Ti hogyan tértetek meg?

Római katolikusként kereszteltek meg kisgyermekkoromban (a családomban senki sem vallásos, de az apai ág romákból áll, náluk pedig ez egyfajta hagyomány). Egészen 19 éves koromig keményvonalas ateista volt. A "keményvonalas ateista" szókapcsolatot értsétek úgy, hogy a jellemem egyik alapkövének tartottam a vallásellenességet. Minden alkalommal felszólaltam a vallások ellen, amikor lehetőségem nyílt rá (különösképpen a kereszténység ellen). Úgy gondoltam, hogy a vallások és egyházak csak negatív hatással vannak az emberekre és a hívek pedig egytől egyik csak hülye rabok (mentségemre szóljon, hogy ezt sok helyen így sulykolják, így ivódott az én tudatomba is). Annyira beleéltem magam ezzel, hogy a kommunizmussal is elkezdtem szimpatizálni (különösképpen a bolsevizmussal). A kommunizmusból pedig következett a Szovjetunió természetesen (az itt most lényegtelen, hogy a Szovjetunió mennyire volt hű a szocializmushoz és a kommunizmus eszméjéhez). A Szovjetunióból pedig következett az, hogy elkezdtem oroszul tanulni, orosz filmeket nézni, orosz dalokat hallgatni, Facebook-on az összes létező oroszos csoportba beléptem. Aztán egyszer valaki megosztott egy dalt az egyik ilyen csoportban (pontosítva ezt a dalt: https://www.youtube.com/watch?v=C7vvPXz-Qes; ez egy élerte megmaradt bennem). És ez képes volt megérinteni a lelkemet. Utána vagy két órán keresztül egyhuzamban hallgattam. Később azon kaptam magam, hogy egyre többet hallgatok ortodox keresztény dalokat, egyre inkább megmozgatnak a keresztény tematikájú festmények és a fényképek azokról a csodálatos orosz templomokról. Ezeknek a hatására elkezdtem ismerkedni a keleti kereszténység gondolataival is, elkezdtem a szentek és teológusok könyveit olvasni, gyakran nyálaztam át cikkeket a kereszténységgel kapcsolatban. És egyszer csak azon kaptam magam, hogy hiszek. Sajnos a családomban nincsenek vallásos emberek, ortodox keresztények meg még úgy sem. Viszont nekem útmutatasára volt szükségem. Bután hangzik, de azt sem tudtam, hogy hogyan kell imádkozni. Felvettem a kapcsolatot az egyik budapesti pópával. Ő eligazított engem, augusztusban pedig az ortodoxia átfogadott (én ezt második keresztelőnek szoktam mondani, de igazából nem keresztelő). Aztán két héttel az "átfogadásom" után kirepültem Oroszországba. Itt aztán találkoztam az óhitűekkel (én az óortodox és az órítusú kifejezést jobban szeretem, de magyarul nem hivatkozunk rájuk így). Úgy fogadtak, mintha csak hazajöttem volna (annak ellenére, hogy látványosan nem vagyok orosz). Rövid idő alatt rengeteg barátot szereztem. Időközben kiderült, hogy a gyermekkori keresztelőm nem volt teljes (ahogy mondtam: ez csak hagyomány apáméknál, nem a kereszténységről szól), így az "átfogadásom" is érvénytelen. Tehát szükségem van még egy keresztelőre, egy "harmadikra". Ezt már az óortodoxoknál akarom. Vasárnap fogok hitvallást tenni (vagy nem tudom, hogy hogyan van ez magyarul). Mindeközben a papi pálya is szimpatikussá vált számomra. Az alapképzés után szeretnék majd beiratkozni egy szemináriumba.

Ha túlságosan sok felesleges információt osztottam meg, akkor azért elnézést kérek. Csak szerettem volna leírni, hogy én hogyan mentem végig a damaszkuszi úton. :)

Szia!

Ez az én személyes tanútételem, kérlek olvasd el és oszd meg másoknak is,ha teheted! Köszi :)

https://www.youtube.com/watch?v=rwkaVv_oxmA&t=1s

https://www.youtube.com/watch?v=RBYxKNVpGGY&t=16s