Tényleg azt tanítja az őrtorony részvénytársaság, hogy Isten nem bocsátott meg Ádámnak és Évának?

"Nem hiszem, hogy Isten ne segítette volna továbbra is az emberpárt"

Szerintem meg nem ez számít.

Tudod, ha valaki bekerül a börtönbe, akkor kap ruhát, és enni-inni. Nem ölik meg rögtön.

Na, Isten pont ezt tette az emberekkel.

Megbocsátani majd akkor fog, ha már az embereket nem sújtja egy millió rossz dolog.

Attól függetlenül, hogy visszamehetnek-e az édenbe, vagy sem.

És nem mondd azt, hogy ezt az isten ne tudná megoldani!

"Hogy ki mit kezd azzal, hogy reggel felébred, már nem Isten felelőssége, ahogy az sem az övé volt, hogy Ádámék rosszul döntöttek."

Tényleg?

Szerinted nem tudta előre?

Fogalma se volt róla?

Te kit nézel hülyének?

ILYENRE TERVEZTE ŐKET!

100%-ban felelős a viselkedésükért!

Szia!

Én nem tudom, hogy ezzel kapcsolatosan mit tanítanak, de ez egy butaság. Ahogyan a szülő is megbocsát a gyermekének, úgy az Isten is megbocsátott az embernek. Ennek fényes bizonyítéka maga a megváltás, és a Megváltó Jézus Krisztus, aki bemutatta az Isten szeretetét azzal, hogy mindannyiunkért meghalt, beleértve Ádámot és Évát is. Ők voltak az elsők akik ezt az ígéretet megkapták: az ősevangéliumot, a szabadulás ígéretét.

Ha ez nem így lenne, vajon miért vittek a gyermekeik áldozatot az Istennek? Ki tanította őket erre?

Nagyon jó a felvetésed, köszönöm szépen!

Üdv. Péter

"miért vittek a gyermekeik áldozatot az Istennek?"

Hogy ne ölje meg őket.

Mióta csak isten van. és áldozat, ez erről szól elsősorban.

Utána lehet csak bármit kérni tőle.

A bűnbocsánat jelentése a bűn, azaz Isten felé való tartozás elengedése, eltörlése. A görög ἄφεσις [áfeszisz] jelentése elengedés [ti. tartozásé], megbocsátás, felmentés, szabadon bocsátás.A Szentírás szerint az embernek tartozása van Isten felé - a bűn ugyanis voltaképp hűtlenség Isten és az Igéje iránt -, amely tartozást amennyiben nem rendez, kénytelen lesz elszenvedni a büntetést.

Ádám bűne egyetemesen érvényes minden emberre (eredendő bűn), amivel kapcsolatban jegyzi meg a Szentírás: ,,Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám.” (Zsolt.51,7) Ádám vétke miatt már a fogantatás pillanatától kezdve bűnbocsánatra szorul mindenki (így maga Isten cáfol rá arra a humanista elgondolásra, miszerint az ember gyermekként ártatlan). Az esetek többségében azonban az egyén élete során az öröklött bűnön felül bűnei számát tovább gyarapítja.

A bűn egyenes következménye a szellemi halál (amiből maga a biológiai halál is ered) és Istentől való elválasztottság. A bűnös ember nem szabad, újjászületés nélkül ugyanis a romlott természet újra meg újra a bűn elkövetésére sarkallja az embert, mintegy az ösztönök által indítva, amin uralkodni nem vagy csak nagyon nehezen lehet — tartósan pedig egyenesen lehetetlen.

Isten már az első emberpárnak is a tudtára adja, szükség van engesztelésre (ez az 1Móz.3,20-ból derül ki, abból, hogy az Úr bőrből készült ruhát ad nekik, amihez szükséges volt az állatok levágása), Ádám és Éva gyermekénél, Ábelnél pedig látjuk, ő már véres áldozatot mutat be, ami kedves volt Isten szeme előtt (1Móz. 4,4). A Tórában később hangzik el a kinyilatkoztatás: ,,Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levõ élet által szerez engesztelést.” (3Móz.17,11) A bűnbocsánat tehát engesztelőáldozathoz kötött. Ám az ószövetségi rendtartások áldozatainak valódi bűneltörlő-ereje nem volt, pusztán elfedezte a vétkeket. (Héber-levél 9,9)

Az újszövetségi Kinyilatkoztatás azonban nyilvánvalóvá teszi, minden korábbi áldozat Jézus Krisztus engesztelőáldozatának előképe s mintegy megelőlegező- kegyelemközvetítő-szereppel bír. Jézus Krisztus áldozata azonban a végső áldozat, melynek valódi bűneltörlő ereje van; az a személy tehát, aki elfogadja Jézust megváltójának, bűneitől egészen megtisztul, mintha soha nem is vétkezett volna. Így az Újszövetség, Jézus Krisztus által ember-Isten kapcsolatának helyreállítását kínálja fel az egyén számára. (2Kor.5,19) Megtérést és a víz, valamint Szellem általi újjászületést követően lehetőség nyílik betöltekezni Isten Szellemével, így személyes közösségben élni Istennel.

Maradjunk annyiban kérdező, hogy ha az isten meg is bocsátott esetleg nekik, akkor ez csakis a haláluk után történhetett. Akkor tényleg a mennyországban vannak.

De addig SEMMIKÉPPEN.

Már leírtam, hogy én, ha megbocsátok valakinek, akkor felmentem mindenféle rossz következmény alól a részemről.

Isten kegyelme ennél kisebb lenne?

Nem hiszem.

Ja, és még egy:

ha nekik megbocsátott volna, akkor az utódaikat miért büntetné? Akik nem is bűnösök?

Attól még, hogy valaki hívő, nem tilos gondolkodnia. Nem vagyunk már a középkorban.

Hát kérdező, tényleg nem tilos gondolkozni! A Biblia egészét nézve egyből látszik, hogy Isten egyáltalán nem mindenkinek bocsát meg! Egyszerűen nem minden megbocsátható, még ha ma sok liberális, lágy szívű EMBER (tehát nem az igaz Isten) így is gondolja.

Amit már nem lehet megbánni: Akik ’készakarva gyakorolnak bűnt’, miután megkapták az igazság pontos ismeretét, elérik azt a pontot, amikor már nem lehet megbánni a bűnöket, hiszen még azt is elvetik, amiért Isten Fia meghalt, vagyis beállnak azok soraiba, akik halálra ítélik őt, mivel lényegében „a maguk részéről újból oszlopra feszítik az Isten Fiát, és nyilvános szégyennek teszik ki őt” (Héb 6:4–8; 10:26–29). Ez pedig már megbocsáthatatlan bűn (Mk 3:28, 29). Jobb lett volna, ha az ilyenek „nem ismerik meg pontosan az igazságosság ösvényét, mint hogy, miután pontosan megismerték, elforduljanak a nekik átadott szent parancsolattól” (2Pt 2:20–22).

Mivel Ádám és Éva tökéletes teremtmények voltak, és mivel Isten világosan közölte velük a parancsát, melyet mindketten megértettek, ezért nyilvánvaló, hogy az ő bűnük szándékos volt, amelyre nem lehetett mentségként felhozni semmilyen emberi gyengeséget vagy tökéletlenséget. Ezért Isten ezután következő szavaiban egyáltalán nem rejlett lehetőség a megbánásra (1Mó 3:16–24).

Ugyanez a helyzet azzal a szellemteremtménnyel is, aki rávette őket a lázadásra. Ennek a személynek és a hozzá csatlakozó többi angyali teremtménynek a vége örök pusztulás lesz (1Mó 3:14, 15; Mt 25:41). Júdás ugyan tökéletlen volt, de meghitt kapcsolatban volt Isten Fiával, és mégis árulóvá vált, ezért maga Jézus ’a pusztulás fiának’ nevezte őt (Jn 17:12). A „törvénytelenség [hitehagyott] embere” szintén úgy van azonosítva, hogy „a pusztulás fia” (2Te 2:3). Azok is „elmennek az örök levágatásra”, akik abban az időben, amikor Jézus királyként megítéli az emberiséget, jelképesen a ’kecskék’ közé lesznek sorolva, és az ilyenekre nem fog kiterjedni a megbánásra való felhívás (Mt 25:33, 41–46).

Lehet persze a Biblia ellen harcolni, s a saját lámpásotokat égetni az isteni fény helyett, de nincs értelme. :)

És igen, jó kérdés: ha Isten Ádáméknak megbocsátott, akkor miért is büntet mindenkit ezért azóta?

Halálos bűn volt az az ellenszegülés, hiszen nem emberi tökéletlenségből, gyengeségből fakadt!