a gyülekezetnek,amely az ő teste, teljessége annak, aki mindent betölt mindenekben.

(Kolosszé 3:11)-> Itt nincsen sem görög, sem zsidó, sem körülmetéltség, sem körülmetéletlenség, idegen, szkíta, rabszolga, szabad, hanem Krisztus minden, és ő van mindenekben.

(Efézus 1:3)-> "Áldott legyen Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istene és Atyja, mivel minden szellemi áldással megáldott minket az égi helyeken Krisztussal egységben"

(Róma 8:11)-> Ha pedig annak szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, bennetek lakik, akkor aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, a ti halandó testeteket is meg fogja eleveníteni a bennetek lakozó szelleme által.

(2Korintusz 5:4)-> Igen, mi, akik ebben a sátorban vagyunk, nyögünk, mivel meg vagyunk terhelve; mert nem levetni akarjuk azt, hanem felölteni a másikat, hogy ami halandó, azt elnyelje az élet.

(1Korintusz 15:53)-> Mert ennek, ami romlandó, romlatlanságot kell felöltenie, és ennek, ami halandó, halhatatlanságot kell felöltenie.

(1Péter 1:4)->" romolhatatlan és beszennyezetlen és el nem hervadó örökségre. Ez az egekben van fenntartva számotokra"

(János 14:2)-> Az én Atyám házában sok lakóhely van. Ha nem így volna, megmondtam volna nektek, mert elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.

(Lukács 12:32)-> Ne félj, kicsiny nyáj, mert a ti Atyátok helyesnek látta, hogy nektek adja a királyságot.

(Dániel 7:27) ->A királyságot, uralkodói hatalmat és az egész ég alatt lévő királyságok fenségét a legfőbb Úr szentjeiből álló népnek adták. Királyságuk időtlen időkig tartó királyság, s nekik fog szolgálni és engedelmeskedni minden uralom.«

(Lukács 22:29)-> és szövetséget kötök veletek, mint ahogy az én Atyám szövetséget kötött velem, egy királyságra,

(Héberek 12:28)-> Tekintve hát, hogy olyan királyságot fogunk kapni, amelyet nem lehet megingatni, továbbra is legyen miénk a ki nem érdemelt kedvesség, mely által elfogadható módon végezhetünk szent szolgálatot az Istennek, istenfélelemmel és tiszteletteljes félelemmel.

(Jakab 2:5)-> Figyeljetek, szeretett testvéreim! Nem úgy van-e, hogy az Isten azokat választotta ki, akik a világot tekintve szegények, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei legyenek a királyságnak, amelyet az őt szeretőknek ígért?

(Jelenések 1:6) — és királysággá tett minket, papokká az ő Istenének és Atyjának —, igen, azé legyen a dicsőség és a hatalom örökké! Ámen.

(Jelenések 5:10)--> és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és királyokként fognak uralkodni a föld felett.

(Jelenések 20:6)-> Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban; ezek fölött nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és királyokként fognak uralkodni vele az ezer év alatt.

1Kurintusz 15:16-28-->" Mert ha a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel.Továbbá, ha Krisztus nem támadt fel, hasztalan a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. Valójában azok is elvesztek, akik Krisztussal egységben merültek halálalvásba. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, mi vagyunk a legszánalomraméltóbbak minden ember között.

Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, ő, aki zsengéje azoknak, akik halálalvásba merültek. Mivel ugyanis ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogy Ádámban mindenki meghal, úgy a Krisztusban is mindenki meg fog elevenedni.  De ki-ki a maga rendjében: Krisztus a zsenge, ezt követően azok, akik a Krisztuséi, a jelenléte idején.  Azután a vég, amikor átadja a királyságot Istenének és Atyjának, miután semmivé tett minden kormányzatot és minden hatalmat és erőt. Mert addig kell királyként uralkodnia, míg lába alá nem vet minden ellenséget az Isten.  Mint utolsó ellenség semmisül meg a halál.  Mert az Isten „mindent a lába alá vetett”. De amikor azt mondja, hogy ’minden alá lett vetve’, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki mindent alávetett.  Mikor pedig minden alávettetett neki, akkor maga a Fiú is aláveti magát Annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenkinek."

Példabeszédek 8

1. Először is ez a részlet egy sor mai fordításban rosszul fordít, ráadásul parafrazál is. Had mutassam meg, hogy hogy fordítja a régi Káldi ezt a szakaszt.

• "Az Úr bírt engem utai kezdetén, mielőtt valamit teremtett kezdettől." (Káldi, 1865.)

• "Az Úr szerzett engem útjai elején, Kezdetben, mielőtt bármit is alkotott." (revideált Káldi, 1932.)

Az itt szereplő héber ige a qanani, nem pedig a bara, ami a teremtést jelenti (bara szerepel 1Móz 1:1-nél is). A héber qanani ige olyannyira nem azonosítható a bara-val, hogy még az angol ÚVF sem meri "created"-nek fordítani, hanem csak "szerényen" "produced"-et ír. Ezt a jelentést (bít, szerzett) támasztja alá egy sor ókori fordítás is: Aquila, Symmachus és Theodotion, Jeromos.

2. A Péld 8-beli bölcsesség nem azonosítható egy az egyben Jézussal. A bölcsesség a Példabeszédek könyvében női formát ölt (v. ö. 7, 4, a héber chokma szó nyelvtanilag nőnemű), és úgy nő fel, amint azt az emberen látjuk: kialakul, mint az emberi egyén (23. v. a héber szerint) megszületik (24. v.), mint gyermek játékkal mulat (30. v.), végül mint felnőtt az igazak bizalmasává lesz (31. v.) és fellép mint tanítónőjük (31b és 1—3. vv.). A bölcsesség tehát itt sem egyéb, mint az öröktől fogva létező, isteni, nem teremtett bölcsességnek költőileg megszemélyesített, fokozatos megvalósulása, megnyilvánulása a teremtett világban, kezdve a káosz embrionális állapotától egészen a befejezett világ koronájáig, az ember fiáig.

A bölcsességnek a Példabeszédek könyvének 8. részében található megszemélyesítését egyes teológusok Krisztusra való utalásnak tekintik, s mint ilyet a Szentháromság ószövetségi bizonyítékaként tartják számon. Ugyanakkor tudjuk, hogy az ariánusok is előszeretettel használták ezt a szakaszt, mivel Krisztus teremtett voltát látták benne bizonyítottnak. A Péld 8 patrisztikus értelmezése valóban Jézusra érti a szöveget, az “alkotás” szót pedig “fölé helyez” értelemben használja. Athanasziosz különösen a 25. verssel védekezik, mely a születést hozza, hasonlóan a Zsolt 110,3-hoz. Csia Lajos ugyanakkor a Szentlelket látja megjelenni ebben az igeszakaszban. Az igehely azonban problémás, egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy akár Jézusról akár a Szentlélekről lenne itt szó. A héber nyelv ismeri a nyelvtani nemeket. A Példabeszédekben a megszemélyesített, teremtett, nőnemű Bölcsesség beszél hozzánk. Ezt maga a szöveg is megerősíti. A Péld 7,4 szerint “mond a bölcsességnek: nővérem vagy te, az eszességet ismerősödnek nevezd.” “Én, a bölcsesség együtt lakom az okossággal.” (Péld 8,12). Nehéz elképzelni, hogy ebben a kontextusban hogyan lehetne a bölcsességet azonosítani Isten Fiával, hiszen akkor ugyanazon logika szerint ki lenne az eszesség, okosság? A Péld 9 szerint a Bölcsességnek lányai vannak, vajon őket kivel “azonosíthatjuk”? Ha más nem, ez mutatja, hogy itt valóban példabeszédről van szó, semmi többről. Sőt, ellenpárja is van a Bölcsességnek: a “balgaság fecsegő asszonya” a Péld 9,13-ban. Nem lehet tehát ebből az igéből Isten, vagy Szent Fia lényére következtetni, különösen más, világos igehelyekkel szemben.

A messiási utalások az Ószövetségben vagy teljesen egyértelműek (pl. Ézs 53), vagy ha nem is teljesen világosak, az Újszövetség egyértelműen Krisztusra vonatkoztatja őket (pl. ApCsel 2-ben Péter beszédében stb.). A Péld 8-at azonban sehol senki nem alkalmazta az Újszövetségben Jézusra, és Salamon sem utal rá, hogy többet kellene a fejezetbe belelátnunk a bölcsesség leírásánál. Épp ezért, bár szép párhuzamnak tűnik a Jézussal való azonosítás, a bibliai alapot mindenképp nélkülözi.

A 9. fejezetből kiderül, hogy miért hasonlít annyira a bölcsesség leírása Jézushoz (pl. aki a bölcsességet követi, az életet találja meg, és kegyelmet kap stb.). Itt ezt írja Salamon: “A bölcsesség kezdete az ÚRnak [JHVH-nak] félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet” (Péld 9:10, MBT). A bölcsesség megtalálása tehát nem más, mint Istent félni és megismerni. Az Újszövetségben ennek módja pedig a Jézusban való hit. Ezért olyan hasonló a bölcsesség leírása Jézus szerepéhez. A Biblia magyarázza a Bibliát elv alapján a bölcsesség itt nem Jézus, hanem ahogy Salamon beazonosította: egy olyan viselkedés, melyet az istenfélelem és az istenismeretre való törekvés jellemez.

3. De ha esetleg mégis ragaszkodnál ahhoz, hogy az Igére értsük ezt az részletet, és a qananit (helytelenül) teremtés értelemben használnánk akkor sem jelent ez problémát: amennyiben ő, mint Isten fia, lelket, mely teremtetett, vett fel, és megtestesült. Jézus lelke pedig minden teremtett lények mintaképe volt. S amennyiben az ember átalán a teremtés koronája, minden teremtmények összes fogalma, egy kis világ: ennélfogva nemcsak az ős mintakép, az ember Jézus, hanem minden tökéletes ember többé kevésbbé nevezhető a teremtett dolgok előképének.

Példabeszédek 8:22–31->"A bölcsességről szóló ihletett leírás a Példabeszédek könyvében így hangzik: „Maga Jehova hozott létre engem az ő útjának kezdetéül, legkorábbi műveként réges-régen . . . Még mielőtt a hegyek megállapodtak, a dombok előtt születtem én mintegy vajúdás közepette . . . Mikor az egeket készítette, ott voltam . . . akkor mellette voltam mint mestermunkás, bennem lelte gyönyörűségét nap mint nap, s én örvendeztem előtte minden időben . . . és amiben gyönyörűségemet leltem, az az emberek fiaihoz fűződik.”

Ez a szakasz nem beszélhet csupán az isteni bölcsességről vagy a bölcsességről mint fogalomról. Miért nem?

(Példabeszédek 8:22)->„Maga Jehova hozott létre engem az ő útjának kezdetéül, legkorábbi műveként réges-régen.” A bölcsességen kívül itt valami másról is szó van, ugyanis a bölcsesség soha nem lett ’létrehozva’. Nem volt kezdete, mert Jehova mindig is létezett, és mindig is bölcs volt (Zsoltárok 90:2). Ám Isten Fia „az egész teremtés elsőszülötte”. Jehova őt létrehozta, azaz megteremtette. Jézus az egész teremtésmű kezdete (Kolosszé 1:15). A Fiú már a föld és az egek megalkotása előtt létezett, ahogy erről a Példabeszédek könyve ír. És mint a Szó, Isten Szószólója, Jehova bölcsességének tökéletes megtestesítője volt (János 1:1).

Továbbá az idézetben a bölcsességről az olvasható, hogy beszél és cselekszik, vagyis egy személyre utal (Példabeszédek 8:1).

A Példabeszédek könyve azt írja, hogy a bölcsesség régóta Jehova, a Teremtő mellett volt mint „mestermunkás”. Ez a leírás bizonyosan Jézusra utal.

(Kolosszé 1:16)->" mert általa teremtetett minden más az egekben és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, legyenek azok trónok vagy felsőbbségek vagy kormányzatok vagy hatalmak. Minden más őáltala és őérte teremtetett."

Jelenések 3:14!

Isten Fiát helyénvaló bölcsességként bemutatni, hiszen ő volt az, aki feltárta Jehova bölcs szándékát és rendeleteit. Emberi létezése előtt Jézus volt Isten Szava, vagyis Szószólója (János 1:1). Olyan leírást is olvashatunk róla, hogy ő „az Isten ereje és az Isten bölcsessége” (1Korintusz 1:24, 30). Milyen gyönyörű jellemzése ez Isten Fiának, akit arra indított az emberek iránti szeretete, hogy az életét váltságul adja értük! (János 3:16).

Mit mond a Szentírás Isten és az ő elsőszülött Fia egymáshoz viszonyított hatalmi helyzetéről?

(1Korintusz 11:3)->" De akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje pedig a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten."

Jázus mindig alázatosan alárendelte magát az Atyja akaratának.Ezt mondta:"Én semmit sem tehetek a magam kezdeményezéséből..... az ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem."(János 5:30).

(János 8:29)-> És aki küldött engem, velem van; nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami kedvére van.”

Földi életének a vége felé így szólt imájában az Atyjához:Én megdicsőítettelek a földön, és elvégeztem a munkát, melyet nekem adtál, hogy végezzem(János 17:4).

Kétségtelen,hogy Jézusnak nem okozott gondot elismernie és elfogadnia Isten főségét.

(János 14:31)-->" De hogy a világ megtudja, hogy szeretem az Atyát, úgy cselekszem, ahogy az Atya parancsolatot adott rá nekem."

"szeretem az Atyát"

János 14:26-31-" De a segítő, a szent szellem, melyet az Atya küld majd az én nevemben, az mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjon a szívetek, ne is szoruljon össze a félelemtől. Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. Most tehát megmondtam nektek, még mielőtt megtörténne, hogy amikor megtörténik, higgyetek.  Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ uralkodója, és nincs felettem hatalma. De hogy a világ megtudja, hogy szeretem az Atyát, úgy cselekszem, ahogy az Atya parancsolatot adott rá nekem. Keljetek fel, menjünk el innen."

"Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam." ->(János 20:17);(1Korintusz 15:28)

"Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ uralkodója, és nincs felettem hatalma."-->1Ján 5:19

(János 12:31);(Cselekedetek 26:18);(2Korintusz 4:4);(Efézus 2:2);(Efézus 6:11,12)!!!!