A keresztény Isten valójában mennyire igazságos?
Egy másik kérdés alatti válasz inspirálta ezt a kérdést. Szerintem elgondolkodtató téma.
Szóval, a keresztény hit szerint ha valaki bűnt követ el, amit aztán nem bán meg, akkor a lelke kárhozatra jut.
De mit jelent ez a gyakorlatban?
Hogy aki az egész életét leéli egy jólelkű emberként, gyakorlatilag mindenben megfelelve a tízparancsolatnak, kivéve az imádd Istent parancsolatot, mert nem hiszi hogy létezik, megérdemli ugyanazt a büntetést mint egy gyermekekent megrontó pedofil vagy egy tömeggyilkos?
Kíváncsi lennék hogy tényleg ez következik a kereszténységből, vagy csak néhány itteni keresztény tévesen fest le ilyen igazságtalan képet Istenről?
Mi történik közben?
A csecsemő nem csak testileg kell fejlődjön hanem lelki-szellemi síkon is.
Egyszer eléri azt a kort amikor a tetteiért a felelőség a saját fejére hárul. Régen a zsidóknál 12 év volt a beavatási szertartás, amire Jézust is elvitték a templomba a szülei. Amikor átmentek a gyerekek ezen a "vizsgán", akkor a törvény szerint felelőségre vonhatók voltak, addig nem. Valami hasonló elbánás lehet Istennél is hiszen a tudatlanság idejét elnézi Isten. Amikor éretté válik valaki akkor számitja be a cselekedeteit. Egy 4-5 éves gyereket egy emberi biróság se ítél börtönre, akkor mennyivel inkább Isten akiről legalább 30-szor irja a Biblia, hogy az itéletei igazságosak.
" Hogy aki az egész életét leéli egy jólelkű emberként, gyakorlatilag mindenben megfelelve a tízparancsolatnak "
Na ilyen ember nem létezik. Tudsz olyan emberről,aki soha életében nem hazudozz egyszer sem? Még a gondolat sem fogant meg benne,hogy hazudhatna is akár?
Az a gond, hogy emberként, emberi ésszel, emberi logikával próbáljuk megérteni atz, ami nagyságrendekkel áll a megismerhetőség felett...
Addig minden hívő eljut - és sokan le is ragadnak itt -, hogy "aki hisz, az üdvözül, aki nem, az elkárhozik"... És sok egyház is erre építi a tanításait - ami önmagában nem lenne akkora probléma, hiszen igen fontos az egyéni felelősség kérdése, csak éppen jóval kevesebb szó esik a legalább ilyen lényeges kiegészítéseiről. Pedig a válasz ezekben rejlik...
1. "Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe." -az ókori társadalmak alapegysége nem az egyes ember volt, hanem a család. A családfő volt a felelős az egész családjáért - ergo a családba tartozó, szabad döntésre nem képes családtagok (pl. gyerekek) üdvössége a család fején keresztül biztosítva van.
2. "Kegyelmezek akinek kegyelmezek, irgalmazok akinek irgalmazok" - Isten fenntartja magának a döntés jogát. Azt is tudjuk, hogy ő a szíveket vizsgálja. Aki a törvény szerint kárhozatra ítéltetett, de a szíve alapján nem feltétlenül, az ő esetében Isten a Törvény és az igék ellenére saját hatáskörben üdvözítheti. És ha elfogadjuk, hogy ő igazságos és irgalmas, akkor nagy valószínűséggel ki lehet jelenteni, hogy él is ezzel a lehetőséggel (megjegyezném azt is, hogy az ellenkezője - mármint hogy ugyanilyen alapon bárkit a kárhozatba küldhetne - nem szerepel a Bibliában).
A lényeg, hogy elég aktívan kell tevékenykedni azon, hogy valaki a kárhozatba jusson - mondhatni csak direkt, szabad választás alapján mehet bárki is a pokolba Isten akarata ellenére.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!