Az Árpáddal bejövő népesség milyen vallási kultusznak hódolt?

Elsősorban azt nem értem, hogy milyen kultusznak hódoló népességet értenek "pogányon"?

Ugyanis kicsit utána néztem és a "pogányok" szó jelentései elsősorban: népeket, nemzeteket, falusit vagy vidéken élő embereket, nem város lakókat jelent.

"A fentiekkel szemben a pogány szó eredeti jelentése:

A nem keresztény értelmezése a szónak téves. Magyarország a török hódoltság korában két pogány között szenvedett, nevezetesen a török és a német között. Ebből kitűnik, hogy a pogány szó valójában népet jelentett a középkorban, nem pedig nem keresztényt. A Vata-féle pogánylázadás sem vallási alapon jelöli meg a lázadókat, hanem annak köznépi jellegére utal. Tehát a köznép lázadt, nem pedig egy trónkövetelő, vagy főúr."(wikipédia)

Mondjuk én azt nem értem, hogy miért állítják be az Árpáddal bejövő népességet úgy, hogy mintha a Szent István előtti pár évszázadban valami teljesen más nem-keresztény vallási kultusznak (tengrizmusnak, sámánizmusnak, táltoshitnek) hódolhattak volna?

Diószegiék így írnak róluk:

„A X. század közepétől egyre gyakrabban tűnnek fel a honfoglalóink sírjaiban a különböző formájú mellkeresztek... A bronzból készült, egyszerű görög kereszt a hajdúdorogi gyúlási temetőből vagy a sándorfalvi ólomkereszt talán"

Ezek a dolgok nagyon azt mutatják, hogy az Árpáddal bejövő népesség Római és Bizánci módtól távoli nyugaton és Bizáncban "ódivatúnak", másnak számító, de egy Istent és Jézust is már ismerő "őskeresztény" kultusznak hódolt, ha kereszteket tettek a sírokba a temetések alakalmával. Központi áramlattól való távoliságuk, másságuk, miatt lehet a Római és a Bizánci egyház számára vallási kultuszuk pogány jelzővel jelölhető a mi népit, nemzetit, központi áramlattól távolit jelent, ami így nem tejesen egyenlő azzal, hogy "nem keresztény".

Azért is mert:

Ugyan nem régészeti lelet, de a „pogányság” tárgyalásához ide kívánkozik még az a tény is, hogy a Képes Krónikában Atillát két képen is úgy festették meg, hogy az országalmán ott a kereszt.

A Képes Krónika szövege szerint „Isten kegyelméből” uralkodott.

A Krónika már Atilla királytól kezdődően az egyetemes kereszténység szellemében beszéli el a magyar történelem eseményeit.

A Képes Krónika képanyagában nyomát sem találjuk az un. szentistváni térítésnek és fordulatnak. Pedig igen könnyű és hálás téma lett volna megörökíteni a Magyarországon térítő idegen papok „felelősségteljes” munkáját.

Árpád magyarjairól sem az hangsúlyozódik, hogy hitetlenek, nemkeresztények, tengristák, sámánisták vagy táltos vallásúak, lettek volna, ehelyett a Krónikában ezt olvashatjuk:

„Árpád vezér pedig az övéi jelenlétében megtöltötte kürtjét Duna-vízzel és az összes magyarok előtt ama kürtre a Mindenható Isten kegyelmét kérte: engedje át nekik az Úr ezt a földet mindörökre”.

Szavait végezvén az összes magyarok így kiáltottak háromszor:

- „Isten, Isten, Isten”.

Ebből azután szokás lett, amelyet a magyarok máig is őriznek.”

Ezekből nagyon úgy néz ki, hogy "őskeresztény" vallási kultusznak hódoltak az Árpáddal bejövők.