Ti mit tennétek ebben a helyzetben?

Durva dolgok ezek Jehova Tanúinál. Van egy lány, x éves, és a szülei elváltak, mert az apja bejelentette, hogy a nő vagy a Tanúkat választja, vagy a családot. A nő a Tanúkat választotta, így a férj lelépett, a lány az anyánál maradt, járt a gyülekezetbe, 18 évesen megkeresztelkedett Jehova Tanúinál. Együtt dolgozunk, és nagyon zárkózott lány volt, látszott hogy sok lelki problémája van, de az arcán meg mindig mosoly volt. Többször érződött a beszédéből, hogy ez ilyen kötelességtudat úgymond. Többször kitört belőle az, hogy nem barátkozhat világiakkal, meg hogy nem érti, hogy miért szeretjük őt olyan sokan, mert nekik beadják, hogy az emberek nem fogadják el őket, és nem szeretik őket stb. És persze, a vallást lehet hogy nem, de közülük is sok jó embert ismerek, akik sajnos tévúton járnak. Többször beszélgettem vele vallásról, nem támadtam soha, csak érdeklődtem. Nagyon erősen vallotta a dolgokat.

Mindig csak 1-1 mondatot vagy 1-1 kérdést tettem fel neki, amit kicsit elültettem a fejében, hogy gondolkodjon el rajta, persze ne érződjön, hogy milyen célból teszem. Minden este imáimban kértem Istent, hogy világítsa meg előtte vagy előttem az igazságot, és legyen úgy, ahogy neki a legjobb. Hónapok teltek el, és szép lassan beérett a változás. A lány már nem Jehova Tanúja. Így hiszem, hogy Isten megmutatja az utat azoknak, akik keresik, és hiszem, hogy az imáinknak is van ereje. És hiszem, hogy az igazságot a szívünkben érezzük.

Amúgy tudtam, hogy nehéz kilépniük, ezért imádkoztam úgy, hogyha neki jobb bent maradni, akkor maradjon bent, mert tudtam, hogy a világban nincs vele senki, és ha kitagadja a vallása, akkor teljesen egyedül marad. Nagyon sokan vannak így. Szintén van egy srác, Jehova Tanúja, és nagyon közvetlen srác volt, és egy idő után elárulta, hogy ő legszívesebben nem lenne az, de sajnos az egész családja benne van ebben a dologban, és így, hogy feleség, gyerek stb. ott van, sajnos így neki a legjobb. De sokszor bánja. Remélem egyre többen ismerik fel, hogy az Őrtorony csak félelemben tart, és nagyon távol van az igazságtól.

Örülök, hogy egyre szabadabban áramlanak a gondolatok, örülök, hogy egyre könnyen információkhoz hozzájutni, hiszen csak az fél az információtól, akinek félnivalója van. Jehova Tanúi nem véletlen tiltják a hitetlenekkel vagy kilépő tanúkkal való beszélgetést. Nem véletlenül nem olvashatsz őket ért kritikákat. Nem véletlenül hoznak annyi szabályt, ami mind félelemben és tudatlanságban tart.

Kitartást kívánok kedves kérdező. És remélem, hogy a szüleid is felismerik az igazságot, és többé nem gondolják úgy, hogy most vannak az igazságban. Beszélgettem egy JT-val, és annyira fura volt, amikor előjöttek az ilyen mondatok, hogy x éve vagyok az igazságban. Meg hogy mi a Biblia alapján gondoljuk ezt vagy azt, és amikor mondom, hogy oké, de ti pár tíz millióan tagadjátok pl. a Szentháromságot, míg másfél milliárd keresztény meg vallja. Akkor a másfél milliárd keresztény mind rosszul értelmezi a Bibliát, és mindnek fejében sötétséget hagy Isten? Amire ők olyanokat válaszolnak, hogy de ők nem ismerik a Bibliát, meg hogy mert rossz szavakat használtak a fordításnál meg hogy a katolikusok nem is használnak Bibliát stb. Hihetetlen milyen sötétséget és mennyi utálatot ültetnek a fejükbe a keresztény felekezetekkel szemben.

De előbb utóbb az álarc lehullik. Közel sem éli már fénykorát a szervezet. Egyszer mindenkinek színt kell vallania.

"miért ezen a valláson keresztül"

Kedves fiatal Barátom.

Nem gondoltam, vagy nem állítottam, hogy rossz gyermek vagy. Annyit írtam, hogy nem ismerjük a körülményeket.

Arról most nem írok, hogy miért ezen a valláson keresztül, mert ez egy más téma, mint amit kiírtál.

Azt próbáld meg megérteni, hogy a szüleid nem rosszat akarnak neked, a szüleidnek pedig nem szabad elfelejteni, ha fáj is, hogy nem a Szülőért, vagy a szülő parancsára kell Istenfélő életet élni, hanem saját meggyőződésből.

Bizonyára Magad is, és a szüleid is olvastak a Bibliából olyan történetet, hogy a szülő nem óvhatja meg a gyermekét ha lázad. S itt elsősorban a felnőtt gyermekekre gondolok. Mindenki saját magáról kell számot adnia mindenkinek.

A gyermek, ha fiatal, vagy kiskorú, addig, míg a szülei "szárnya" alá tartoznak, ugyan azt az ítéletet kapják, amit a szülei.

ezért a szülőknek nagy felelősség van a vállukon, mert a gyermek Istentől kapott ajándék, és az nem az "Övék", és el kell majd számolniuk, mit tettek ezzel az "ajándékkal"?

(Zsoltárok 127:3)  3 Íme, a fiak Jehovától kapott örökség, Az anyaméh gyümölcse jutalom.

"félelemben és tudatlanságban tart".

Ezt sokad magammal cáfolom. Sem tudatlanságban sem félelemben nem élek. S ha rosszul döntöttem volna,(ami részemről is kizárt) vállalom a felelősséget.

Akváriumban a díszhalak

azt hiszik, a kozmosz: üvegfalak…

Miért tudnák, hogy határtalan?

Úszkálgatnak bambán és boldogan

,,Ha meghalsz, te nem tudod, hogy halott vagy, csak a körülötted élőknek nehéz.

Nos ugyanez a helyzet akkor is, ha tudatlan vagy."

Akinek nem inge... :D Nem megsértődni, nem bántásból írtam.

Kedves Kérdező!

Három felnőtt gyermekem van,és ezt a történetet ők is eljátszották,amikor serdülők voltak.

Mivel szülőként felelős voltam értük nagykorúságukig,azt nem engedtem,hogy otthonról elmenjenek,amikor a család istentiszteletre ment,de nem erőltettem őket.

Azt elmondtam nekik,hogy keresztény hitem milyen temérdeket adott eddig életemben,és miért tartom ma is fontosnak azt,de nem kényszerítettem őket semmilyen módon,hogy velem jöjjenek.(Amikor nem jöttek,valamilyen -fiú-lány- konfliktusuk volt.)

Akkor is tudtam,hogy az erőszakkal mindent elrontok,és ellenállásra késztetem őket.Nyilván,ezt nem akartam.