A menyorszagban egyenloek leszunk? Mit ir errol a biblia?

Most ez mellébeszélés előttem szóló. Az idézett igék mennyről beszélnek, mint jutalomról vagy sem? Egyébként egy másik kérdés alá még sokkal több igét kigyűjtöttem, azokat is ajánlom figyelmedbe.

Egyébként ez a "kevés kiváltságos" igen érdekes tanítása a szektátoknak és nem is teljesen értem, hogy mi értelme. Jézus sose különböztette meg, hogy te Péter jobban üdvözülsz majd, te Tamás meg csak kevésbé üdvözülsz. A Szentírás elég világosan tanítja, hogy aki üdvözül, az Istennel fog lenni.

Attól, hogy valakit égi királyságra választanak, nem nagyobb üdvözülés, mint aki marad a Földön.

Ha megfigyeled, Jézus azt mondta a Tanítványainak:

(Lukács 22:28–30) 28 De ti vagytok azok, akik kitartottatok mellettem próbáimban; 29 és szövetséget kötök veletek, mint ahogy az én Atyám szövetséget kötött velem, egy királyságra, 30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál a királyságomban, és trónokon üljetek, hogy ítéljétek Izrael tizenkét törzsét.

Ebből jól kiolvasható, hogy nem mindenki tartozik az ilyen kiválasztottságra. Azok akiket az Atyja méltónak talál, és kiválaszt, mert hűségesen kitartottak az életük végéig abban az életben próbákban amit Maga Jézus is át élt.

Életük végéig szolgáltak, és igyekeztek alaposan megtartani magukat tisztán a világtól. Miközben Jézus példája, és az írások alapján, keresztény életet éltek.

Egyáltalán nem alacsonyabb ajándék, hogy valaki a Földön élhet örökké, hiszen ha Ádám nem hibázik, most ez lenne, és senkinek eszébe sem jutna, hogy az égbe vándoroljon. Ádámékkal, Isten ugyan úgy "ott volt", még ha Ők a Földön éltek is.

Isten családjához tartoznak a Földi teremtmények is, nem csak az angyalok, mindössze nekik ez a rendeltetésük, nekünk pedig ez.

Szektas ertelmezesed van elozo.

Ennyi mellebeszeles helyett idezek a konyvbol egxetlen verset a kerdesre valaszolva:

Máté 5:19 Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.

Én is úgy tudom és arról vagyok meggyőződve, hogy noha az igazhitűek üdvözülnek és a Mennybe, Isten Országába a Paradicsomba jutnak, mégis lesznek különbségek.

Az alapján, hogy ki hogyan munkálkodott, sáfárkodott az Istentől kapott ajándékával.

Az igazak között is lesznek kisebbek ill. nagyobbak az Isten országában.

Abban lesznek egyenlőek, hogy üdvözülnek és majd feltámadnak.

Mt. 5,19. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen.

Lk. 9,48.És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy.

Mat. 25;

14.Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.

15.És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.

16.Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.

17.Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.

18.A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.

19.Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.

20.És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.

21.Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

22.Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.

23.Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

24.Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;

25.Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.

26.Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;

27.El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.

28.Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.

29.Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.

30.És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Mindegyik az Urat szolgálta és ki mint sáfárkodott akképpen kapta jutalmát is.