Egyházi adót kötelező fizetni?

Házasságkötés

A házasság szentsége a házasfelek között örök és kizárólagos köteléket hoz létre, ezért a házasság felbonthatatlan. E szentség segíti a házastársakat, hogy családi életüket rendezetten, hűségben, Isten akarata szerint tudják élni, a gyermekeket felelősen elfogadják és neveljék.

A szentség kiszolgáltatását azon a plébánián kell kérni, ahol, a házasságot kötni akarja a pár. Az esküvő tervezett időpontja előtt kb. 3 - 6 hónappal célszerű jelentkezni a plébánián. Ahhoz, hogy a szentség kiszolgáltatható legyen, legalább az egyik félnek latin szertartású katolikusnak kell lennie. Az esketés helyén adnak eligazítást a szükséges adminisztratív kérdésekről. Ha egyik fél sem lakik az eskető plébánia területén, az esketés megengedettségéhez legalább az egyik fél lakóhelye szerinti plébánostól elbocsátó, vagy megfelelő főpásztori intézkedés szükséges.

A házasságkötés előtt álló párokat kellően fel kell készíteni, ez a helyi szokásoknak megfelelően végzendő, de nem tarthat túl hosszú ideig. Az esketéshez az egyházmegyei táblázat szerinti "stóla díj" van megszabva.

Sziasztok!

Csak egy szám a kételkedőknek: a legszűkebb értelemben vett egyházfinanszírozási támogatás összege (ebben nem szerepelnek sem az egyházi oktatási, szociális és egészségügyi intézmények támogatása, sem az egyházi ingatlanrendezés költségei) 2008-ban 26,478 Milliárd Forint volt...

"Ingyen vettétek, ingyen adjátok..." (Mt. 10:8)

Üdv. Péter

Ez nem tarzozik a kérdező által feltett kéárdéshez de ha adventisdta pista offol, akkor én is;

Az állami költségvetés négy nagy rovatából - mint például az ingatlanrendezési, a rekonstrukciós támogatás - csak egy nevezhetõ a szó szoros értelmében egyházi támogatásnak, ám az sem feltétlenül közvetlenül a hitéletet támogatja. Arról a bizonyos "egyházak által szabadon felhasználható összeg"-rõl van szó, melyet döntõ többségében egyházi intézményeik felújítására fordítanak az adófizetõk által támogatásra érdemesített egyházak. Az 1%-os támogatási forma kapcsán azt kell látnunk, hogy az állampolgárok utólagosan rendelkeznek adóforintjaikról: arról döntenek, hogy a kincstárba már befolyt összeg hová kerüljön. A civil szervezeteknek átutalható 1% szintén utólagos rendelkezés a már befizetett adópénzek sorsáról.

Helyes, hogy a személyi jövedelemadót fizetõ polgárok nyilatkozhatnak adójukról, ám e metódusnak van egy gyenge pontja. Sokan megfeledkeznek ugyanis azokról az állampolgárokról, akik részt vesznek a hitéletben, de nem fizetnek személyi jövedelemadót (nyugdíjasok, diákok stb.)! Megdöbbentõ, de ily módon a társadalom kétharmad része ki van zárva abból, hogy véleményt nyilvánítson. (A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 7,5 millió ember keresztény kötõdésû.

Az emberek fejében téves elképzelés él a "hitéleti támogatás" kifejezéssel kapcsolatban, hiszen a hitéleti tevékenységet 95%-ban a helyi közösségek - a hívek - finanszírozzák, nem pedig az állam.

Az állami pénzek jellemzõen az épületek fenntartására fordíttatnak.

Például;a Mátyás-templom fenntartása nem a katolikus hívek feladata, hiszen közös, nemzeti mûemlékkincsünkrõl van szó...

Hogy pedig az egyház mennyiben volt szolidáris a szegényekkel: az iskolák, egyetemek, kórházak többségét az egyház tartotta fenn. A szerzetesi élet egyik fő összetevője pedig mindig is az önként vállalt szegénység volt. Az egyház ugyanis nem csupán Rómából és a püspökökből áll, hanem minden megkeresztelt emberből. Ahogy pedig Kiss Ulrich mondta az Igen idei első számában: az egyházé az egyik leglaposabb hierarchia a világon, ezért is olyan sikeres "vállalatvezetési" szempontból (hívek és a szolgáló papaság: papok, püspökök, és a pápa, ennyi). Gondoljunk bele, az egymilliárd és ötvenmillió katolikusból összesen 4600 a püspök és 430 ezer az áldozópap! Szerzetesből pedig összesen csak egymillió van.

Szóval a hal nem bűzlik a fejétől. A Szentszéknek 2500, A Vatikánvárosi Államnak 1400 alkalmazottja van (ez összesen 3900). Az Apostoli Szentszék telkeinek, épületeinek értéke összesen háromszázmillió dollár. Vatikán Városállam éves kiadása százmillió dollár, ennek fele az alkalmazottak fizetése. A bevétel viszont 115 millió dollár átlagosan. Magában a Vatikánban is több segítő szervezet található: a Vatikáni Gyógyszertárban bárkit kiszolgálnak, és olyan gyógyszereket is lehet kapni, amelyek elérhetetlenek Olaszországban. Évente kétszázezer embert szolgálnak ki, ami egyenlő óránkénti százzal. A Vatikáni Gyermekgyógyászati Rendelő évente négyszáz családot, hatszáz gyermeket segít, és több száz leányanyát(!). A támogatottak többsége bevándorolt, akik ingyenes orvosi ellátásban és ingyenes gyógyszerekben részesülnek. A szegény családokat élelmiszerrel is kisegítik. A Szentatya Saját Raktára nevű hely pedig adományokat fogad és oszt szét a rászorulók közt. A XIII. században alapított Apostoli Adományhivatal úgyszintén pénz- és élelmiszeradományokat oszt, leginkább a szegények mellett kórházaknak, börtönöknek, a kábítószerek áldozatait segítő intézményeknek és harmadik világbeli diákkollégiumoknak. Sőt az illetékes plébános ajánlása alapján olyan rászorulóknak is, akiken más segélyszervezetek már nem tudnak segíteni.

Újabb ellenérv: hogy nem a saját vagyonát osztogatja a pápa? Valóban. Mert az nincs neki: a Vatikán és az Apostoli Szentszék nem az ő tulajdona. Évezredek örökségét pedig balgaság volna elherdálni, főleg ha az azokból származó állandó bevételből nagyobb, több jótékonykodásra futja, mint egyszeri eladásukból.

Aki pedig a magyar egyházon kéri számon a szociális érzékenységet, az látogasson el a katolikus.hu-ra, és számolja össze, hány iskolája és szociális intézménye van. Magyarországon a rengeteg iskola mellett 122 kórház, öregotthon, árvaház stb. áll az egyház tulajdonában. Az egész világon pedig 182200 katolikus egyházi oktatási intézményben – az óvodától az egyetemig – ötvenmillió diák tanul. A katolikus egyház világszerte 123 ezer karitatív intézményt tart fönn, ebből 5900 kórház, 16700 orvosi rendelő, 700 lepratelep, 12600 öregotthon, 19500 árvaház, 11500 családsegítő központ, 11600 fogyatékos iskola, és 4450 egyéb intézmény. Az Elvándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsa koordinálja többek közt a cigánypasztorációt, amely az egyik legsikeresebb misszió például Magyarországon.

Hiszen Jézus azt is mondta: "Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet".

A liberálisok a szektákkal kéz a kézben morognak, berzenkednek a "gazdag Egyház" ellene, kicsinyes stílusban. Ismerjük ezt 2002-ben, a "hány lélegztetőgép jött vola ki Orbán repülőútjából", stb.

Azt írta valamelyik ostoba, hogy a leggazdagabb állam a Vatikán, LOL? Érted, nem az USA, nem az arab olajállamok, nem Izrael... pff..

Az Egyház egyaránt köteles lelki gondját viselni a gazdagnak és a szegénynek s ezt a kötelességét mindig törekedett is teljesíteni. Voltak püspökök és papok, akik inkább a gazdag emberekkel s nagyurakkal törődtek; de éppúgy voltak mindig papok is, akik sokkal inkább törődtek a szegény emberekkel, mint a gazdagokkal. Sőt a szegény embernek, munkásnak, földmívesnek, régebben a rabszolgáknak is, senki más nem fogta úgy a pártját, mint a papság. Ma is az Egyház áll ki egész mellel a szegény emberek mellett, pl. szociális intézkedéseiben, amelyek miatt ugyancsak haragusznak is rá egyes nagyurak és kapitalisták. Érdekes: sokfelé ma azzal támadják az Egyházat, hogy bolsevista, meg szocialista, annyira a szegények mellett áll ki; s akkor mások meg azt a mesét kintornázzák, hogy az Egyház csak a gazdagokkal törődik! A molnárnak meg a szamarának esete!

"Az fizesse a papot és az Egyházat, akinek szüksége van rá!"

Úgy van, mondjuk mi is. De hozzátesszük; vagyis mindenki, mert az Egyház erkölcsi munkájára, nemzetépítő közreműködésére az egész nemzetnek, mindenegyes polgárnak szüksége van.

Éppúgy mondhatná valaki azt is, hogy "az fizesse a bírót a rendőrt, a katonaságot, a tanítót, akinek szüksége van rá". Persze, az oktalanok és erkölcstelen emberek nem ismerik el ezeknek a foglalkozásoknak szükségességét, ahogy az iskolakerülő nebulók sem fizetnék a tanítót, ha őket kérdeznék. Ugyanígy vagyunk a papsággal. A legnagyobb igazságtalanság lenne, ha ez alól a közteher alól csak éppen a lelkiismeretlen és vallástalan embereket vennék ki, tehát éppen azokat, akiknek legnagyobb szükségük volna az Egyház erkölcsnemesítő munkájára.