Ti hogyan tértetek meg?

katolikusként neveltek, vagyis hát a családom nem vallásos csak annak mondják magukat, de az általános iskola után tobbet nem is foglalkoztam vele, ott is feleslegesnek tartottam a hittanórákat bérmálkozást templomba járást stb.

Bármikor bárki elkezdett Istenrol, vallásról beszélni, jobb esetben legyintettem, vagy kirohogtem, sosem vettem semmit komolyan, amíg meg nem ismertem egy lányt akibe beleszerettem, és meghallgattam és komolyan is vettem az érveit Isten mellett, pedig eleinte vele is vitatkoztam. Nem az lett, hogy egybol vallási fanatikus lettem, most sem vagyok, nem is leszek soha, hanem szépen lassan tudatosult bennem ez az egész. Elvitt templomba, pedig eloszor ellenkeztem, ami ráadásul protestáns templom, kaptam egy bibliát, megismertem új embereket stb. Ennyi dióhéjban.

Szóval nem a kérdezonek, hanem a buzgó ateistáknak innen uzenem, hogy itt az ido kicsit elgondolkodni, mert ki tudja, hogy Isten milyen útra vezet titeket, aztán akkor nehogy megbánjátok a múltban tett kijelentéseket, mint ahogy én jártam!

25/F

Mindig vannak ilyen nagy sztorik hogy az illető bűnöző volt aki drogra költötte minden vagyonát, majd egyszer halálközeli állapotban megszólította Isten, azóta pedig boldog nagycsaládos apuka/anyuka, van egy jól menő vállalkozása, és egy kertes háza autóval...

Az én sztorim nem annyira érdekes... Vallásos református családban nőttem fel, ismertem a Biblia történeteit, konfirmáltam, családi ebédek előtt imádkozás, ahogy azt kell...

Egyetemista voltam viszont amikor érdekes módon nem családi behatásra, nem is templomban, hanem misszionáriusokkal való beszélgetés az ami segített nekem.

Találkoztam olyan emberekkel akik ezen misszionáriusok hatására tértek meg, és emlékszem hogy teljesen komolytalannak tartottam őket hogy pár hónapja tértek meg, még az Apostoli hitvallást, Tíz parancsolatot, és Biblia könyveit sorrendben se tudják velem ellentétben akár álmukból felkeltve is...

Na mindegy, de elkezdett jobban érdekelni a dolog, rengeteget olvastam a Bibliát, meg egy csomó keresztyén irodalmat (főleg Cseri Kálmán könyveit), eljártam olyan más gyülekezetekbe a családom nélkül (ahol volt olyan lelkész akinek a prédikációjának volt mondanivalója egyáltalán), aztán így tértem meg...

Őszintén, nekem sosem volt megtérésem. Születésemtől fogva meg vagyok keresztelve, majd járok hittanórákra, majd kántorképzőbe, és mosst a teológiára készülök.

Isten közelibb élményem sok volt, de egyik sem az a Nagy Megtéréses halivudi történet.

Beházasodtam, aztán idővel jött a többi :)

35/F

Szia!

Én adventista vagyok 47 éves, de egy református táborban tértem meg még reformátusként több mint 30 évvel ezelőtt. Vallásos nevelést kaptam, de ez igen kevés lett volna a megtéréshez. Ahhoz viszont jó kiindulópont volt, hogy ennek révén eljuthattam egy református ifjúsági táborba, és kellő nyitottságot mutattam arra, hogy ha van Isten akkor megszólíthasson. Ezt meg is tette és ez olyan hatást gyakorolt rám, hogy azonnal igent mondtam a hívására.

Előtte is olvastam a Bibliát, de nem igazán szólt hozzám, nem is értettem. Aztán azon a reggel úgy gondoltam, hogy itt az idő, és megszólítottam Istent, ha van adjon jelet. Kinyitottam a Bibliát, és elolvastam egy közönséges történetet. És tudod mi történt? Megszólított. Nem hittem a szememnek. Amit írt nekem szólt, akkor és ott. Döbbenetes élmény volt. Azóta ez már természetes, Isten szól hozzám, akár más emberek által, sőt akár egy halk belső hang által is.

Megtérésem után nagyon komolyan tanulmányoztam a Szentírást és sok keresztény közösségbe jártam párhuzamosan, mellette teológiára készültem érettségi környékén, de végül a műszaki pályára mentem. A teológiát végül évekkel később végeztem el...

Üdv. Péter

ortodox vagyok 26/f

egyszer a haverokkal rendesen bemartunk és ilyenkor jönnek a hülye ötletek kitaláltuk hogy menjünk vasárnap templomba poénból, ahogy ment ki a szesz hatása egyre inkább úgy éreztük nincs kedvünk egy rakás babonás hülyeséget hallgatni egy hideg épületben 90 és a halál közötti öregaszonyok társaságában, én úgy gondoltam ha már kitaláltuk csináljuk is, a többiek mondták hogy á úgy sem fogom, csak azért is alapon elmentem vasárnap kiderült hogy minden előítéletem téves volt legalább is az adott közösségre, ami egy református templom volt olyan alapon választottam h az volt a legközelebb :D

mivel elég érdekesnek és kellemesnek találtam az élményt elmentem a rákövetkező héten is és így tovább, elkezdtem belefolyni könyveket olvasni a témáról úgy éreztem ez így szép és jó, de de hinni is kéne benne, ezért imádkoztam hogy ha létezik Isten akkor segitsen valahogy ezt felismerni, és valóban történtek dolgok amik segitettek de sokáig az volt bennem hogy biztos csak belemagyarázom mint a horoszkóposok, de egy idő után annyi dolog történt és annyira nyilvánvalónak tűnt hogy úgy éreztem ez már az ésszerűtlen szkepticizmus, bár még egy ideig hatással volt rám a kiskoromtól belém nevelt világkép

egy idő után a családom igen heves ellenzése ellenére szóltam a lelkésznek hogy kereszteljen meg, így is történt

utána évek teltek el egyre jobban megismertem a bibliát és az egyháztörténelmet, valamit elkezdtem Kálvint olvasni, és nagyon rácsodálkoztam hogy mi az amiben elvileg hinnem kéne, de közel egyetlen református sem hisz akit ismerek ide értve a lelkészeket is, pláne hogy teljesen összeegyeztethetetlennek találtam a bibliával és a korai keresztényektől származó iratokkal...

egy haverral elkezdtünk vizsgálódni hogy a városunkban milyen felekezetek vannak még mindhez elmentünk és érdeklődtünk a nézeteik és szokásaik irányában, köztük az egyik volt a görögkatolikus akik ortodox szokásokat is követő katolikusok, tehát hamar kiderült hogy nézetek szempontjából ő igazából katolikusok, tehát az ortodox kereszténységről kell többet megtudnom ha érdekel ennek a dolognak a háttere

úgy találtam hogy a legtöbb dolog az ortodoxiában pont az ahogy én is elképzeltem a biblia és a történelem alapján, ráadásul sokszor a katolikusokkal vitatkozva az volt az érzésem hogy na itt volt egy jó alapgondolat de valami nagyon bizar kicsavart dolog jött ki a végére, ráadásul a protestáns felekezetek is ebben a keretrendszerben gondolkodnak, az ortodoxknál pedig pont ez eredeti alapgondolat volt meg és nem csak abban a skolasztikus keretrendszerben tudtak mozogni

néhány dologban ugyan még nem értettem egyet, de igyekeztem nyitott maradni, és tudtam hogy az igazság nem olyan alapon dől el hogy az nekem tetszik e vagy sem, ezért kerestem egy ortodox közösséget, hogy majd én akkor valamikor a jövőben szeretnék áttérni, mivel tudták hogy nekem már van pár éves gyerektáboros tapasztalatom megkértek hogy mejek el velük egy gyerektábort csinálni, ott a táborban kiderült hogy nem én vagyok az egyetlen aki református volt, és velük vitatkozva végül az utolsó falak is ledőltek bennem

először is érdemes tisztázni annak a szónak a valódi értelmét, mit jelent a megtérni kifejezés.

Ezt először keresztelő János használta kifejezésként, és elsősorban a már Isten népéhez tartozóknak hívta fel a figyelmét erre. Hova kihez és hogyan kell?

A kérdés, miért kellett ilyet tenni azoknak, akik eleve Isten népe voltak.

Mert eltértek az eredeti helyes imádat gyakorlásától, a Farizeusok, vagy is a vallásvezetők butasága miatt.

Ezt akik rá jöttek megbánták, és vissza tértek az igaz imádat gyakorlásához, felhagyva a már többnyire emberi hagyományokon, Római, Görög filozófiákkal kevert tanítással.

S mivel Keresztelő János épen az utat kezdte előkészíteni a messiás elfogadásához, fel kellett készíteni ezeket az embereket, oktatással, tanítással,

Ez helyes Isten előtti cselekedetek végzésével van összefüggésbe, hogy valaki meg, vagy is visszatér, az eredeti imádat gyakorlásához, és nem egy valahova hagyományból keresztelt "vallás" névleges tagja.

Görög Katolikusnak kereszteltek és bérmáltak (nálunk már kisbabákat is bérmálnak). Gyerekkoromban hittem Istenben, időnként jártam misén, tizenéves korom elején Hittanon is voltam, de nem jutottam el addig, hogy elsőgyónó és elsőáldozó legyek. Az utóbbi tíz évet ateistaként töltöttem, most azonban úgy gondolom, hogy nem zárható ki Isten léte, a tudomány nem fektet le konkrét tényeket se az istenlét mellett vagy azellen, és úgy érzem, hogy mégis van valami, úgyhogy újra elkezdtem misére járni, olvasni a Bibliát és tanulni a katolikus egyházról, meg a mi görög felekezetünk történelméről.

Utána olvastam, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy lehessek felnőttkörú elsőgyónó és elsőáldozó, és legalább egy évig kell tanulnom hozzá és rendszeresen részt vennem a hitéletben, de ezt egyáltalán nem tartom rossz dolognak, mert ezen idő alatt még több keresztény értéket sajátíthatok el, és lesz idő rá, hogy érlelődjön a hitem. Sok dolgot az életben nem lehet siettetni és nem is kell, a halál után pedig életem lehet a Túlvilágon.

Az Ortodox egyházzal is szimpatizálok, de szerintem megmaradok görög katolikusnak, maximum időnként ortodox liturgiát is meglátogatok, és ortodoxokkal is jó kapcsolatot ápolok.

27/F