I-tennek miért okoz (hat) örömet, ha állatokat áldoznak fel neki?

Szerintem nem Istennek, hanem az embereknek okozott örömet...

"Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égõ áldozatait és a hizlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm..." Ézs 1

Szia!

Úgy gondolom, nem kell ahhoz Bibliakutató kereszténynek lenni, hogy bárki belássa, a halálban – legyen az emberé, vagy állaté – senki nem gyönyörködik. Így van ez az állat áldozat kérdésével is, senki nem gyönyörködik benne, és örömét sem leli benne senki.

Az áldozati rendtartást Isten azért rendelte el, hogy az embert folytonosan emlékeztesse bűnére, hogy általa ismerje el vétkességét, és vallja meg hitét a megígért Megváltóba. E rendtartásnak tudatosítani kellett az elbukott emberrel azt az ünnepélyes igazságot, hogy a bűn okozta a halált. Gondolj csak bele, hogy az első áldozat bemutatása milyen végtelen fájdalmasan érinthette Ádámot. Fel kellett emelnie kezét egy olyan élet kioltására, amit csak Isten adhatott. Ekkor látott először halált. Ha engedelmeskedett volna Istennek, nem halt volna meg sem ember, sem állat. Amikor megölte az ártatlan áldozatot, megremeghetett arra a gondolatra, hogy bűne miatt fog Isten Bárányának vére hullani. E kép láttán mélységesebben és elevenebben tudatosulhatott benne, hogy milyen súlyos a bűne, amit csakis Isten Fiának a halála tehet jóvá. Csodálhatta azt a végtelen jóságot, amely ilyen váltságdíjat ad a bűnös megmentéséért.

Sajnos az áldozatnak ez a szerepe az idők folyamán megkopott, gépiessé vált a gyilkolás, ezért is hangzik el az a mondat a Bibliában, amit az első hozzászóló idézett...

Üdv. Péter

Ez sokkal bonyolultabb mint a legtöbb ember gondolná!

Isten nem bűntudatot akar ezáltal kelteni bennünk, hogy tudjuk meg bűnösök vagyunk. Ezt képzeld el (leegyszerűsítve) egy földi igazságszolgáltatásként. Ádám bűnbe esett, nem tartotta be a "törvényt" ami azt jelentette, h Ő inkább a kígyót választotta, azaz tetteivel azt mondta a halálnak (másnevén a sátánnak/kígyónak/...) h én neked fogadok szót, rád hallgatok, azaz a halál már uralkodhatott felette és joga lett hozzá.

Azóta az ember minden egyes bűnével ezt a "szövetséget" erősíti. Isten egyik legfőbb ismertetője, hogy igazságos! Szabad akaratot adott. Választhatsz közte és a Sátán között. Amikor az ember bűnt követ el, a sátánt választja, ami azt jelenti, hogy ilyenkor a vádló (azaz a sátán) odamegy Istenhez és azt mondja neki, hogy ehhez az emberhez és az Ő életéhez jogom van, mert nézd meg, engem választott azáltal, hogy rám hallgatott! És ebben igaza is van. De Isten nem akarja, hogy a sátán (mégha jogos is) bánthassa az embert, de mivel igazságos nem tehette meg azt, h ok, te Őt választottad, neki joga van hozzád de én mégsem adlak oda. Ez egyszerű lopás lenne, illetve a te akaratod korlátozása. Ez törvénytelen, Isten pedig maga a jogosság.

Ezért találta ki az áldozatot. Hogy a Sátán is kapjon vért (meg az ember jogot adott neki erre), de az embernek se kelljen örökre szenvednie, és akárhányszor megbocsátást nyerhessen.

De ez tényleg csak a nagyon leegyszerűsített történet. Az ember bűnbe esett, a sátán jogot nyert, nekünk fizetnünk kellett, de hála Istennek Jézus eljött, és mostmár nincs szükségünk több áldozatra (de ez mégbonyibb...viszont ha szeretnéd kitérhetünk erre is).

Remélem sikerült megválaszolnom érthetően a kérdésedet.

Szia!

Pontosan fogalmaztál: nem igaz, hogy Istennek örömet okoz az állatok áldozata, úgy tűnik elakadtál Mózes könyveinél, és a többi ezután következő 61 könyvet elolvasásra sem méltattad. Pedig ott nyilvánvalóvá lett volna, hogy hogyan értendő az az egyébként több tucat "égőáldozat, mely kedves illat az Úrnak"...

Példaképpen: "És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul." (Pál levele az Efézusbeliekhez 5,2). Vagyis minden bűnért való égőáldozat Jézus Krisztus áldozatát jelképezte, mely váltságul lett az emberért, és ennek elfogadása kedves dolog az Isten előtt...

Üdv: Péter