Miért lettetek ateisták?

Általános és középiskolában egyházi iskolába jártam, minden héten kétszer voltam misén, 3-4 évig mindig ministráltam is vasárnaponként. A mamám sekrestyés volt a templomban, vele is sokszor mentem, mindig is vallásosan neveltek, a szüleim is. Ahogy egyre nagyobb lettem, még mindig eljártam misére önszántamból, de sosem éreztem úgy hogy erre nekem szükségem lenne, egész életemben csak megszokás volt. Aztán amikor egyetemre kerültem nem jártam már misére.

Amit hirdet ez a vallás, azzal egyetértek és támogatom, de amit az egyházban tapasztaltam a papok és a szerzetesek között, minden volt csak nem békés közeg, ahova mindenáron tartozni akarna egy egészséges lelkületű ember, de én biztos hogy nem.

Nem ateista lettem, hanem agnosztikus gondolkodású. Ez persze ilyen nesze semmi fogd meg jól, ettől függetlenül hiszek dolgokban. Például hogy a pozitív gondolkodás és amit másoknak adsz, az rád, az életedre is hasonló hatással van. Nem kell itt túlmisztifikálni a dolgokat, mindenféle természetfeletti dolgokban képzelegni, amik vagy úgy vannak vagy nem. Akiknek ez segítség, azok persze higyjenek amiben akarnak, csak legyenek figyelmesek hogy ezzel másoknak ne okozzanak kellemetlenséget.

Nem elhatározás kérdése, hogy valaki ateista lesz vagy hívő.

Biztos jobban érezném magam abban a tudatban, hogy ha rosszat teszek, csak el kell mondanom néhány imát, és nem kell számolnom a lelkiismeretemmel. Még remekebb lenne nem félni a haláltól, mert utána jön a mennyország. Jó lenne, de képtelen vagyok ilyenekben hinni. Gyerekkoromban a nagymamáim megtanítottak imádkozni, és hordtak a templomba. Akkor még hittem is. Aztán megnőttem, tanultam, és sokat olvastam, a hit pedig elmúlt a Mikulással meg a mumussal együtt.

# 24

Akkora gyökér vagy, hogy azt le nem lehet írni! Na húzzál vissza a kocsmagőzbe ahonnan jöttél!

Ateistává az ember tudatos döntés következtében válik. Az embereben alapvetően ott van az istentudat, majd az Isten ellen történő lázadás során lesz az ember ateista, pontosabban "ateista", vagy elméleti ateista. Gyakorlatban világosan látszik, hogy az ateista valójában Istent elutasító vagy gyűlölő.

Nyilván nem a csecsemőkre gondolok, mert ők se nem teisták, se nem ateisták

#28

Eléggé összekavartad itt a fogalmakat.

Ateista = nem hisz istenek létében.

Azaz már egy csecsemő is az, hiszen fel sem fogja mi az a hit, természetesen így nem lehet teista, csak ateista.

Másrészről pedig az ateista csak egyszerűen nem istenhívő, isten elutasításáról vagy gyűlöletéről szó sincs. Konkrétan itt is elég sok példát kaptál az állításod cáfolatára, legalább ezeket olvasd el!

"Eléggé összekavartad itt a fogalmakat.

Ateista = nem hisz istenek létében. "

Akkor nem érted az elmélet és a gyakorlat közti különbséget:( Úgy látszik ez általánosan jellemző az ateistákra.

Nos, akkor megpróbálom másképp, hátha beindul az értelmezés: egy magát ateistának valló egyén (elmélet) a gyakorlatban szidalmazza Istent (gyakorlat).

Kérdéssel is segítek: szerinted ateista-e az illető, vagy istengyűlölő?

Mondok másik példát, mert ez nehéz nektek:

Valaki azt állítja, hogy nem ölt embert (elmélet), de a gyakorlatban megölt már vagy hármat (gyakorlat).

Ez az ember szerinted nem gyilkos, szerintem igen

"Azaz már egy csecsemő is az, hiszen fel sem fogja mi az a hit, természetesen így nem lehet teista, csak ateista. "

Tehát az ateizmushoz nem kell értelem?:) Te hallottál már csecsemőt megvallani az ateizmusát?

A csecsemő nem hallott a metróról sem, azaz fel sem tudja fogni. Akkor ő tagadja a metrót?:))

"Eléggé összekavartad itt a fogalmakat."

Úgy érted, hogy nem mantrázom az istenellenes blogok marhaságait, hanem gondolkozom inkább:)