Pál beismeri hogy hazudott az embereknek?

"Pál beismeri hogy hazudott az embereknek?"

Ez igy nem all ott a versben hanem a te hozzakoltesed.

Pal a poganyok es a zsidok helyzetet targyalja Isten elott aminek az a konkluzioja, hogy Isten egyedul a maga igazsagat hagyja jova. Sem a poganyok lelkiismerete, sem a zsidok torvenyenek a megtartasa nem teszi igazza az embereket hanem csak Krisztus igazsaga. Pal torvenyt koveto emberkent is hazug volt amig nem jutott hitre Krisztzsban. Errol szol az elso harom fejezet a roma levelben.

Nem.

Pál azt mondja, hogy még ha hazudott volna is, ha azzal Isten igazságát teszi naggyá, akkor az nem lenne hazugság, azt senki sem vethetné a szemére, hiszen az Igazat szólni nem lehet hazugság.

Szerinted az ertelmezesed egybevag Pal tobbi kijelentesevel?

Mert ha nem akkor nagyon nem errol szol a fenti vers.

Gal 1:11 Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való;

Gal 1:12 Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.

A kijelentés feltételes jellegét a "ha" szócska adja az én értelmezésemben. Ez egy érvelési technika.

Egyébként én Pállal kérdezem, miért lenne baj, ha Pál tényleg hazudott volna az embereknek? Miért kérdés, hogy hazudott-e, ha az esetleges hazugságával Isten igazságát szólja?

Szia

Ha elejétől olvasod a Rómaiaknak írott levelet, akkor rájöhetsz, hogy nincsen értelme egy szóba belekapaszkodnod, mert nem arról van szó, hogy Pál hazudott volna. Olvasd el figyelmesen, és meglátod mivel hozta összefüggésbe a hazugságot.

Inkább arról van szó, hogy Isten igazságossága ellentétes az ember bűnös voltával: A nem zsidók lealacsonyító szokásai és a zsidóknak az Isten törvényével szembeni engedetlensége semmiképpen nem okozott kárt a Teremtőnek. Sőt, mindezek éles ellentétként kiemelték az igazságát, szentségét és az igazságosságát, és ez a dicsőségére vált. Ám az a tény, hogy az emberek helytelen tettei még jobban kiemelik Isten igazságosságát, nem ad alapot arra, hogy igazságtalannak jelentsük ki Istent, amiért kedvezőtlen ítéletet hajt végre a helytelenül cselekvőkön. Mivel az emberek Isten teremtményei, ezért nincs joguk ahhoz, hogy bűnök elkövetésével kárt okozzanak maguknak.

A rómaiaknak írt levelében Pál apostol ugyanígy érvelt: „Ha azonban a mi igazságtalanságunk kiemeli Isten igazságosságát, mit mondjunk? Csak nem igazságtalan az Isten, amikor kiönti haragját? (Emberi módon beszélek.) Sose legyen úgy! Különben hogyan fogja Isten megítélni a világot? De ha az Isten igazsága az én hazugságom folytán kiemelkedőbbé vált az ő dicsőségére, akkor miért ítélnek meg engem még mindig mint bűnöst? És miért ne mondanánk, mint ahogy hamisan vádolnak is minket, és mint ahogy némelyek állítása szerint mondjuk is, hogy »tegyük a rosszat, hogy jöjjön a jó«? Az ilyenek elleni ítélet összhangban van az igazságossággal” Ró 3:5–8. Isten nem azért szabadította meg a népe tagjait, hogy bűnös életútra lépjenek, hanem hogy igazságosan éljenek, és így dicsőíthessék őt. Az apostol később ezt írja a levelében: „Ne is mutassátok be tovább tagjaitokat a bűnnek az igazságtalanság fegyvereiül, hanem mutassátok be magatokat az Istennek mint halottakból lett élők, és mutassátok be tagjaitokat is az Istennek az igazságosság fegyvereiül” Ró 6:12, 13.