Miért nem állnak fel a jehovák a Himnusz alatt?

Ők Isten országához (Királyság) tartozónak vallják magukat elsősorban, és asszem amíg nem törvénybeütköző valahol ülve maradni a himnusz alatt, addig ők 'add meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené' elv alapján gond nélkül teljesítik, amit olvasnak a Bibliában. A gond ott kezdődik, amikor büntetik őket azért, mert amolyan 'nép a népben' jellegű önálló akaratot mutatnak. Ezt semmilyen rendszer nem nézi jó szemmel, ahogy tapasztalják mások is.

Hadd jegyezzem meg, hogy a 'nép a népben' felállásból nem következik semmi. A törvényeket betartják, jól és sokat dolgoznak, kedvesek és hatalmas békítők. Többnyire legalábbis, mert köztük is van sok-sok olyan ember, aki képtelen felnőtt módjára végigtekinteni önmagán, hogy na lássuk az első ezer hibát bemelegítésképpen.

Annak idején fűztek engem is, és kíváncsi voltam rá, hogy mit mondanak, milyen emberek, hogy van ez. Néhány tanításuk nem fér a fejembe, így maradtam a szkepszisnél, köszi, minden okés már!:) Gyűlölni nincs őket miért, legalábbis messze nem annyira eltévedtek, mint legtöbben. Ezt nagyjából morális értelemben, de leginkább bölcsességre értem. Lehetne sokaknak tanulni tőlük ezt-azt. Csak az a néhány sarkallatos dolog ne lenne, igaz? :)

nem hinném, hogy köze van a dologhoz, de zsidók. Vallásuk minden szempontból közelebb áll a zsidókéhoz, mint a keresztényekhez. Még a központjuk is a zsidónegyedben van.

De mindegy.

Ostoba paraszt mind, aki azt hiszi ezzel most hű de nagyot tett. De aki nem tud viselkedni, minek megy el ünnepségre, direkt komédiázni? Vajon ezt a Bibliában hol parancsolta Jézus?

Jézus mamikor azt mondta hoy "add meg az Istennek ami az Istené, a császárnak meg ami a császáré" az nem pont azt jelentette, hogy hódolj Isten előtt, de az állami kötelességeidet is teljesítsd? Akkor meg miért nem állnak fel Himnusz alatt vagy ülik meg a nemzeti ünnepeket?

Amúgy igen, a jehovisták sokkal közelebb állnak a zsidó valláshoz, mint a keresztényhez, sőt, fanatikusabbak mint a legtöbb ortodox zsidó. Ami azért vicces és szánalmas, mert ha annyira fanatikusan értelmeznénk az Ószövetséget, akkor nemzsidó származású ember nem is lehetne Jehova követője - így a jehovások többsége is kizáratna ebből a "jogból". De ostobák a jehovások ahhoz hogy ezt észrevegyek. Szánalmasak.

"ne éljenek a magyar állam pénzén"

Dolgos, jóravaló emberekről beszélünk, meglepően nagy hányadban. Lehet bántani őket, nem védekeznek.

"Akkor meg miért nem állnak fel Himnusz alatt vagy ülik meg a nemzeti ünnepeket?"

Az is meg van írva, hogy Isten rendelte el a királyok satöbbik teljes rendjét, és nyilván a színe előtt uralkodnak. Az elgondolásuk helyes, és mindig ott lyukadnánk ki, hogy a hitüket kérdőjelezzük meg. Szerintem a légynek nem ártottak. Aki megjegyzést tett rájuk már az ártalmasabb volt. Józan ésszel legalábbis.

Másfelől tényleg van pár tanításuk, amiben szerintem is elhamarkodottan biztosak. Másoknak meg másmilyenek, egymásnak és egymáséinak ellentmondóak is... A fő gond, hogy humor nélküli emberek tömege próbál megfejteni egy nagyon frappánsan és szellemesen megkomponált szentkönyvet (ebben tényleg egyedülálló mind közül), és minél okosabbak, annál vadabb eredményre jutnak vele... A szélsőségek okozzák a legtöbb gondot. Nem volna baj, ha támaszkodnának a Bibliára az emberkék, de nem tennék az arcuk elé.

Itt találhat mindenki egy kis olvasnivalót Jehova "tanúiról":

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

;-)

A lényeg ez: feladatunk nem evilág szerint, de evilágban élni, és hatni a környezetünkre (Mt 5:13-14, Jn 17:15, Fil 2:15).

Ami a hatalomhoz való hozzáállást illeti, minden hatalom Istentől van (Róm 13:1-7, 1Pt 2:13-14), és - optimális esetben - a közigazgatás feladatait ellátók istenadta funkciót töltenek be istenadta tehetséggel. Istennek való alárendeltségben, a közjó érdekében, a nép pedig a jó kormányzatért Istennek ad hálát. (Ez nem naiv vágyálom, voltak idők, amikor a királyok „Isten kegyelméből" voltak azok, akik voltak, és akiket egyszerű prédikátorok megfeddhettek, ha elfeledkeztek a Királyok királyáról.) Manapság sok vezető funkcióba került ember a tehetségével és a helyzetével nem Istent, nem országát, hanem önmagát szolgálja.

Bár mennyei állampolgárok is vagyunk (Fil 3:20, Ef 2:19), kötelességünk a társadalmi rendért és igazságosságért imádkozni, és életvitelünkkel is küzdeni érte (1Tim 2:1-2, Tit 3:1-2). Ha az apostol ezt a hozzáállást követelte a pogány Római Birodalom idején, akkor a mai demokráciák korában sem lehet más a hozzáállásunk. Ha evilági feladatunk, talentumunk a közigazgatásba hív, és a fennálló rendszer sem keresztényellenes diktatúra, akkor Isten nevében és lelkiismeretünk tisztaságához ragaszkodva (Csel 5:29) végezhetjük a dolgunkat, jótékony hatást gyakorolhatunk világunkra (Róm 16:23).

Igenis van különbség rendszer és rendszer között, s ezt a keresztényeknek kellene a legjobban tudni, hiszen régen és helyenként ma is sok országban diszkriminálják őket - de nem mindig és mindenhol.

A újkori és legújabb kori nagy evangéliumi ébredések története mind Jézus társadalomátalakító hatalmáról szól, aki egész országrészeket ki tud szabadi-tani az ördög hatalmából és meg tud tisztítani minden fertőtől. Ilyesmire azonban mindig csak azok kaphattak és kaphatnak felhatalmazást, akik számára Jézus Krisztus maga az Úr Isten (1Kor 12:3.13, Fil 2:11, Mt 28:18).