Létezik a Földön olyan ember, aki szimpla jószívűségből segít lelki beteg embertársán? Én nem találok olyat.

Én segítettem egyszer egy emberen. Elég sok energiát bele fektettem..időt meg főleg.

És helyre jött, többe nem volt depressziós.

És utána ahelyett meg becsült volna, értékelte volna, úgy bánt velem és úgy is beszélt mint egy senkiházi korccsal.

Meg fogadtam, többet nem segítek senkinek. Nyilván nem egyformák az emberek, de nem fogok többet kockáztatni.

Talán életembe ez sz egyik legnagyobb csalódásom és fajdalmam, hogy képes voltam ennyit segíteni egy embernek és csak eg felmoso rongy lettem neki. Miután ugye “helyre jött”

Az elején nem. De az lett belőle..

Úgy érzem kihasznált.

Legközelebb maximum 4 emberen fogok segíteni ha kell, és értük bármit meg teszek: a szüleim és a 2 testvérem.

Szia

Mivel ide, a vallás rovatba írtad ki a kérdésedet, ebből a szempontból szólok hozzá. De beszéljünk most általában arról, amikor másokon segítünk bármilyen módon. Hogyan tehetjük meg?, és milyen legyen a hozzáállásunk, és elvárásunk?

Krisztus azt tanította:"Ellenkezőleg, szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek jót, és kölcsönözzetek, semmit sem remélve vissza; és nagy lesz a ti jutalmatok, és fiai lesztek a legfelségesebb Istennek, mert ő kedves a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz is" Luk 6:35

és ezt:

„Te pedig, amikor irgalmas adományokat adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobbod, hogy irgalmas adományaid titokban legyenek; akkor a te Atyád, aki titokban néz, megfizet neked” Máté 6:3, 4.

A fenti idézetek szerint ha jó indokból segítünk másoknak, akkor viszonzásul semmit sem várunk el. Ha viszont rosszal viszonozzák a jó tetteinket, akkor az "jutalom" Isten kezében van. Mert ha jót teszek másokkal és azt rosszal viszonozzák, akkor ha nem Isten szemszögéből nézem a dolgokat, akkor tényleg az egy gát/fal lehet előttem, hogy aki valóban rászorul azon már ne segítsek?, még ha ténylegesen meg érdemli és rá is szorul? Hát az enyém, és az ő jutalma is Isten kezében van az idézet szerint!

Az én felelőségem segíteni, támogatni, az ő felelősége értékelni ezt az Istentől jövő segítséget. Mert Isten sokszor embereket használ fel másik ember megsegítésére. Főleg ha "kezemben" van a segítség.

A hozzázólók leírták tapasztalataikat. Sajnos én is sokszor járok hasonló módon. Pl. évekig tanítottam két 9-11 éves lányt írni, olvasni, mert vágytak arra, hogy kiszakdjanak romlott környezetükből, és "normális" életet élhessenek, szakmát tanuljanak...de csak addig tartott lelkesedésük, kitartásuk, ameddig el nem érték azt a kort, amikor már nem ez lett a fontos számukra....és ez tőlem éveket vett el. Csalódott legyek? nem vagyok az, mert az én jutalmam máshonnan várható.

Sajnálom, hogy nem találkoztál még segítőkész emberekkel...van ilyen, nem is kevés. Bárcsak minél hamarabb megtalálnád őket. Kérd Istent, őszintén tárd ki neki a szívedet, és meglátod hamar meg is jön a segítség....

Amint Zitus is írta,az önzetlenségből fakadó jó tett Jutalma Istennél van,az Ő bankjában.Ha emberektől fizetséget-hálát- kaptunk elvettük annak bérét.

Bármilyen segítség-anyagi,lelki-legalább annyi áldással jár az adónak,mint a befogadónak.

Sok idővel ezelőtt,amikor feleségem elhagyott,szanatóriumba kerültem szuicid depresszióval.

Tündérhegyen,valami számomra érthetetlen okból,betegtársaim sorban álltak,hogy kiöntsék nekem életük tragédiáit.Én,-amellett,hogy teljesen elmúltak szindrómáim gyógyszerek nélkül-minduntalan felsóhajtottam,hogy az én történetem vígjáték az övékhez viszonyítva.

Azt hiszem,lelkem gyógyulását nagy mértékben gyorsította,segítette az a temérdek megHALLGATÁS,hisz én alig beszéltem olyanokon kívül,hogy"csakugyan...,nahát!...,hmmm...,és aztán mi történt?..."stb. Ezek is csak azt szolgálták,hogy a meghallgatott érezze"Itt vagyok","Együtt érzek veled","Csak bátran!".