Mik a karácsony gyökerei? A legtöbb tudós egyetért abban, hogy december 25-ét a katolikus egyház jelölte ki Jézus születésnapjául. Miért?
válasza:Azert,m.hirtelen nem uldoztek oket a poganyok, hanem allamvallas lett a keresztenysegbol, tehat mindenkinek fel kellett vennie elobb-utobb. Hogy ez pontosan hogy zajlott, azt nem tudom, az viszont biztos, h. ezutan tobb pogany unnepet keresztennye tettek, pl. Nap szuletese=karacsony (m. ugye Jezus a fenyt hozta el...). Eleg sok szent is igy keletkezett, pogany isteneket atneveztek, sot, Szuz Maria is megfeleltetheto a pogany szuzistennoknek. Minderre azert volt szukseg, hogy minel szelesebb tomegek torkan le lehessen nyomni, hogy ezentul uj vallast kell kovetniuk.
Az egy masik kerdes, h. ettol fuggetlenul szabad-e unnepelni egy keresztenynek a karacsonyt. A Jehova Tanui (akik kozul legalabb 2 erre az oldalra is szokott irni), azt mondjak, nem. Lelkuk rajta. Szerintem szabad, m. szep dolog, es mar senki sem a napistent uli ezen az unnepen. Szerintem ugyan Jezushoz sok koze nincs az egesznek, de akinek ugy jo, hat unnepelje ekkor a szulinapjat. Nem hiszem, h. szamit.
Mi történt a hagyományos karácsonnyal?
„A karácsony egy örömteli időszak volt számunkra, gyerekek számára — mondja Rita, visszatekintve az 1930-as évekre. — Mindenki elment a templomba, ahol a kedvenc egyházi énekeinket énekeltük. Amikor hazajöttünk, anya megfőzött egy pulykát, és kaptunk karácsonyi pudingot és krémet is. Őszintén hittük, hogy ez a nap Jézus születésnapja. A dolgok azonban megváltoztak. Úgy tűnik, az egyetlen dolog, amire ma sok gyerek gondol, hogy most jön a Télapó, és ajándékokat hoz.”
Az Ébredjetek! nagy-britanniai tudósítójától
A KARÁCSONY megünneplése az évek során többféle módon változott — s nem csak az utóbbi időkben. Az angol szerző, Charles Dickens még 1836-ban ezt mondta: „Vannak emberek, akik azt mondják majd neked, hogy a karácsony már nem ugyanazt jelenti számukra, mint a múltban.”
Talán némelyek meglepődnek, de a karácsony nem mindig volt népszerű esemény. A 19. században, amikor Dickens írt, a karácsony veszített népszerűségéből. A legtöbb brit újság nem közölt információkat a karácsonyról az évszázad korai szakaszában.
Dickens és idősebb amerikai társa, Washington Irving, erőfeszítéseket tettek, hogy népszerűsítsék a karácsonyt. Miért? Nem csupán azért, hogy újraélesszék a régi hagyományokat, hanem — legalábbis amennyire ez Dickenst illeti — azért is, hogy ráébressze olvasóit az elnyomottak életének rideg valóságaira, és így jobbá tegye helyzetüket.
A XIX. század valóságai
Mialatt az ipari forradalom némelyeknek fellendülést hozott, túlzsúfolt nyomornegyedeket, szennyet és rosszul fizetett munkát is eredményezett. „Minden nagyvárosnak van egy vagy több nyomornegyede — írta Friedrich Engels 1844-ben —, ahol a munkásosztály össze van zsúfolva . . ., eltávolítva a boldogabb osztályok látóköréből.”
Nagy-Britannia 1825-ös gyártörvénye — mely csak a pamutfeldolgozó üzemekre vonatkozott — azt mondta, hogy egy pamutfeldolgozó üzemben egy embernek sem volna szabad 12 óránál többet dolgozni hétköznaponként, szombaton pedig csak 9 órát. Thomas Macaulay történész 1846-ban az ilyen intenzív munkát okolta „az elme fejlődésének lelassulásáért, mert az nem hagy időt az elme egészséges használatára és a szellemi fejlődésre”.
A karácsonyi ünnepek újraéledése a XIX. század ilyen társadalmi és erkölcsi nehézségeinek közepette történt.
Dickens és a karácsony
Charles Dickens vezető szerepet vállalt a szegény emberek nehézségeinek társadalmi tudatosításában. Klasszikus novellájában, a Karácsonyi ének-ben, melyet 1843-ban adott ki, Dickens ügyesen alkalmazta a karácsony hagyományaival kapcsolatos ismeretét, hogy megvalósítsa szándékát.
A Karácsonyi ének azonnali sikert aratott, és több ezer példányt adtak el belőle. A következő évben kilenc londoni színház vitte színpadra a történet dramatizált változatát. Dickens 1867 karácsony estéjén felolvasta a novellát az egyesült államokbeli Bostonban (Massachusetts). A résztvevők között volt egy bizonyos Mr. Fairbanks, egy vermonti gyártulajdonos, aki ezt mondta feleségének: „Úgy gondolom, hogy miután meghallgattuk Mr. Dickens Karácsonyi énekének a felolvasását ma este, fel kell adnunk azt a mindeddig megtartott szokást, hogy munkanapot tartsunk Karácsonykor.” Megtartotta ígéretét. A következő évben azzal járult hozzá a hagyományhoz, hogy egy pulykát adott munkásainak karácsonykor.
A karácsony elüzletiesedése
A jótékony adományok mindennapossá váltak a karácsonyi időszakban, kezdve az olyan jótékonysági alapítványoktól, melyek szenet adományoztak a szegény özvegyeknek, egészen addig, hogy a falusi földbirtokosok pénz- és élelemadományokat osztottak ki. A karácsony hamarosan elméletileg alkalmat adott minden osztály számára, hogy társadalmi egyetértésben találkozzon. Engedve, hogy a gazdagok és szegények közötti válaszfalak tudatosan ledőljenek az év ezen időszakában, sokak lelkiismeretét megnyugtatta.
Számos ünnepi hagyomány vagy újjáéledt vagy létrejött. Például az első karácsonyi üdvözlőlap 1843-ban jelent meg, és amikor a nyomtatás olcsóbbá vált, az üzlet felvirágzott. A karácsonyfák, amelyeknek egy sokkal régebbi hagyománya volt, szintén egyre inkább népszerűvé váltak, miután Albert herceg, Viktória királynő férje bevezette a német feldíszítés módszerét, aranyborítást, díszítéseket és gyertyákat alkalmazva.
A karácsony kereskedelmi előmozdítása lendületet kapott. Napjainkban, alig több mint egy évszázaddal később, a karácsony olyannyira elüzletiesedett, hogy nyíltan beszélnek róla. Ez felveti a kérdést: Milyen volt a karácsony eredetileg?
A karácsony eredete
Történelmi háttérrel szolgálva, a The Chicago Tribune című újság épp a múlt év decemberében említette egy szenzációt keltő tudósításban: „Ironikus, hogy az ünnep, melyet a keresztények most azért kifogásolnak, mert behálózta azt a kereskedelem, pogány ünnepre vezethető vissza, melyet viszont a kereszténység vett át.
Az első feljegyzett beszámoló a karácsony megtartásáról, mint amely Jézus Krisztus születésnapja, több mint 300 évvel Jézus születése után íródott. A IV. században a keresztényiség lett a Római Birodalom hivatalos vallása, és a tudósok véleménye szerint a keresztények Jézus születésnapját december 25-re tették, hogy az egybeessen a nem keresztények által már régóta megtartott ünneppel.
»Ahelyett, hogy küzdöttek volna a pogány ünnepek ellen, úgy döntöttek, hogy részt vesznek azokon és megpróbálják helyettesíteni azokat« — mondta az Utah egyetem professzora, Russell Belk . . . »A kereszténység által felcserélt pogány ünnepek a római Saturnalia ünnepei voltak — ajándékozással egybekötött farsangszerű ünnepek —, melyek később váltak Angliában és Németországban a téli napfordulót ünneplő karácsonyi ünnepekké« — mondta Belk.
A karácsony népszerűsége fokozódott és alábbhagyott az évszázadok folyamán. Egy ideig tiltották Angliában és Amerikában a puritánok, akik kifogásolták a vele járó haszontalanságot. Belk ezt mondta: »Az 1800-as évek közepe táján azonban a karácsony bajban volt, veszített a népszerűségéből.« Azt mondta, hogy a vallásvezetők örömmel fogadták a vele járó kereskedelmet, az ajándékozást és a Télapót, hogy felélesszék az ünnepet.
Belk azt mondta, hogy ez a felélesztés nagyrészt az angol szerzőnek, Charles Dickensnek tulajdonítható, akinek az 1843-as »Karácsonyi ének« című műve egy jó útra tért Scrooge-ot mutatott be, aki bőkezű adakozóvá vált.”
Mi a helyzet a karácsonyi szokásokkal?
Dickensről azt mondják, hogy „örült a karácsonyi szokások minden vele járó tartozékának”. De honnan származnak ezek a tartozékok?
Érdekes meglátással szolgál ehhez a New York Newsday 1992. december 22-ei száma, John Mosleyt idézve, aki a The Christmas Star című könyvet írta: „»A korai egyházvezetők a karácsonyt nem decemberben ünnepelték, hogy ezzel külön megünnepeljék Krisztus születését« — mondta Mosley. »Ők a téli napfordulót tartották meg ily módon«, a tél fordulópontját, amikor a Nap befejezi dél felé haladását és újra észak felé veszi az irányt, új fényt hozva.
Ennek bizonyítéka a karácsonyi jelképekben látható, mondta Mosley. Legszembetűnőbb a zöld növények használata, melyek az életet jelképezik egy sötét, hideg időszakban. »A legszembetűnőbb zöld növény a karácsonyfa — mondta. — És az észak-európaiak az erdőben ünnepelték a napfordulót; fákat imádtak. A karácsonyfa így valójában a történelem előtti idők faimádatához nyúlik vissza.«
Mosley továbbá azt mondta: »Mit teszel a fára? Fényeket. A fények a Napot idézik fel, és a Napot jelképezik. Ez a Nap újjászületéséért van, és a fény visszafordulásáért a napforduló után. A főbb dolgok, amelyek a napforduló ünnepén mindenhol szerepet játszanak a fény és a zöld növények«.
December 25. — tette hozzá — »volt a téli napforduló eredeti dátuma, és sok dolog, amit most teszünk, és amiről azt gondoltuk, hogy viszonylag modern karácsonyi szokások, valójában a napforduló ünnepeinek eredetét követik nyomon.«”
A zene is jellemzi a karácsonyi ünnepeket. Így hát nem meglepő, hogy a római Saturnalia ünnepe lett felújítva annak ünneplése és a mulatozás számára, beleértve a táncot és az éneklést is. Azt, hogy a modern karácsony sok szokása az ősi saturnaliából ered, a tudósok többé nem vitatják.
Mély aggodalmak
Anglia Canterbury érseke, Dr. George Carey, panaszkodott a „Viktória korabeli Charles Dickens karácsonya” miatt. S az ok? „A gyermekeinkre hatással levő kereskedelem miatt aggódom” — mondta.
A The Scotsman című újság szerint az anglikán püspök, David Jenkins úgy véli, hogy a karácsony kereskedelmi jellege az idegkimerülés állapotába sodorja az embereket. „A mohóságot imádjuk, és a karácsony a mohóság és a ostobaság ünnepévé válik — mondta. Majd hozzátette: — Az átlagembereket nyomorúságos helyzetbe sodorja a hitelkártya adósságuk . . . Egyre több bizonyíték van arra, hogy karácsony után az emberek kétségbeesnek, és heves családi vitákba keverednek. Ez fokozottan több nehézséget idéz elő, mint amennyit az egész megér.”
Az angliai The Church Times találóan összegezte a karácsony nehézségeit: „Meg kell szabadulnunk attól a nagy tivornyázó orgiától, amivé engedtük azt válni!”
Mi a teendő
Felismerheted, hogy mi a karácsony: egy pogány ünnep, mely hamisan úgy van bemutatva, mint Jézus születésnapja, de valójában semmi köze sincs hozzá.
A The Church Times elismerte: „Bátornak kell lennie annak a férfinak, nőnek vagy családnak, aki úgy dönt, hogy többé nem vesz részt egy olyan ünnepen, melyet a környezete oly erőszakosan akar rákényszeríteni.
Sokan, akik úgy döntöttek, hogy „többé nem vesznek részt”, egyetértenek ezzel. De azt is tudják, hogy az igazság mélységes szeretete adja meg nekik mind a bátorítást, mind az erőt ahhoz, hogy ezt tegyék, és hogy meg is maradjanak amellett, amit vállaltak. Ez igaz lehet a te esetedben is — ha ez a vágyad.
Tudtad ezeket a tényeket?
* Jézus nem december 25-én született.
* A pásztorok Izraelben a tél közepén fedél alatt tartották nyájaikat éjszaka, nem pedig a mezőkön.
* A ’bölcsek’ valójában mágusok, asztrológusok voltak, és Jézust akkor látogatták meg, amikor ő fiatal gyermek volt nem pedig csecsemő.
* A Biblia sehol sem mondja, hogy a keresztényeknek meg kell ünnepelniük Jézus születésnapját. De határozott parancs van arra, hogy emlékezzenek meg az ő haláláról.
Amiért Jehova Tanúi nem ünneplik
A The Witness című lap a Dubuque, Iowa (USA), római katolikus egyházmegye hivatalos lapja a következő kérdést tette fel a „Kérdéssarok” riport jellegű cikkében:
„Feleségem megkérte tíz gyermekemet, hogy segítsenek megünnepelni a 80. születésnapomat.
A gyermekek közül azonban ketten Jehova Tanúi, és azt mondták, hogy ők nem ünneplik a születésnapot, mert szorosan azon példát követve élik életüket, melyet Jézus hagyott ránk, és amely összhangban van a Bibliával.
Azt mondják, hogy sem Jézus, sem egyetlen korai keresztény nem ünnepelte a születésnapokat. Az egy pogány hagyomány volt, és olyasmi, amihez a keresztényeknek semmi közük. Pogány hagyománynak tekintették azt Krisztus idejében, és napjainkban is úgy kell azt tekinteni.”
John Dietzen pap válaszolt a kérdésre: „Tudom, hogy ez fájdalmasan érinti önt, de az információ, amit ön ad, az igaz. Ez az egyik a számos különbség között, mely Jehova Tanúi és más, magukat keresztényeknek vallók hite és hitgyakorlataik között van.
Ezzel a hitnézettel összhangban tagjaik nem ünneplik még a karácsonyt sem, részben azért, mert az Jézus születésnapját ünnepli, és azért sem, mert a karácsony dátumát a negyedik században nyilvánvalóan a téli napforduló napjára tették (a régi Juliánus naptár szerint), amely azt megelőzően egy nagy pogány ünnep volt.”
A Biblia nézőpontja
Miért nem helyes a keresztények számára a karácsony megünneplése?
’A KARÁCSONY megünneplése tilos! Aki megünnnepli, vagy aki csak otthon marad a munkából karácsony napján, azt büntetéssel sújtják!’
Bármennyire furcsának tűnik is, ez a kijelentés törvénnyé lett a XVII. században. A puritánoknak tilos volt Angliában megünnepelni a karácsonyt. Vajon mi válthatott ki ilyen szilárd ellenállást a karácsonnyal szemben? És ma miért érzik milliók úgy, hogy a karácsony megünneplése nem helyénvaló a keresztények számára?
Valójában honnan származik a karácsony?
Talán meglepődsz, amikor megtudod, hogy a karácsonyt nem Jézus Krisztus vezette be, nem is ünnepelte azt, és az első századi tanítványai sem ünnepelték. Valójában a Krisztus halálát követő három évszázad alatti időszakból nincs feljegyzés a karácsony megünnepléséről.
Azokban az időkben sokan a Napot imádták, mivel úgy érezték, hogy az életük szorosan a Nap évi körforgásától függ. Európában, Egyiptomban és Perzsiában bonyolult szertartások kísérték a napimádatot. Ezeknek az ünnepségeknek a központi témája a fény visszatérése volt. A téli időszak alatti látszólagos gyengesége miatt könyörögtek a Naphoz, hogy térjen vissza ’messzi bolyongásaiból’. Az ünnepek vigadozásokból, mulatozásokból, táncokból, az otthonok csillogó díszekkel való felékesítéséből és ajándékozásokból állottak. Ismerősnek tűnnek neked ezek a tevékenységek?
A napimádók abban is hittek, hogy az el nem égett karácsonyi fahasáboknak varázslatos erejük van; hogy az örömtűz erőt ad a napistennek és visszahozza azt az életbe; hogy az örökzölddel díszített házak elriasztják a démonokat; hogy a magyalt a Nap visszatérésének az igézeteként imádták, és hogy a fagyöngy ágai jószerencsét hozhatnak, ha szerencsetárgyként viselik. Milyen ünneppel állnak kapcsolatban ezek a tárgyak ma?
A december már jóval a karácsony bevezetése előtt az egyik legnagyobb ünnep hava volt az ősi pogány Rómában. A hétnapos szaturnália (melyet Saturnus, a földművelés istenének a tiszteletére tartottak meg) és a Dies Natalis Solis Invicti (a legyőzhetetlen Nap születésnapja) ünnepe erre az időszakra esett. Ezenkívül december 25-ét Mithras, a perzsa fényisten születésnapjának tekintették.
A pogányok elkeresztényiesítése?
A pogányok megtérítése érdekében Írás ellenes módon összevegyítették a keresztény hitnézeteket a pogány hitnézetekkel. Ennek megfelelően az egyház kiválasztott egy napot a karácsony megünneplésére, amely egybeesett a legfontosabb pogány ünneppel. És mit mondhatunk a karácsonyi szokásokról? Az Encyclopedia of Religion and Ethics elismeri, hogy a karácsonyi szokások „eredetileg nem keresztény, hanem olyan pogány szokások, amelyeket az egyház elfogadott vagy eltűrt”. Nyilvánvalóan azt gondolták, hogy ha ezeket a szokásokat egyszerűen keresztény külsővel ruházzák fel, akkor ez majd keresztény hitre téríti azokat, akik részt vesznek azokban.
De a pogányság elkeresztényiesítése helyett ezek a szokások elpogányosították a kereszténységet. Az 1600-as évek során a puritánokat annyira zavarta a karácsony vitathatatlanul pogány eredete, hogy Angliában és egyes amerikai gyarmatokon megtiltották a karácsony megünneplését. Büntetést hajtottak be azoktól, akik megünnepelték, vagy akik karácsony napján otthon maradtak a munkából. New Englandben (USA) csak 1856 után engedélyezték a karácsony megünneplését.
De a karácsonnyal kapcsolatban létezik egy tényező, ami fontosabb, mint az, hogy az egyház, a pogányok, vagy a puritánok hogyan tekintették a karácsonyt a múltban. Az igaz keresztények számára mindennél fontosabb az, hogy . . .
Hogyan tekinti Jézus Krisztus a karácsonyt?
Ha a te tiszteletedre tartanának egy ünnepet, nem lenne-e fontos, hogy egyetérts az ünnep természetével? Ezért jól tesszük, ha feltesszük a kérdést: Utal-e a Biblia arra, miként tekinti Jézus a pogánysággal erősen átitatott hagyományokat?
Jézus elítélte azokat a vallásvezetőket, akik új hívek megtérítése érdekében megalkudtak a tiszta imádatban. Ezt mondta ezeknek a vallásvezetőknek: „[Bejártok] tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek s ha sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál” (Máté 23:15, Katolikus fordítás).
A megtérítést nem a pogány és keresztény hitnézetek elegyítésével kellett végezni. Pál, Jézus egyik apostola ezt írta a korinthusi keresztényeknek: „Nem ihatjátok Jehova poharát és a démonok poharát” (1Korinthus 10:21). Egy hozzájuk intézett következő levelében Pál hozzáfűzte: „Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel . . . Hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal?” (2Korinthus 6:14, 15, Békés—Dalos fordítás).
Ha egy lelkiismeretes anya azt látná, hogy a gyermeke a kukából kivesz egy cukorkát, biztosan megkövetelné, hogy azonnal szabaduljon meg attól. A cukor elfogyasztásának — de már a puszta megérintésének — a gondolata is irtózatot kelt benne. A karácsonyt pedig, bármenynyire kedves is milliók számára, undorító helyekről szedték fel. Jézus érzülete megegyezett Ésaiás próféta érzésével, aki az akkori igaz imádókat erre biztatta: „Távozzatok, távozzatok, menjetek ki onnan, semmi tisztátalant ne érintsetek!” (Ésaiás 52:11).
Az igaz keresztények emiatt nem ünneplik meg a karácsonyt. Jóllehet álláspontjuk sok ember szemében furcsának tűnhet, de a hagyományokat ugyanúgy tekintik, mint Jézus. Amikor megkérdezték tőle: „Miért szegik meg tanítványaid a régiek hagyományait?”, ezt válaszolta: „Ti pedig miért hágjátok át az Isten parancsait a hagyományotokért?” Majd hozzáfűzte: „Így az Isten szavát érvénytelenné tettétek a ti hagyományaitok miatt” (Máté 15:2, 3, 6).
Az igaz keresztények ma azzal nyilvánítják ki egységüket Jézussal, hogy azt a „tiszta és szeplőtlen imádati formát” gyakorolják, amely mentes az emberek tisztátalan pogány hagyományaitól (Jakab 1:27).
„Ti pedig miért hágjátok át az Isten parancsait a hagyományotokért?” (Máté 15:3)
válasza:Az első vagyok.
Azt hittem, ez egy igazi kérdés, bocs. Ha tudom, hogy Jehova Tanúja vagy, nem válaszolok, m. semmi értelme ilyesmin vitatkozni.
válasza:A karácsony, mint név ,hogy honnan ered pontosan nem tudom, annál inkább a Karácsony eredetét igen.Egyébként nem tudom miért kellene Krisztus imának hívni,csak azért hívom karácsonynak mivel más is, ellenben én nem ünneplem!!!
A karácsony eredete
Egy katolikus enciklopédia elismeri: „Krisztus születésének az időpontja ismeretlen. Az evangéliumok sem a napot, sem a hónapot nem közlik . . . H. Usener feltételezése szerint . . . , amelyet ma a legtöbb szakember elfogad, Krisztus születésnapját azért tették a téli napforduló idejére (a Julianus-naptár szerint december 25-ére, az egyiptomi naptár szerint január 6-ára), mert a pogány Mithras-tisztelők ezen a napon — amelyen a nap visszafordul, és megkezdi útját észak felé — tartották meg a dies natalis Solis Invicti (a legyőzhetetlen Nap születésének) ünnepét. 274. december 25-én Aurelianus kikiáltotta a napistent a birodalom legfőbb védelmezőjének, és templomot szentelt neki Mars mezején. A karácsony abból az időből ered, amikor különösen nagy buzgalommal űzték Rómában a napkultuszt” (New Catholic Encyclopedia).
M’Clintock és Strong műve kijelenti: „ A karácsony megünneplése nem isteni intézkedés, és az Úsz. [Újszövetség] sem tekinthető az eredetének. Krisztus születésének a napját sem az Úsz.-ből, sem más forrásból nem lehet megállapítani” (Cyclopœdia).
ez a karácsony eredete röviden..
válasza:Miért, szerinted mit jelent a "Christmas" név, vagy rövidítve a "X-mass"? Keresztény misét, vagy Krisztus miséjét.
A Karácsony sokkal, de sokkal ősibb ünnep, mint azt sokan képzelik. Valóban, ahogy írtad, őseink a Nap, Arany Atyácska újjászületését ünnepelték ekkor. Ezen a napon kimentek és szent állatu(n)k, a sólyom röptetésével köszöntötték őt. És ezt az ünnepet hívták ők "karasun"-nak.
Egyébiránt innen van a kerecsen-sólyom neve is, ami így persze feltűnően hasonlít a "karácsony"-ra.
válasza:Az Őrtorony elismerte, hogy nem számít, hogy egy gyakorlatnak mi az eredete, pogány, vagy nem pogány, hanem:
"Az ilyen dolgokban általában az a mérvadó, hogy a szóban forgó gyakorlat jelenleg kapcsolódik-e a hamis valláshoz."
(Lásd az „Olvasók kérdései”-t Az Őrtorony 1972. január 15-i [angolban], és 1991. október 15-i számában.)"
Ünnepek, szokások "pogány" voltával kapcsolatban:
Például a nyúl meg a tojás a germán mitológiából jött, de sosem került be "a húsvétba" (jelentsen ez bármit). Népszokás-szinten élt tovább, és soha nem élvezte a hivatalos r.k. egyház jóváhagyását - legfeljebb eltűrték, de jellemzően inkább ki akarták szorítani olyan szentelményekkel, mint az ételek megáldása, a vízszentelés és a többi. A r.k. felekezetnek még a szentelményei között sem szerepel tudtommal sem a húsvéti nyúl, sem a húsvéti tojás - nemhogy a szentségei között.
Nem igaz, hogy minden katolikus tojásos-nyuszis húsvétot ünnepel. Jellemzően észak- és kelet-európai országokban, valamint Észak-Amerikában dívik a tojás; latin-amerikai katolikusoknál tudtommal nem annyira.
Ezeket népszokásként kezelik, és nem vallási szertartásként. Ahol meg igen, ott keresztény értelmet csúsztatnak alá, és valljuk meg, nem is ötletesség nélkül.
A papok ezeket nem nevezik olyan "pogány szimbólumoknak, amit keresztény ilyet nem gyakorolhat". Ők megelégszenek azzal, ha a pogány eredetű külsőségek mögé keresztény jelentést sikerül magyarázniuk, vagy ha ez nem megy, akkor a pogány helyett keresztény szokásokat, szimbólumokat, szentelményeket ajánlanak a nép vallásos (vagy egyszerűen ünnepi) igényeinek kielégítésére. Rómának mindenkor ez volt az eszköze a nagy tömegek megnyerésére, tudván, hogy a tömegek nem az eszükkel gyakorolják vallásukat, hanem a szemükkel, a gyomrukkal, a taglejtéseikkel, a hangjukkal és így tovább.
Kérdés, hogy a nyúlsimogatás, csokinyuszi-rágcsálás vagy a tojás mint ünnepi eledel önmagában pogányság-e: mert ha igen, akkor Jehova tanúinak csakugyan ki kell menniük a világból. Hiszen sem a zsidók, sem az első keresztények nem jártak színházba, nem olvastak világi irodalmat, de még csak nem is mentek anyakönyvezetőhöz, ha házasodni akartak. Ehhez hasonlóan ártalmatlan kulturális szokás lett mostanra a karácsonyfa, a tojásfestés meg a többi említett dolog is: immár senki nincs tudatában sem pogány, sem a mögégyártott keresztény jelentésének. Ettől nem lesznek ezek mindjárt keresztény kulturális elemek - de ezt nem is állítottam. Persze kendtek megtehetik, hogy evangélium gyanánt ezek pogány voltát hirdessék az ajtókban.
Ennek kapcsán csak az volna a nyilvánvaló kereszténytelenség (mert így mondják magyarul az "antikereszténységet"), ha Róma beemelte volna ezeket legalább a szentelményei közé.
Éppen nem pogány szokások ezek (a tojásfestés, a sonkaevés vagy a karácsonyfaállítás), mert e szerepükben mára teljesen kivesztek, és a világ nagy részén mindenféle vallásos jelleg nélkül, pusztán kulturális szokásokként tartják meg őket. Tudjuk, hogy Pál jószántából felszállt egy olyan hajóra, mely Kasztórnak és Polluxnak volt szentelve, vagy hogy keresztény ember viselte a Bibliában a Fortunatus vagy Mercurius nevet. De van még cifrább is: Pál a mithrászi kultuszból veszi hasonlatát, mikor az óember levetkőzéséről és az új ember felöltözéséről beszél. És ismét: egy olyan verssort idéz helyeslőleg ("őbenne élünk, mozgunk és vagyunk"), amely eredetileg Zeuszhoz szólt. Egy krétai költőt, Epimenidészt meg egyenesen prófétának nevez.
Tudjuk, hogy e nevek és motívumok a pogányságból származtak, és ha kendteknek igazuk volna, akkor a keresztényeknek úgy kellett volna elhajítaniuk őket, mint a tüzes vasat. Csakhogy ők is tudták, amit most én hiába próbálok a kend tekintete elé tárni: hogy a görög mitológiának volt egy olyan megjelenési formája, amely már nem járt vallásos tisztelettel, sem bálványimádással, viszont a nevek és szavak szintjén még a régihez kapcsolódott, minthogy a kultúra lassabban kopik ki az emberek életéből, mint a vallás. Ők ez utóbbi értelemben legalábbis felhasználták a pogányok műveltségét, és olykor éltek is azok szokásaival, szavajárásával. Így pl. nem átallották Jézust szótérnak (üdvözítőnek) mondani, holott ezt a római császárok és korábbi pogány fejedelmek díszítő titulusként használták. Ugyanígy a Küriosz, amit Jézusra alkalmaztak az első, legtömörebb keresztény hitvallási formulákban, a császár méltóságneve volt. De Pál beszélt győzelmi koszorúról, ami a pogány vallási elemekkel átszőtt olimpiai játékok kelléke volt, vagy a győztes pálmájáról, ami szintén pogány felhangokkal jelképezte az örökkévalóságot. De kendtek ezt már nem tudják, különben majd' megszakadnának, hogy ezeket az utalásokat valahogy kimagyarázzák, miközben persze teli tüdőből harsognak a karácsony és a születésnapok ellen.
A karácsony és a húsvét jelenlegi ünnepe ugyan pogány vagy zsidó ellenhatás leküzdése végett, de keresztény céllal került arra a helyre, ahová került, és lett olyan, amilyen lett. Akik tehát ezeket az ünnepeket merőben a pogányságból akarják leszármaztatni, erőszakot követnek el a történeti igazságon: azon tudniillik, hogy az egyház nem egyszerűen átvett valamiféle pogány ünnepeket, hanem a maga céljai érdekében ugródeszkának (apologetikai hídnak) használta őket. Körülbelül úgy, mint Pál a korinthusi szabados párt jelszavait, mikor válaszul vitázva kiegészítette őket: "Minden szabad nekem, de nem minden használ;" "Az eledel a hasnak rendeltetett - de a test nem a paráznaságnak." Ugyanilyen lélekkel tette az egyház a napforduló idejére a karácsonyt, tudván, hogy Baldr vagy Mithrász helyett Krisztus testi születése hozott fényt az éjszakában. A karácsonyfát meg a többi ehhez való kelléket úgy lopta el a pogányságtól, és amíg nem emberre (élő vagy holt szentekre), hanem Krisztusra ruházta a dicsőséget, addig nem is követett el hibát.
Silány, kevés hangú, hamis nóta az, amit Jehova tanúi a történelmi kereszténység ellen fújnak. A Felekezet csőlátásban és mind történetileg, mind vallásilag siralmas tudatlanságban keresnek menedéket, nem tudván megcáfolni a történelmi kereszténység lényegét (vagyis a teológiájukat), és olyan időszakos, esetleges körülményekbe kötnek bele, amelyek éppenséggel teljesen közömbösekké váltak mostanára. Tudjuk jól, hogy az effajta kapdosás a rövid lélegzetű, híg és vitára alkalmatlan felekezeti szajkózógépek sajátja, akik nem tudván arra felelni, amit az ellenfél mond, megkeresik az ahhoz szavak szintjén úgy-ahogy odafércelhető őrtornyos ócsárlóprogramot, és mikor az ellenfél abbahagyja beszédét, le is futtatják - függetlenül attól, hogy megcáfol-e valamit amabból.
Amit meg a hamis kultuszok követéséről rávartyognak, azt elég azzal elhessentenem, hogy eszem ágában sincs Istent karácsonyfával vagy szentelt barkával tisztelni - viszont megértem azokat a középkori népeket, amelyek a körükben található szépséget és anyagi értéket az Isten elé hozták, mintegy kifejezéséül szívbeli hódolatuknak. Persze egyik ilyen hódolati elem sem kívánt örök érvényű lenni. Amennyiben mára elavultak ezek a formák (pl. ahogy nem szokás ételeket fölajánlani a templomokban, ahogy az első századokban tette szinte az egész egyház), úgy ma már legfeljebb kulturális elemekként jöhetnek szóba, és a keresztény öntudat mindenkori alakulása szívesen keres helyettük másokat, lelkületéhez illőbbet. Pl. a történelmi felekezetek körében is gyakoribb a pénzben kifejezett egyháztámogatás, mint a templomok virágdíszítése, vagy a keresztény műfajú, de szerzőjében és előadójában "laikus" vers vagy dal, mint a tárgyakra kimondott papi áldás.
Lehetne erről még sokat beszélni, de mivel én sem egyszerre tanultam meg becsülni a többi felekezet életében azt, ami Krisztusra mutat vagy őiránta való buzgóságból született, nem kívánom kendtől sem, hogy mindezeket egy csapásra tegye magáévá. Kend szemlátomást jól érzi magát abban a fekete-fehér álomvilágban, amelybe felekezete valósággal belenyomorítja a tagjait, ezért nem csodálnám, ha mostani írásomra adandó válasza olyan szemrehányásokban tobzódna, hogy "rosszul teszed, ha halottak napján fenyőágat borítasz szeretteid sírjára, vagy mécsest gyújtasz rajtuk, mert az ilyesmi pogány szokás." Erre, ha csakugyan bekövetkezik, csak annyit fogok mondani: "Ej, mit tépem itt a számat."
Szerintem ezt a pogány jelentést az egyszerű világi emberek körülbelül annyira veszik komolyan, mint a másikat, amit a r.k. felekezet szokott hozzájuk fűzni: hogy a tojás az újjászületést, illetve a feltámadást jelképezi. De már régen nem népszokásokról van szó húsvétkor, hanem elsősorban evésről és ivásról, néhány jellegzetes fogással. Alig valaki festi meg mostanság a tojást, vagy mond el valami bájolást a nyúl fölött. Ami meg a keresztényeket illeti az étel kapcsán: vannak olyan erőtlen lelkiismeretűek köztük, akik még a közkeletű sonkás-tojásos-pálinkás húsvéti asztalban is képesek valamiféle bálványimádást vagy annak maradványát látni, és ha valamikor abbahagyom a közszokáshoz való idomulást, az őmiattuk lesz. De azt nem fogom elszenvedni, hogy valamiféle fensőbbséges elitizmussal nyomuló, eledelekben válogató lelkület dugja be az orrát oda, ahol vagyok. Mert én hálát adok a nyúlért meg a tojásért is, ha már az asztalon van, és nem hiszem azt, hogy valami sötét varázslat tapadt rájuk csak azért, mert mások ezerötszáz éve Odinnak, Freyának vagy éppen Lokinak rebegtek hálát ugyanezekért.
Létezik ugyan Isten által adott rendje a húsvétnak, méghozzá az Ószövetségben van leírva részletesen. De hogy az Újszövetségben pontosan ezt kell megtartani, azt tagadom. Jézus pedig a halálát és feltámadását nem csupán húsvétkor akarja ünnepeltetni az egyházban. Ezért van biblikusan indokolt joga az egyháznak, hogy ha tovább ünnepli a húsvétot, megtöltse Jézus halálának és feltámadásának örömhírével. De ünnepet szentelni az egyénnek nem is kötelessége, tehát akár alkalmazkodhat is a népe körében elterjedt szokásokhoz, amennyiben azok nem kereszténység-ellenesek. Aki pedig végigeszi a most szokásos húsvéti falatokat, jórészt nem vallási okból teszi ezt, tehát nem is imád bálványt, sem pedig termékenységvarázslást nem űz.
Szerintem a "keresztény öntudat" nagyon is jogosan keres a saját vágyai, elvárásai, "lelkülete" szerint való formákat, hiszen az (ószövetségi) ünnepek megtartására az Újszövetségben semmiféle utasítást nem kaptunk, nem hogy pontosan meghatározott kereteket.
Az ünnepeket nem a r.k. felekezet kezdte változtatni, hanem maga az Úr. Az úrvacsorának az apostoli egyházban szokásba jött ünneplésében pl. nem volt meg a húsvéti bárány mint kultikus eledel, hanem kenyérről és borról olvasunk. Más ünnep jézusi rendeléséről, s esetleg ószövetségi ünnepeknek a pogánykeresztény egyházrészben való megtartásáról pedig nem olvasunk a Bibliában. Ezért van szabadsága a mindenkori egyháznak, hogy a maga használatára (és értelmezése szerint) ünnepeket szenteljen, csakhogy ne higgye, hogy ebben isteni utasítást teljesít. Az egyházi ünnepek közül még a vasárnap sem rendelkezik jézusi tekintéllyel, bár a Bibliában is találjuk nyomát, hogy e napon gyűltek össze a tanítványok az úrvacsoravétel és a tanítás hallgatása végett.
Húsvétünneplés (és az időpontjáról való ádáz vita) már akkor is volt az egyházban, amikor hatalom és gazdagság még meg sem kísértette. Ezt az egyházat én katolikusnak nevezem (bár rómainak nem), és tudom jól, hogy mennyire törekedett a vetélytársai kiküszöbölésére - de azt is tudom, hogy az ünnep részleteit jobb pillanataiban nem tekintette örök érvényűeknek, sem szakadási okoknak. Érdemes utánaolvasnod Viktor római püspök, a kisázsiai egyházak és Ireneusz esetének: máig ható példaként lebeg ott az egyház előtt.
Jézus semmit nem parancsolt a húsvét (pászka) felől, mert amit parancsolt, azt az úrvacsora felől parancsolta. Betöltésről meg nem lehet szó olyan értelemben, hogy az egyik ünnep töltené be a másikat. A régi páskát különben sem az úrvacsora töltötte be, hanem a keresztáldozat. Bizonyára neked is ismerősek Pál szavai: "Aki különbnek tartja a napot, az Úrért teszi; aki minden napot egyformának tart, az is."
Az Úrvacsora nem a páska ünnep részeként lett bevezetve, különben minden úrvacsora alkalmával páskát is kellett volna ünnepelniük, de erről nem olvasunk sem az Apcselben, sem az első korinthusi levélben, az ide vonatkozó információink legbővebb tárházában. Pál a Kolossebelieket Nem az ünnepek "dolgában" intette őket, hanem azok rabszolgává tevő igyekezete ellen, akik ünnepek dolgában akarták "inteni" őket, úgyhogy egy szuszra mondta ezt az ételtilalmakkal hadonászó betolakodók elleni figyelmeztetésével. Íme, az ünnepeket magukat nevezi árnyéknak, pedig ha a megtartásukat sürgetné, bizony nem így szólna.
A ref. húsvét vagy a r.k. pünkösd nem arre irányul, hogy h Istentől akaratától független - natán annak ellentmondó - utasításokat kreáljon, hanem konkrét időbeli hangsúlyt ad annak a hittartalomnak, amely elvben az egész éven át érvényes. Érdemes volna az ő kiadványaikat is olvasnod, nem pedig mindenféléket beleképzelned abba, amit róluk (nem) tudsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!