Ha látnál két hajléktalant verekedni, akkor segítenél annak, amelyik a földre került és ordibál?

Fiatal koromban nagy divat volt a verekedés.

Nagy mafla, melák voltam, párszor elraktak, mert a bunyóhoz nem elég az erő, aztán direkt ezért öklöztem egy kicsit, de mikor már komolyabb ellenfeleket kaptam, akkor elment a kedvem tőle és elmentem evezni.

Ennyi azonban elég volt, hogy megálljam sarat az utcán és nem is volt sok gondom azután és mivel alapjában békés természeten van, sokáig nem is volt erőszakban részem, de a világ is más lett, minden megváltozott.

Nemrégen viszont Németországban taperolt két arab fazon egy német nőt, félrelöktem őket, de mivel nekem ugrottak, az egyiket megkínáltam, így aztán iszkiri, elpucoltak.

Volt egy másik esetem is, az sokkal keményebb volt, ott már majdnem levertek, mert többen is voltak, meg öreg vagyok már a bunyóhoz, de szerencsémre egy német fiú segített.

Nem ecsetelem tovább, hanem őszintén bevallom, mert kissé elgondolkoztam a kérdésen, hogy nők miatt megmozdultam ugyan, de ha csövesek kalapálnák egymást, akkor aligha.

Talán, ha rendes ruhában lennének, akkor talán próbálnám leállítani őket, óvatosan, mert hát mi közöm hozzá, azt sem tudja az ember, mi miért van, mekkora a probléma közöttük, ki a támadó és ki az, akit bántás ér.

Butaság pedig, mert a csöves is csak ember, de bevallom, inkább elmennék onnan.

A hídról? nem vagyok benne biztos, talán igen, talán nem.

Mondjuk büdös is?

Nem tudom, lehet, hogy igen, de biztosan haboznék előtte.

Ha tényleg jajgatna, sivalkodna, akkor mégiscsak rászánnám magam, mert elég jószívű vagyok.

A tapasztalat az, ha verekedés közben beszól valaki, akkor lehiggadnak a felek, vitába fullad a nyílt erőszak, és abbamarad a verekedés.