Homoszexuális irányultságú emberként mit tehetnék?

Kedves válaszoló!

Megmondom őszintén, amikor olvastam, amiket írtál (nem a válaszokat, mert arra nem vot időm hogy 120 választ végigolvassak), nagyon megindult a szívem irántad, majdnem el is kezdetm könnyezni. Mert még nem találkoztam senkivel, aki elszigetelve, egy szerető és megértő, biztonságos közösség nélkül ilyen küzdőszellemet és ragaszkodást mutatott volna fel az Ige igazsága iránt, és alázatot is.

Másrészt szégyellni is kezdtem magam, mert én már 8 éve vagyok tagja egy közösségnek, ahol nagyrészt olyan emberek vannak, akik már jól állnak az isteni karakter kiformálásában, szeretőek, megbocsátóak, segítőkészek, újra és újra megszavazzák a bizalmat, ha elbukom, és vannak közöttük nagyon jó barátok. Ennek ellenére én nem csak bűnös szexuális vágyakkal küzdöttem az elmúlt 8 évben, mint te, hanem időnként el is buktam szexuális bűnben, ami az én esetemben ugyan nem homoszexualitás, de ez lényegtelen.

Bár nem lenne könnyű, mivel én valószínűleg nem tudom megérteni a homoszexualitást, mégis szívesen lennék a barátod, bár lehet, hogy tudva arról, amiket írtam, hogy vannak "kivitelezett" szexuális bűneim is, te nem akarnál a barátom lenni, és ez érthető. De úgy is hiszem, hogy abból ítélve, amit írtál, ha engem nem is tüntetnél ki a barátságoddal, vannak abban az egyházban, aminek a tagja vagyok olyan emberek, akik már uralják a szexuális bűnt, és ők sem utasítanának el téged, annál is inkább, mert azt hiszem, én vagyok az az egyházunkban, aki elég hajlamos az idő előtti vagy elhamarkodott ítélkezésre.

Azt hiszem, sokszor a szenvedés vagy probléma abból jön, hogy elfogadtunk, elhittünk valami hazugságot.

Én például hálás vagyok neked, hogy a kommentjeidből rájöttem, hogy nem minden homoszexuális ember meglehetősen romlott. Ezt nagyrész a "meleg büszkeség" felvonulások stb. miatt gondoltam, és a Római levél 1. fejezetéből nekem eléggé az jött le, mintha ez lenne a helyzet. De hát pozitívan csalódtam miattad.

Isten, tudva, hogy őnélküle nincs esélyünk az üdvösségre, úgy rendelte, hogy azoknak, akik készek alávetni magukat Jézusnak, mint Úrnak, megadja a Szentlelket, miután Jézus feltámadása által megszabadította őket a bűneiktől a keresztelőben. Ezt ő adja. Óriási ajándék, akit nem érdemlünk meg. Szerintem leginkább őrá van szüksége mindenkinek, a Szentlélekre. De Isten ajándéka nem csak a saját Lelke, azok az emberek is, akiknek már megadta a Szentlelket, és jó ideje járnak a Lélek szerint, akik már meggyökereztek Krisztusban, ők is nagyon sokáig el tudnak kísérni az úton Isten Örök Országa felé. Ez is óriási dolog, hogy testvéreket is ad az Úr mellénk az úton, ahogy írja Péter apostol, akiken ugyanazok a szenvedések telnek be a világban, de ugyanakkor rengeteg örömteli közös élményt és kalandot is átélünk.

Ha akarod, írhatsz privát üzenetet, vagy megadhatom a lelkészünk telefonszámát, akit magamnál jóval stabilabb, szeretőbb embernek tartok.

üdv

Stefán