Ez most akkor bűnnek számít?

az nem "bűn", amikor úgy cselekszel, hogy mindegyik féllel igazságosan van bánva!

Az lenne bűn ilyen esetben, ha kitalálnál hazugságokat, és úgy nem mennél különórára. Ha bemondod neki, hogy te neked ehhez nincs kedved, mert úgy érzed, hogy más dolog is van amivel foglalkoznod kell, akkor becsületesen jártál el, tehát bűnt nem követtél el, ha pedig a tanár nem érti meg, az sajnos az ő "bűne"/baja. Ez így nem önzés, nehogy azt hidd, mert semmi sem kötelező, senki sem várhatja el tőled, hogy olyat tégy amit nem akarsz, s mivel egy ilyen helyzet bőven az erkölcsösség határán belül van, persze ha az igazat mondod neki, akkor nincs milyen "büntetéstől" tarts. Ha a belső hang súgja, hogy ne menj, akkor nem menj. Ez nem azt jelenti, hogy a saját érdekedet tartod fontosabbnak, neki ez a foglalkozása, biztosan lesz más is aki hozzá fog járni. Igaza van az előző válaszolónak, ezzel az erővel, akkor minden boltba kellene vásárolni, mert nem csak az egyik érdekét kell szem előtt tartani. Neked nincs szükséged az oktatásra, az mind1, hogy miért, szóval nincs miért agonizálni. Ilyen egyszerű. :)

üdv

25/F

Nem számit bűnnek. A tanárod fizetése nem lehet szempont.Csak (az ő segítségével is) megszerezhető tudás számit.

Írom ezt mint gyakorló hittantanár.

: )))

Mindkét esetben önző vagy, elárulom. Ha csak azért nem iratkozol ki, hogy a tanárod fizetése ne legyen kevesebb, a lelkifurdalásod elmulasztásáért teszed, tehát magadért...

Így egyik sem nagyobb bűn a másiknál